Nem volt olyan régen, nagyjából nyolc évvel ezelőtt, amikor minden külpolitikai jellegű kérdésben az aktuális kormányzati tisztviselő azt mondta, Budapest megvárja az Európai Unió állásfoglalását, majd csatlakozik hozzá. Ezt úgy is lehet érteni, hogy Magyarország önként lemondott a diplomáciai tevékenységről, a soktagú Európai Unió pedig ezért roppant hálás, ugyanis hazánkat be tudja tenni a mindig bólogatók fiókjába. Alapvetően ez is az elképzelés Brüsszelben.
A később felvett tíz ország nagyon boldog, hogy egyáltalán tag lehet, és az ő bólogatásukat előre borítékolni lehet. De a világ nem ilyen statikus, folyamatosan mozgásban van, s lám, Magyarország már nem fog bólogatni, ha az ügyek az ő bőrére mennek. Mondjuk most, az ENSZ plénuma előtt.
Federica Mogherini mégis azt találta mondani, hogy egységes uniós álláspont van a kérdésben, a 28 tagú szervezet egyöntetűen támogatja az ENSZ elé kerülő migrációs tervezetet. Ő az Európai Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselője, azaz megbízható fődiplomata, aki mégis elfelejtette, hogy a tagok közül legalább egy nem támogatja a szóban forgó dokumentumot. Vagy a régi reflex lépett működésbe, vagy nagyon is tudatosan gondolták úgy az uniós diplomácia vezetői, hogy Magyarország véleményét nem veszik figyelembe, hiszen a közös álláspont igazi varázslat, azzal sokkal többet ér az EU, mint egy „voltaképpeni” közös állásponttal.
Az ENSZ emberi jogi főbiztosa pedig az ülésszak megnyitóján szép beszédben kárhoztatta a beteg, őrült világot, amelyben élünk, s a sok rossz között idézte Orbán Viktor kijelentését arról, hogy mi „nem akarunk sokszínűek lenni”. Zeid Raad al-Husszein a magyar kormányfő kijelentését egyértelmű rasszista állásfoglalásként fogta fel, s rákérdezett: „Nem tudják, mi történik a kisebbségekkel az olyan társadalomban, ahol a vezetők etnikai, nemzeti vagy faji tisztaságra törekszenek?”
Így születnek az álhírek, így lesz Orbán Viktor rasszista vezető, aki úgyszólván etnikai tisztogatásra szólított fel, s így lesz Magyarország álláspontja ugyanaz, mint az Európai Unió többi 27 tagjáé. Mivel az ENSZ emberi jogi főbiztossága és annak első embere egy nagyon tiszteletreméltó személy, ahogy Federica Mogherini is az, senki se fogja megkérdőjelezni, hogy amit mondanak, az igaz. Mi pedig csak kapkodhatjuk a fejünket, hogyan lehetett ilyen cudarul félrefordítani a miniszterelnök szavait, s miért kellett elsumákolni a magyar véleménykülönbséget egy nagyméltóságú nemzetközi szervezetnél. Lejátszott partiban veszünk részt, csak erről nekünk senki sem szólt? Lehetséges, hogy így van.
Magyarország csak akadálya annak, hogy a roppant jól összeszerkesztett szerződéshálózat a megfelelő személyek és nyomáscsoportok sikerét eredményezze. Zeid Raad al-Husszein az emberi jogi főbiztosság élén ezerszer nyilvánította ki teljesen egyoldalú politikai álláspontját, a neki nem tetsző személyekről és országokról elmondta kendőzetlenül, hogy mi a véleménye, ezt pedig mint az emberi jogok őrzője megteheti, krokodilkönnyeket hullatva, hogy nem tehet többet, s tudván, hogy mint jordániai herceg és emberi jogi főbiztos neki semmiféle bántódása nem esik, a pellengérre állított emberek pedig mosakodhatnak.
Pedig nem az a jó út, amelyet mások járnak. Nincs jó út. Van a mi utunk, amelyet mi ismerünk, hiszen a mi földünkön halad keresztül. És van az ő útjuk, amelyet ők jelölnek ki, térképen megrajzolva, mert a fene fog Magyarországra utazni, hogy tudja, valóban miért is döntött úgy a kormány, ahogy dönteni akart.
De a felelősséget nem ők vállalják. Hanem mi.
