Az Európai Parlament döntése csupán a nulladik lépésnek nevezhető a végső célt, vagyis a 7. cikkely hazánkkal szembeni életbe léptetését tekintve, de azt egyértelműen jelzi, hogy a brüsszeli elit minden követ megmozgat Magyarország megtöréséért. Bár a baloldali és liberális frakciók szerdán megszavazott elmarasztaló javaslatában az egyes menekültügyi szabályok mellett bírálják a felsőoktatási törvényt és a civil szervezetek átláthatóságát célzó jogszabályt is, senkinek nem lehet kétsége, hogy a döntő ok, az „eredendő bűn” hazánk migrációs politikája.
Nem véletlen, hogy egy nappal korábban Dimitrisz Avramopulosz migrációs ügyekért felelős uniós biztos kötelezettségszegési eljárással fenyegette meg azokat az országokat, amelyek nem vesznek részt a 160 ezer menedékkérő elosztását szolgáló uniós mechanizmusban. Tegnap pedig újabb felszólítólevelet küldött az Európai Bizottság Magyarországnak a menekültügyi szabályozás miatt korábban megindított kötelezettségszegési eljárás keretében.
A brüsszeli testület egyébként Lengyelországhoz és Ausztriához is ultimátumot intézett, ha júniusig nem kezdik el a menekültek befogadását. A lengyel belügyminiszter erre úgy reagált, hogy rosszabb következményekkel járna a kvóták elfogadása, mint az Európai Bizottság kilátásba helyezett kötelezettségszegési eljárása. Mariusz Blaszczak kimondott egy nagyon fontos igazságot is, szerinte a nyugat-európai országok problémái a gyarmati múltban gyökereznek. Ezek az országok egykor hasznot húztak a gyarmataikból, most pedig benyújtották nekik a számlákat, amelyeket Lengyelországgal is meg akarnak fizettetni.
A nyugat-európai társadalmakban is egyre többen ismerik fel a Willkommenskultur és a korlátlan nyitottság veszélyét, ezért a politikai vezetők is kénytelenek változtatni eddigi álláspontjukon. Németországban és Ausztriában ősszel parlamenti választások lesznek, a nagy pártok pedig már keményebb fellépést, kitoloncolást ígérnek a bűnöző migránsokkal szemben, ugyanakkor a kelet-közép-európai országokra, köztük hazánkra próbálják áttolni a felelősséget a bevándorlási krízis kialakulásáért. A szolidaritást hiányolják, holott Magyarország eddig is komoly erőforrásokat fordított az uniós határok védelmére, amivel csökkentette a nyugati országokra nehezedő migrációs nyomást.
Saját elhibázott bevándorláspolitikájuk következményeit szétterítenék, miközben asszisztálnak azoknak az államok felett álló pénzügyi köröknek, amelyek rideg üzleti megfontolásból terelik a kontinensre az ázsiai és afrikai tömegeket. Az egyik ilyen milliárdos, Soros György komoly lobbierővel rendelkezik az Európai Parlamentben, sőt mint a közelmúltban láthattuk, puszipajtása Jean-Claude Junckernek, az Európai Bizottság elnökének. A szerdai határozat a hatalmukat féltő, illetve a megrögzött dogmatikus nyugati politikusok és a Soros-félék közös munkájának eredménye.
Hozzájuk csatlakoztak a magyar – magukat baloldalinak nevező – európai parlamenti képviselők, akik már-már közhelyszámba menő hazaárulást követtek el a határozati javaslat megszavazásával. Hiába hivatkoznak arra, hogy mindez az Orbán-diktatúra elleni állásfoglalás, valójában a saját hazájukkal szemben tervezett szankciók támogatásáról van szó. Mi más lehet ez, mint hazaárulás?
A magyar társadalomban sokféleképpen ítélik meg a kormány intézkedéseit, politikáját, stílusát, de Orbán Viktor migrációs politikájával a döntő többség egyetért. Ha ezt a hazai baloldal nem képes felfogni, akkor 2018 tényleg Waterloo lesz számukra.