Múlt hét csütörtökön sok szempontból megkérdőjelezhető döntés született a Kúrián. Egy – többek között – többrendbeli emberölés kapcsán tényleges életfogytig tartó szabadságvesztésre (tész) ítélt személy büntetését változtatták életfogytig tartó szabadságvesztésre, 40 évben határozva meg a legkorábbi szabadulás dátumát. Az év eleje óta hatályos kegyelmi szabályok értelmében – amelyeket tavaly ősszel fogadott el az Országgyűlés – a tészesek esetében is 40 év elteltével kerül sor felülvizsgálatra. A számok tehát egyeznek. Hol itt a gond? Az elvekben, és persze a jövőbeni jogalkalmazásra gyakorolt hatásokban.
De kezdjük az elején. Magyar László a 2000-es évek elején egy bűnbanda tagjaként egyedül élő idős embereket kínzott halálra és fosztott ki. A bíróság ezért társtettesként, nyereségvágyból és több emberen elkövetett emberölés bűntettének kísérletében, 21 rendbeli rablás bűntettében, és 37 rendbeli más bűncselekményben 2009-ben jogerősen bűnösnek találta, és tényleges életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélte. Magyar ezt követően, 2010 végén fordult kérelemmel az Emberi Jogok Európai Bíróságához (EJEB), amely végül 2014 májusában kimondta, hogy Magyarország a tényleges életfogytiglan akkor hatályos szabályozásával – illetve az azon alapuló bírósági ítélettel – megsértette az elítélt római egyezményben garantált emberi jogait, mivel a szabadulás potenciális reményétől is megfosztotta. Az EJEB egyúttal rögzítette: önmagában a tész intézménye nem áll szemben az egyezménnyel, és nem áll jogában meghatározni azt sem, hogy az egyes államok pontosan milyen formában biztosítják az elítélteknek a reményt, vagyis a büntetésük felülvizsgálatának lehetőségét és módját – mindössze annak keretei kapcsán (előreláthatóság, feltételek meghatározottsága stb.) adhat útmutatást.
A strasbourgi ítéletet követően a jogalkotó lépett: az Országgyűlés az EJEB ítéletének rendelkezéseit, annak korábbi joggyakorlatát és a magyar büntetőjog rendszerének koherenciáját is szem előtt tartva, az igazságügyi miniszter javaslatára 2014. november 18-án fogadta el az előbbiekben említett új kegyelmi szabályozást, amelynek alapján a tényleges életfogytiglanra ítéltek esetében 40 év elteltével kötelező a kegyelmi eljárás lefolytatása. Ennek részeként egy bírákból álló kegyelmi bizottság megvizsgálja a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét, majd állásfoglalását megküldi az igazságügyi miniszternek, ő továbbítja azt a köztársasági elnöknek, aki az eljárás végén saját belátása szerint dönt a kérelemről. A sikertelenség esetén kétévente megismétlendő kegyelmi eljárás a jogalkotó szándéka szerint megfelel a strasbourgi igényeknek: az elítéltnek megmarad a szabadulás reménye. A Kúria azonban – úgy tűnik – mindezt másként gondolja.
A strasbourgi ítéletet követően megindult egy felülvizsgálati eljárás is, ez már kifejezetten Magyar László ügyében: ebben az ügyészség végül a jogerős ítélet (azaz a tész) hatályban tartását, a védelem a megváltoztatását kérte akként, hogy az elítélt legkorábban 25 év elteltével szabadlábra helyezhető legyen. A Kúria első látásra bölcs kompromisszuma – ugyan nem tényleges életfogytiglan, de nem is 25 év, hanem legkorábban 40 év elteltével kerülhet sor Magyar feltételes szabadságra bocsátására – mögött ugyanakkor súlyos elvi hiba rejlik. A Kúria ugyanis azzal indokolta a döntését, hogy az ügyben nem alkalmazza az új kegyelmi szabályozást, hogy az országgyűlés által módosított eljárásrend nem felel meg az EJEB által megállapított szempontoknak. A legnagyobb tisztelettel azonban: erre a jogszabályok nem hatalmazták fel. Sem arra, hogy ellentmondva a hatalmi ágak elválasztására vonatkozó alapelvnek, önhatalmúlag kommentálja a törvényhozó döntését, sem arra, hogy minden következmény vagy további lépések megtétele nélkül negligálja az ügyben az új kegyelmi szabályozást. Az említett felülvizsgálati eljárás során valóban figyelmen kívül hagyhatta a korábbi, az EJEB által nem megfelelőnek ítélt szabályokat. Addig azonban, amíg nincs az új tészes kegyelmi szabályokat elmarasztaló strasbourgi ítélet – márpedig azokról egyelőre nem nyilatkozott az EJEB –, azokat figyelembe kellett volna vennie. A Kúria is köteles a hatályos magyar jogszabályok alkalmazására, amelyeket nem tolhat félre a strasbourgi esetjog meglehetősen sommás és részben félreértett elemzése nyomán.
A Kúria döntése mögött ugyanis van egy logikai bukfenc. A magyar jogszabályok értelmében, ha a bírónak ilyen súlyos aggályai vannak valamely jogszabállyal kapcsolatban (például mert úgy gondolja, hogy az elnöki kegyelem újraszabályozott, „tészspecifikus“ intézménye nem felel meg az EJEB ítéletének, így az annak alapjául szolgáló a római egyezménynek), akkor az Alkotmánybírósághoz kell fordulnia. Ha nem teszi, elismeri, hogy a jogszabály megfelel Magyarország hatályos nemzetközi kötelezettségeinek, így az alaptörvénynek is. Ez esetben viszont alkalmaznia kell a jogszabályt. Ha nem alkalmazza, akkor egyenes út vezethet oda, hogy döntését megtámadják az Alkotmánybíróság előtt.
Annak, aminek történnie kellett volna, illetve ami történt, a végeredménye végül is hasonló: Magyar László ügyét legközelebb 40 év letöltött büntetést követően veszik elő, a tényleges életfogytiglan esetében kegyelmi bizottság, a Kúria döntése szerint egy büntetés-végrehajtási bíró. A kérdés azonban nem az eljárások különbsége. Hanem az, hogy a Kúria ezt a döntést nem hozhatta volna meg.
Valójában két dolgot tehetett volna: vagy felfüggeszti az eljárását, és az Alkotmánybírósághoz fordul, mert szerinte nem jó a kegyelmi szabályozás, vagy ugyanezen új szabályokra figyelemmel hatályában fenntartja az eredeti ítéletet. Ehelyett veszélyes útra lépett: megkísérelte átvenni az Alkotmánybíróság szerepét. Nemsokára kiderül: ezt büntetlenül megtehette-e, vagy sikerült öngólt lőnie egy olyan ügyben, amelyre rendkívüli figyelem irányul. Ugyanis bár jelen esetben éppen egybeesik a tényleges életfogytiglan legkorábbi felülvizsgálatának lehetősége és a feltételes szabadságra bocsátás leghamarabbi időpontja (40 év), más esetben nagyon nem lesz mindegy, hogy egy emberölésért elítélt akár 30 év után szabadulhat, vagy tényleges életfogytiglannal mindez csak 40 év elteltét követően kerül szóba.
