Ebben az évben már két versenyképességi elemzés is megjelent. Az egyik, az IMD – Institute for Management Development (Vezetésfejlesztési Intézet) – 559 oldalas, hatvanegy országot vizsgáló tanulmánya júniusban lett elérhető. A másik a WEF – World Economic Forum (Világgazdasági Fórum) – frissen netre került 399 oldalas, százharmincnyolc országot vizsgáló tanulmánya. Mindkét kutatóintézet statisztikai adatokkal és úgynevezett puha mutatókkal, azaz kérdőíves felmérésből származó véleményekkel dolgozik. A különböző hírforrások viszont csak a WEF által megadott rangsorra kapták fel a fejüket, és fogalmaztak meg róla drámai hangú véleményeket. Az ok az lehet, hogy míg az IMD enyhén javuló, a WEF – ahogyan az egyik internetes portál fogalmazott – „gyászos versenyképességi adatokról” számolt be.
De nézzük a tanulmányok eredményeit egy kissé részletesebben! A svájci, lausanne-i székhelyű IMD szerint Magyarország versenyképessége 2015-ről 2016-ra a 48. helyről a 46.-ra, azaz két hellyel javult. A V4-ek többi országához képest a 46. hely nem túlzottan jó, hiszen Csehország a 27., Lengyelország a 33. és Szlovákia a 40. 2012 óta Magyarország egy hellyel – a 45.-ről a 46.-ra – rontotta pozícióját, Csehország viszont hat, Lengyelország egy, Szlovákia pedig hét hellyel javította. Azonban ha kicsit visszamegyünk az időben, akkor azt látjuk, hogy a magyar lecsúszás a versenyképességi listán 2002-ről 2004-re következett be. Ezen időszak alatt a 28. helyről a 42.-re csúsztunk vissza, ami tizennégy helynyi pozícióvesztés.
Az IMD, amely 1990 óta, azaz huszonhat éve végzi a versenyképességi vizsgálatokat, négy fő területen méri a versenyképességet. Ezek az általános gazdasági teljesítmény, a cégek teljesítménye, a kormányzati hatékonyság és a tágan vett, az oktatási és egészségügyi rendszer helyzetét is magában foglaló infrastruktúra. 2016-ban Magyarország a gazdasági teljesítménye alapján a V4-ek között, Csehország után a második legjobb, 26. helyen van. Az infrastruktúra tekintetében a harmadik, a cégek teljesítménye és a kormányzati hatékonyság tekintetében pedig a negyedikek vagyunk.
Érdemes megemlíteni, hogy a makrogazdasági teljesítmény alapján 2013-ban még a 44. hely volt a mienk, ami azt jelenti, hogy 2016-ra tizennyolc hellyel sikerült előbbre kerülnünk a listán. A cégek teljesítménye viszont jelentősen romlott. Ennek oka – a felmérések szerint –, hogy gyenge a társadalmi felelősségvállalásuk, nem tudják motiválni és ezért megtartani a munkaerőt, s baj van viselkedésük etikusságával és az általuk teremtett munkahelyi környezettel is. A kormányzati hatékonyság területén a rossz helyezést a továbbra is nagy bürokrácia, a magas fogyasztási adó, valamint az állami döntések átláthatóságának és kiszámíthatóságának problémái okozzák.
De fontos az üzleti világot jellemző, a gazdaság színességét, diverzifikáltságát mérő mutató alakulása is. Az összeszerelő tevékenységek nagy arányának köszönhetően a gazdasági diverzifikáltság tekintetében 2014-ben a 52., 2016-ban pedig az 51. hely a mienk. Az alacsony szintű diverzifikáltság kiszolgáltatottságot, függőséget jelent, ezért rontja a versenyképességet. Az IMD-elemzés alapján tehát azt látjuk, hogy a gazdasági teljesítményünk jelentős javulásának köszönhetően sikerült kéthelynyit előbbre lépnünk a 61 országot tartalmazó versenyképességi listán.
A problémák egy része továbbra is a kormányzati képességek területén – bürokrácia, a kormányzati döntések átláthatósága és a kiszámíthatóság problémái – észlelhető. De versenyképesség-rontó tényező a vállalkozások működési hatékonysága is, vagyis az, hogy gyenge a munkaerővonzó és -megtartó képességük, továbbá a nagyon rossz helyezésük az etikus és társadalmilag felelős viselkedés tekintetében.
Most nézzük, miben térnek el a WEF-tanulmány következtetései! A WEF genfi székhelyű gazdasági kutatócsoport, amelynek partnere az egyesült államokbeli Columbia Egyetem. A WEF 2003 óta, azaz tizenöt éve végez versenyképességi vizsgálatokat. A WEF friss tanulmánya szerint Magyarország 2015-ről 16-ra hathelynyit – a 63.-ról a 69. helyre – csúszott le a 138 országot tartalmazó listán. Ha viszont a WEF versenyképességi tanulmányait 2001-ig visszamenőleg megvizsgáljuk, akkor azt látjuk, hogy ezen időszak alatt a legnagyobb lecsúszás 2007 és 2008 között következett be, amikor is a 47. helyről visszaestünk a 62.-re. Ez tizenöt helynyi, valóban nagyon gyászos lecsúszás.
A WEF is sokféle mutató alapján vizsgálja a versenyképesség alakulását. Ezek között jelentős arányt képviselnek az úgynevezett puha, azaz kérdőíves felmérés alapján összegyűjtött adatok. 2016-ban százharmincöt országból összesen 13 877 kérdőívet elemeztek, ami átlagosan százkét kérdőív országonként. A puha mutatók Magyarországon ötvenkét kérdőívből származnak. Például Szlovákiában százkilenc, Lengyelországban kétszázhat, 2016-ban Csehországban százhat kérdőív alapozta meg a „puha mutatók” értékelését.
A WEF három fő területet vizsgál: az úgynevezett versenyképességi alapkövetelményeket, a hatékonyság javítását segítő tényezőket, valamint az innováció és gazdasági sokszínűség tényezőket. A három tényezőcsoporton belül összesen tizenkettő, úgynevezett pillért elemez. A legjobb helyezést a – 47. helyet – a WEF szerint is a makrogazdasági mutatókat magában foglaló pillérre értük el. A 2013/14. évi pozícióhoz képest ez tizennégy helynyi előrelépést jelent. Legrosszabb helyezésünket az intézményrendszer egyes jellemzőire és az üzleti sokszínűség, bonyolultság pillérekre kaptuk (114, 113). Az intézményrendszer pilléren belül pedig – az IMD megállapításához hasonlóan – a cégek etikus viselkedése tekintetében vagyunk rendkívül rossz pozícióban, a 136. helyen. Erre a pozícióra is ráillene a „gyászos” jelző.
Igaz, rosszul állunk bürokrácia tekintetében (123. hely), a kormányzati döntések átláthatósága vonatkozásában (136. hely) és korrupció tekintetében is (135. hely). Az üzleti sokszínűség, bonyolultság területen belül az úgynevezett értéklánc rövidsége a gyenge pontunk (113. hely). Ez – az IMD-elemzéshez hasonlóan – arra utal, hogy nagy az összeszerelő tevékenység aránya a gazdaságban, és ehhez képest kevés például az igényesebb, nagy hozzáadott értéket teremtő tevékenységek aránya. Vagyis ismét az üzleti szférán belüli problémákkal állunk szemben. Érdekességként lehet megemlíteni két olyan mutatót, amelyeket az IMD nem vizsgál, és mindkettő a céges világ problémáira hívja fel a figyelmet. Az egyik a marketingtevékenység szakmai színvonala (137. hely), a másik a felelősségdelegálás (129. hely).
Az első azért meglepő, mert a külföldi cégek magas aránya a termelésben és a kereskedelemben egyaránt jellemző, és a külföldi cégek korszerű menedzsmentmódszereket hoztak és hoznak hozzánk. Akkor vajon ez miért nem igaz a marketingre? A delegálás szinte teljes hiánya pedig arra figyelmeztet, hogy a túlsúlyban lévő összeszerelés, a futószalag melletti munka esetén a munkaadó nem gondolkodást, véleményalkotást, kreativitást, hanem pontosságot, fegyelmet, tűrőképességet vár el elsősorban a munkavállalótól. A delegálás pedig azt jelentené, hogy a munkaadó kíváncsi a munkavállaló ötletére, gondolataira, illetve felhatalmazza őt bizonyos döntési lehetőségekkel.
Összefoglalva a gondolatokat, nyilvánvalóan mindkét tanulmányt alaposan kell elemezni ahhoz, hogy az IMD-nél a pozíciójavulás, a WEF-nél pedig a pozícióromlás okait szakmailag korrekt és igényes módon fel lehessen térképezni. Az már most is leszűrhető azonban, hogy a bürokrácia, a korrupció, a döntések kiszámíthatatlansága, illetve átláthatatlansága területén bőven van teendő. Ezeket a gondokat más intézmények is vissza-visszatérően szóba hozzák. A problémák azonban ennél sokrétűbbek. Egy nemzet versenyképességét ugyanis – az állami képességek mellett – jelentősen befolyásolja az üzleti világ működési színvonala, hatékonysága, innovativitása, etikus és társadalmilag felelős viselkedése és az általa teremtett munkahelyek minősége is. Amint pedig az elemzésekből kitűnik, ezeken a területeken is elég „gyászos” a helyezésünk.
A szerző közgazdász
