Zsinórban négy mérkőzést nyert meg a Fehérvár az osztrák jégkorongbajnokságban (EBEL), s egy meccsel az alapszakasz fele előtt megerősítette helyét a középmezőnyben, a tizenkét csapat közül jelenleg a nyolcadik.
Ocskay Gábor nem csupán kiváló szervező és szakember, egyúttal remek taktikus is. Másfél hete kiborította a bilit Székesfehérváron: elég már az amerikai vezetőedző, Rob Pallin magyarázkodásából, a sérültekre, a gondokra, a bivalyerős vetélytársakra való hivatkozásból. S láss csodát, magasabb sebességbe kapcsolt a Volán. Legutóbb, kedd este az olasz Bozent (Bolzano) verte – szokás szerint telt ház, háromezer néző előtt – 4-2-re, pedig három húzóember (Sikorcin, Bartalis, Sarauer), valamint Vincze ezúttal is hiányzott. Mintha Pallin a jó széria dacára sem ásta volna el a csatabárdot, így értékelt a találkozó után: „Négy győzelmet arattunk sorozatban, de lényeges lenne, hogy mielőbb felépüljenek a sérültjeink, mert hosszú távon nem lehet így játszani.”
Csak jobban – poénkodhatnánk, ám térjünk rá inkább a lényegre. Az EBEL-ben ebben az idényben áttértek az egyre általánosabb 3, 2, 1, 0 pontos szisztémára – a rendes játékidőben elért győzelem 3, a hosszabbításban kivívott 2 pontot ér, a vereség értelemszerűen 0-t, illetve egyet –, ám a lebonyolítás változatlan. Eszerint a négykörös, 44 fordulós alapszakasz után alsó- és felsőházra bomlik a mezőny, a középszakaszban alulról csak két gárda kerülhet be a negyeddöntővel kezdődő rájátszásba. A magyar hoki szempontjából márpedig idén különösen fontos lenne, hogy a válogatott játékosok zömét adó Fehérvár bejusson a playoffba, mert így lenne biztosított, hogy a hokisok az idény javában játékban maradjanak. Az ugyanis nem is vitás – Ocskay Gábor is ezt vallja –, a válogatott érdeke mindenekfelett áll; s ki ne tudná, jövő májusban a mieinknek a legjobbak között, az A csoportban kell helytállniuk a világbajnokságon.