Kalandtúrával ért fel szombat délután megnézni a szolnoki tiszaligeti (fedett!) uszodában a magyar férfi-vízilabdabajnokság 2015–2016-os idényének utolsó mérkőzését.
Mire az újságíró eljutott a helyére a dugig telt, szaunára emlékeztető nézőtéren, vizesebb lett, mint a játékosok a medencében. (Nosztalgiával gondoltunk vissza a nyitott Damjanich-uszodára, a Tisza túlsó partján…)
A Szolnok és az Eger ötödik összecsapása gyászszünettel kezdődött, a május 21-én, 102 éves korában elhunyt Tarics Sándorra, a berlini olimpia vízilabda-bajnokára emlékeztünk. A kétszeres ötkarikás győztes, 36 éves Madaras Norbert két gyors góllal tisztelgett a nagy előd előtt.
A túlvégen Nagy Viktor, a szolnoki kapus a tőle megszokott mutatóujj-lengetéssel jelezte, itt ezen az estén neki nem lehet gólt lőni.
Persze lehetett, de keveset. A 4-1-es 1. negyed el is döntötte a mérkőzést, a továbbiakban Szivós révén ötméterest is rontott a sok hibával játszó Eger, amely nem tudott két gólnál közelebb kerülni a volt és majdani bajnokhoz. A vendégek legjobbja a fiatal balkezes Zalánki Gergő volt, igazából a két „balog”, Madaras és ő emelkedett ki a mezőnyjátékosok közül.
Utóbbi kabinetalakítása a 3. negyed utolsó másodperceiben jött el. Labdát szerzett saját kapuja előtt, tempózott kettőt, derékig kiemelkedett, majd a virtuális felezővonalon túlról eleresztette. Pont Mitrovics kapuja mögött ültem, élesen láttam a csodás ívet leíró, a vízen megpattanó labda útját, szerintem védhetetlen volt, olyan fals volt benne, mint Roberto Carlos emlékezetes szabadrúgásában.
Leírták
A négygólos Madaras Norbertet, a mérkőzés hősét szenzációs, a saját térfeléről lőtt góljáról kérdeztük. „Szerencse is kellett hozzá, jól eltaláltam, s a megfelelő helyen pattant meg. Mindig ilyen gólról fantáziáltam, hát most összejött. Ott van életem legszebb és legfontosabb góljai között, ezzel lett 8-5 a 3. negyed vége, az ilyen mindig demoralizálja az ellenfelet. Készültem erre a meccsre, tudtam, reméltem, hogy előbb-utóbb kijön a sok munka eredménye. Nem volt hibázási lehetőség. Én is hallottam olyan hangokat, hogy öreg vagyok, tény, sokan leírtak. Lehet, hogy hétről hétre már nem tudok így játszani, mint ma, de a playoffra felszívtam magam. Láttam Benedek Tibit (a szövetségi kapitányt – a szerk.) a nézőtéren, beszéltem is vele telefonon, de most közelebbi dolgok izgatnak, mint az olimpia. Például a Final Six, csütörtökön már meccsünk van a Barcelonetával! Ez volt a 8. bajnoki címem, hatot a Pro Reccóval nyertem, kettőt tavaly és idén a Szolnokkal. Egri létemre… Ilyen a profi élete.”