Stine Oftedal és Anne Mette Hansen bevallottan azért igazolt Győrbe, hogy megnyerje a Bajnokok Ligáját. Teljesült az álom, míg a norvég fülig érő szájjal, rózsával a kezében indult az öltözőbe, addig dán csapattársa elgyötörten araszolt a vegyes zónában. „Azért jöttem Győrbe, hogy BL-t nyerjek. És most itt állok a nyakamban az aranyéremmel… Erre nincsenek szavak! Borzasztó szezonunk volt, tele sérülésekkel, szinte állandóan megsérült valaki. De soha nem adtuk fel, ezt láthatta a közönség is. A semleges szurkolók biztosan jól szórakoztak. Mi is élveztük volna a meccset, ha a tévében nézzük, de belülről persze teljesen más volt. Eszembe sem jutott, hogy milyen fáradt vagyok, mégiscsak BL-döntőről volt szó. A legkeményebb csata közepén is mosolyogtunk. Szerintem ez sem tetszett a Vardar játékosainak” – mondta a tavaly Koppenhágából szerződtetett Anne Mette Hansen.
Sokkal rejtélyesebben viselkedett Stine Oftedal, aki Párizsból tette át a székhelyét Győrbe. Egy vörös rózsát szorongatott a kezében, némi unszolásra sem volt hajlandó elárulni, hogy kitől kapta a virágot. Majd nagy nehezen kibökte, hogy semmi komoly, csak egy rajongó lepte meg. „Duda (Eduarda Amorim beceneve – a szerk.) azt mondta az időkérésnél, 21 másodperccel a vége előtt, hogy adjátok nekem a labdát, én belövöm. Belőtte, igazat mondott. A következő szezonban ugyanaz a dolgunk, mint idén: mindent meg kell nyernünk, de ezt nálam is sokkal jobban tudja leendő edzőnk, Danyi Gábor, aki tökéletesen ismeri a csapatot.”
Nem csak harcolni, ünnepelni is nagyon tudtak együtt a négyszeres BL-győztes csapat tagjai
Fotós: MTI/Illyés Tibor
A norvég különítmény második tagja, Kari Aalvik Grimsbö kapus is Amorimról áradozott: „Végig nyugodtak maradtunk, nem kapkodtunk, és volt egy Dudánk.” Grimsbö hozzátette, az idei megnyert döntő sokkal nehezebb volt, mint a tavalyi, nem mintha érdemes lenne összehasonlítani a kettőt. Igazi hullámvasút volt ez az év, szerencsétlen sérülésekkel, de az ETO mindig fel tudott állni. A harmadik norvég, Nora Mörk sérült, igaz, így is teljes jogú BL-győztes.
Patetikusan fogalmazott Nycke Groot, a holland irányító a szeretet jelentőségéről beszélt: „Az idei év nehezebb volt, de az egymás iránti szeretetünk átlendített minket a holtponton” – mondta a tavalyi BL-döntő MVP-jének választott játékos. Majd engedélyt kért a távozásra. „Kegyetlen fáradt vagyok…!”
Ezzel nem mondott újat, elég volt csak ránézni az összekarmolt nyakára és belilult karjára. Bódi Bernadett is a szeretetet emelte ki. „Megint megmutattuk, hogy mekkora csapat vagyunk, és mennyire szeretjük egymást. A lelkem mélyén az motoszkált, hogy ez most valamiért nem fog sikerülni, de aztán a többiek előhúztak magukból extra energiát, valamelyikünk lőtt egy gólt vagy volt egy sorsdöntő védés. Nem érdekel, hogy, de a lényeg az, hogy megint megcsináltuk!” Bódi dicsérte Kiss Évát, aki döntő helyzetben védett. „Örülök, hogy Évike döntötte el a meccset. Ő nagyon jó ember, már megérdemelte ezt a sikert” – méltatta a hőst a győri szélső, aki alig emlékezett valamire, pedig karrierje eddigi legnagyobb védése egy életre beleégett a nézők memóriájába.
„Eladtuk a labdát – mondta. – Hirtelen nem tudtam, ki jön a kapu felé. Csak arra emlékszem, hogy a jobb kezemhez ment a labda, lefelé. Sikerült védenem. Végre fontos meccsen is tudtam segíteni a csapatnak! Lehet, hogy nem látszott rajtam, de nagyon izgultam. Ambros Martín arra kért minket, hogy mi döntsük el, kié legyen a hosszabbítás első és második félideje. Ez így is történt, a meccs végén kellett beállnom, mert sok volt a szemből, elölről érkező lövés, és azokat általában jobban védem.” Kiss Éva búcsúzóul arra is reagált, hogy az idei Final Four MVP-je, a Vardar kapusa, Amantine Leynoud a következő szezont már Győrben kezdi el. „Világklasszis kapus, biztosan erősödünk vele. De ne szaladjunk annyira előre, még hátravan két meccsünk az NB I-ben, ezeket is meg akarjuk nyerni. Pedig most szívesen pihennék!”
