Rég elmúltak azok az idők, amikor Rajki Béla az 1972-es müncheni játékok utáni lemondását röviden annyival indokolta: a magyar vízilabda számára az ezüstérem kudarc. Nos, már nem az, de a 2014-es hazai rendezésű Eb-t követően a lányok akkori szakvezetője, Merész András azt illető kérdésemre, miért nem ugrott be a csapatához a medencébe, még mindig joggal felelte: mert magyar pólóedző bronzéremmel a nyakában nem fürdik.
A dicső múlt tehát továbbra is kötelez, és ha az eredményekben nem is sikerül neki megfelelni, az elvárásokban, a döntések meghozatalakor törekednek rá az illetékesek. Ezért nem maradt Benedek Tibor a szövetségi kapitány – információink szerint ha újabb négyéves szerződést kínáltak volna neki, hosszabbít –, ezért kell az utódjelöltnek vállalnia, hogy a 2017-es hazai vb-n visszaviszi a dobogóra a csapatot.
Kérdés, kit tartanak erre érdemesnek. Legutóbb, 2012 őszén a végül nyertes Benedek mellett Vincze Balázs és Gyöngyösi András kandidált. Utóbbi már kijelentette, ha ismét pályázat útján választanak, ő próbálkozik, de az esélyek nem mellette szólnak. Vinczével készített interjúnkban az OSC trénere óvatos távolságtartással beszélt, minden szavát megszűrte, de egyértelműnek tűnik, ő is versenybe szállna. Jóval megalapozottabb reményekkel. Ez eddig kettő, vagy inkább másfél.
Élve a feltételezéssel, hogy a magyar póló számára óriási presztízsveszteség lenne külföldről kapitányt szerződtetni, érdemes körülnézni az élvonalbeli, gyakorló edzők közt. Úgy gondoljuk, ifj. Cseh Sándornak a Szolnok épp elég feladat, az egri Dabrowski Norbert helyzete pedig azért faramuci, mert tagja volt Benedek stábjának, ám a tavalyi balsikerű kazanyi vb után – 6. hely – kikerült belőle. Az OSC-ről és Vinczéről már szóltunk, a Ferencváros trénere, Varga Zsolt – pályája sokáig együtt haladt a vele egyidős Benedekével – éppúgy opció lehetne, mint az ugyancsak Sydney-ben olimpiai bajnok, BVSC-s Märcz Tamás, de végképp ne feledjük az egykori klasszis balkezes Vad Lajost, aki 2000-ben bravúros edzői rajttal bajnoki aranyat nyert a Ferencvárossal, újabban pedig sikerrel kormányozza a Honvéd olykor hánykolódó hajóját.
Korban, pozícióban, érettségben ők lennének leginkább alkalmasak egy négyéves megbízatásra. Csakhogy kronológiai és fontossági sorrendben is a jövő nyári, budapesti világbajnokság az első számú feladat, addigra kell kiállítani a pillanatnyilag legerősebb magyar válogatottat. Nem a jövő és Tokió, hanem a jelen és Budapest csapatát.
Ezért egy generációval korábbról, az 1976-os montreali hősök közül is kikerülhet az új mester, akinek nem négy, hanem egy szezont kellene végigvinnie. Gerendás György, az FTC szakmai igazgatója Horkai György, illetve Benedek oldalán az 1996-os atlantai és az idei riói olimpiát is másodedzőként dolgozta végig. Ha azt mondjuk, egyszer alanyi jogon is járna, járt volna neki a kapitányi poszt, még inkább igaz ez Faragó Tamásra, aki a lányokkal Eb-t, vb-t nyert. Esetükben viszont nem tartjuk valószínűnek, hogy bármelyikük is pályázat útján nyerne, hozzájuk inkább felkérés, konszenzusos döntés illene.
Először tehát a kapitányválasztás módja tisztázandó. Elnézve az új elnökséget, Kemény Dénes mellett Molnár Tamást, Vári Attilát, Benedek Tibort, Biros Pétert, Gergely Istvánt, a pólótól, a játékosoktól közegidegen döntés nemigen születhet.