Szerintem viszont a mostani a természetes és helyes állapot, és az ezt megelőző volt a természetellenes, a vétkesen helytelen.
Mert nem Sebők a magyar labdarúgás áldozata, hanem éppen ellenkezőleg, a magyar labdarúgás az övé meg még néhány társáé, az ő generációjáé. Futballunk legkilátástalanabb, legsivárabb korszakának pedig emblematikus alakja maga Sebők Vilmos. Ha egyszer elmesélné – nem ez az ige kívánkozik ide, de mi nem eshetünk szereptévesztésbe –, miért volt roppant hasznos számára a Cottbusban eltöltött időszak, vagy miért kellett azonnali hatállyal távoznia 2007 tavaszán Zalaegerszegről a Mainztól 6-0-s, arcpirító félidőt követően elszenvedett 7-1-es vereség után, azt érdeklődéssel hallgatnám.
Az őt minden tekintetben – nem mellékesen a pályán is – felülmúló utódokról alkotott véleményei azonban, úgy vélem, nem voltak sem kritikusak, sem eredetiek, sem érdekesek. De legfőképpen nem voltak hitelesek. Nekem ezért egyáltalán nem hiányoznak Sebők Vilmos szavai. Tettei egyébként is már túlontúl sokat beszéltek helyette.