Hát a gulyásos hódítása? Nem csak Bécsben (Gollasch), de Münchenben (Kulasch), Berlinben (Galosch), Karlsruhéban (Gohlesch) is ösmerik már. […] Sőt, még Zürichben is kedveskedtek vele Schläfli úr vendéglőjében, ahol Ungarfleisch mit rothem Pfeffer néven szerepelt, de enni belőle nem volt bátorságom. Mióta a múlt nyáron a párisi köztárlaton a csárda közvetítése mellett francia, spanyol, angol, amerikai, kínai és japáni fogyasztgatta jóízűen, azóta a gulyásos hús világpolgári jogot nyert, s culináris jelentőségre vergődött.
(Magyarország és a Nagyvilág, 1879. július 6.)
Néhány héttel ezelőtt történt, hogy a budapesti Ufa mozgóképszínház a műsorára tűzte a Gyurkovics lányok-at. Már azt a filmet, amelyet a svéd gyár Herczeg Ferenc bájos vígjátékából csinált. A magyar filmcenzúra azonban megtiltotta a kép bemutatását. Megtiltotta, persze, nem mintha Herczeg Ferenc személye ellen lett volna kifogása, hanem mert a svéd film teli volt a magyar nemzetet mélyen sértő tudatlansággal. Huj-huj-jal, villogó golasch-al, fokosch-al, betyárral, tatár ezredessel.
(Ellenzék, 1928. január 7.)
A világháború alatt a gulyásféle étel a német hadsereg élelmezésében nagy szerepet játszván, sok tréfás és gúnyos összetett szó keletkezett belőle, például Gulaschkanone (szó szerint ’gulyáságyú’, mint hogy a kereken mozgó nagy főzőalkotmány ágyúhoz hasonlítható; a mi katonáink is nevezték így magyar néven); tábori konyha – Gulaschkanonenaspirant (szó szerint: tábori konyha áhítozója); élő marha, vágómarha – Gulaschkanonenanvärter (szó szerint: tábori konyha várományosa); vágómarha – Gulaschtiger (szó szerint: gulyástigris); katonai altiszt – Gulaschhengst (szó szerint: gulyáscsődör); táborikonyhai altiszt, tábori szakács, vagy tábori konyhai katona – Gulaschdiktator; élelmezési tiszt – Gulaschbaron (szó szerint: gulyásbáró) […] A konzerv gulyás a világháborúban nemcsak egyik legáltalánosabb hadi élelmezési cikk volt, hanem a szomszéd államok részéről egyúttal igen közönséges kiviteli áruként is szerepelhetett. A Gulaschbaron – ’hadiszállító’ nevében ugyanis a ’báró’ fogalom gúnyként szerepelt, mert a gulyásnak, mint fő élelmezési cikknek szállításából sokan dúsgazdagok lettek.
(Zolnai Gyula: Magyar szók a finn nyelvben, in: Magyar Nyelv, 1936)
Most meglepve olvassuk, Svédország is kitalált egy szép meghatározást: golas. Ez a gulyás szó akar lenni, de svédül. A szó vonatkozása azonban nagyon jellemző, bár inkább a svéd kereskedők kapzsiságán alapszik. Az történt ugyanis, hogy a svédek nagy mennyiségű gulyás konzervet vásároltak tőlünk, s azt évekig tárolták az áremelkedés, tehát a nagyobb haszon reményében. Természetesen mind megromlott, viszont ezt a körülményt a svéd kereskedők a magyarok számlájára írták. Azóta minden panamát, minden fekete üzletet ezzel a szóval jeleznek: golas. Mi pedig szert tettünk egy új „hízelgő” elnevezésre.
(Szentesi Napló, 1943. április 18.)
Francia céggel együttműködve kísérleteztek ki egy új exkluzív, víztelenített cipő felsőbőrt a Szombathelyi Cipőgyár szakemberei. Eddig csak bélésnek használt hazai sertésbőrök nemesítésével állították elő.
A belőle készült cipők „Gulaschki” néven először Franciaországban kerülnek forgalomba.
(Pest Megyei Hírlap, 1969. október 22.)
(A hírek forrása: Arcanum Digitális Tudománytár)