– Könnyebb-e úgy elviselni az augusztusi kánikulát, hogy éghajlatkutatóként tisztában van a jelenség hátterével?
– Kicsit megszenvedtem a meleget, de nem jelentett különösebb nehézséget ezeknek a napoknak az átvészelése. A 36 Celsius-fok egyébként sem volt rekordmértékű hőség, hiszen öt fokkal alatta maradt a Magyarországon valaha mért legmagasabb hőmérsékletnek, a bő 41 Celsius-foknak.
– Július végéig normál mederben teltek a napok, nem volt nagy meleg, és csapadék is kellő mennyiségben hullott, aztán beköszöntött az augusztusi kánikula.
– Az idei év sem volt normális, hiszen a március a szokásosnál kissé hidegebb, az április ellenben több fokkal melegebb volt. Kiugró rekordok nélkül is összejöhet azonban, hogy az idei lesz az egyik legmagasabb átlaghőmérsékletű év hazánkban és globálisan is. Földi átlagban az elmúlt három év hőmérséklete volt eddig a legmagasabb a mérések kezdete óta, és könnyen lehet, hogy a 2018-as esztendő is felkerül a dobogóra. A tendencia ugyanis az, hogy egyre melegebb a Föld légköre. Egy évtized alatt nagyjából 0,2 Celsius-fokkal emelkedik a felszín fölött két méterrel mért léghőmérséklet. A trendről azonban el kell mondani egy ritkán emlegetett anomáliát: 2002 és 2013 között nem változott a bolygó átlaghőmérséklete – ezt szokták globális melegedési hiánynak nevezni –, amit a szakemberek azzal magyaráznak, hogy a korábbinál több hőt nyeltek el az óceánok. De azt, hogy miért nyeltek el több hőt, nem tudjuk, nincs olyan modell, amely ezt magyarázná. Viszont 2013 óta gyorsabban emelkedik a hőmérséklet, mintha a bolygó be akarná hozni korábbi lemaradását.
– Hozzá lehet szokni az egyre extrémebb nyári időjáráshoz?
– A mediterrán térségben élők évezredek óta a miénknél jóval melegebb körülmények között élnek. Kidolgozták a megfelelő túlélési praktikáikat. A 35 fokos nyári melegben nem is a magas nappali hőmérséklet a veszélyes, hanem az, ha az éjszakai sem csökken húsz fok alá, azaz trópusi éjjelt kell átvészelni. Ha ez az időszak hosszan tart, sokkal jobban megterheli a szervezetet, mint ha nappal negyven fok lenne, de éjjel lemenne tizenötre.
– Mi okozza az éghajlatváltozást?
– A legfőbb ok, hogy az üvegházhatású gázokból hetven százalékkal többet bocsátunk ki, mint amennyit a természet fel tud dolgozni. Ha sikerülne megállítani, aztán a hetvenszázalékos többlettel csökkenteni a kibocsátást, akkor nagyjából az ipari forradalom körüli időszak kibocsátási viszonyait állítanánk elő, ami azért is nehezen elérhető, mert akkor jóval kevesebb ember élt.
– Az elmúlt évtizedekben egyezmények sora született a természet érdekében, nem sok eredménnyel. A legutóbbi a párizsi megállapodás, amely az ipari forradalomhoz viszonyítva legfeljebb két Celsius-fokos globális hőmérséklet-emelkedést szeretne elérni. Mit érnek ezek az egyezmények, hiszen az Egyesült Államok például éppen kifarol a megállapodásból?
– A párizsi dokumentum 2015 decemberében született. Eddig 179 ország, az olajtermelő államokon kívül gyakorlatilag mindenki, csatlakozott hozzá valamilyen számszerű kötelezettség – parlamentjük által elfogadott – vállalásával. Hazánk az elsők között, 2016 májusában ratifikálta a megállapodást. Azt vállaltuk, hogy 1990-hez viszonyítva 2030-ra negyven százalékkal csökkentjük az üvegházhatású gázok kibocsátását. Ezt a szintet már elértük, hiszen a rendszerváltozás után összeomló ipar rögtön húszszázalékos csökkenést jelentett, ehhez adódnak az utóbbi évtizedek energiahatékonyságot növelő programjainak eredményei. A lakóházak szigetelése is ebbe a körbe tartozik. Azt se felejtsük el, hogy 1990-hez viszonyítva közel egymillióval kevesebb ember él az országban!
– Az elmúlt hetekben sokat lehetett olvasni arról, hogy a biomassza nem tekinthető környezetbarát fűtési módnak, hiszen az ebből a légkörbe kerülő szén-dioxid évszázadok múltán épülhet be újra a növényekbe. Mit mond erről az éghajlatkutató?
– Nekem sem tetszik, hogy a megújuló energiaforrások bő háromnegyed része a növények egyszerű vagy átalakítás utáni elégetése, de még mindig jobb, ha fával tüzelünk, mint ha szénnel. A legkisebb környezeti terhelést a szénalapú források közül a földgáz elégetése jelenti, a legnagyobbat a szén eltüzelése. Európában szénből van a legtöbb, Észak-Amerikában a nem hagyományos – agresszívabb és kockázatosabb kinyerési technológiát igénylő – palagáz és az olajpala kap egyre nagyobb szerepet. Ezt is beleértve bolygónkon ezer évre elegendő az ismert szénalapú energiakészlet!
– Volt ennél melegebb is a Földön. Mi a különbség az akkori és a mostani között?
– Nagyjából hatezer évvel ezelőtt valóban melegebb volt. Az akkori hőséget a Nap körüli, a jelenlegitől kissé eltérő keringéssel magyarázzák. Arra is van bizonyíték, hogy egykor a mostaninál több szén-dioxid volt a légkörben, aminek hátterében még nem állhatott az ember. Annyi elmondható, hogy amikor az elmúlt 800 ezer évben emelkedett a hőmérséklet, akkor a légkör szén-dioxid-tartalma is nőtt. Azt is sikerült kimutatni, hogy a hőmérséklet csökkenése (emelkedése) e hosszú ciklusban minden alkalommal megelőzte az üvegházhatású gáz mennyiségének apadását (növekedését). Az ipari forradalom idején egymillió levegőmolekulából nagyjából 285 volt a szén-dioxid, jelenleg 410 körül tartunk. Ha az eredeti mennyiség megkétszereződne, azaz elérnénk az 570 szén-dioxid-molekulát, és lenne idő ennek teljes hatását, vagyis az új egyensúlyt kivárni, az nagyjából négy Celsius-fokos globális hőmérséklet-emelkedéssel járna. Remélem, ez nem következik be. A világ országai eltérő arányban járulnak hozzá a káros gázok gyártásához. Minden egyes amerikai polgár például kétszer annyi szén-dioxidot bocsát ki, mint amennyit egy EU-tag vagy egy kínai polgár.
– Mi történik, ha nem hoznak eredményt a vállalások, és bekövetkezik a négy Celsius-fokos emelkedés?
– Arra jobb nem gondolni. De már a három fokot sem érhetjük el. Ha mégis, akkor visszafordíthatatlan folyamatok indulnak el beláthatatlan következményekkel. A Nyugat-Antarktiszon a tenger szintje alatt nyugvó jégtömb elolvadása öt méterrel emelné a tengerek vízszintjét. Pár száz év alatt ez bekövetkezhet. A teljes grönlandi jéghátság elolvadása újabb hét méterrel emelné az óceánok magasságát. Ehhez több ezer év kell, de félő, hogy a folyamat máris megkezdődött. Mivel az emberiség fele a tengerpartok közelében él, a víz emelkedése ellen vagy hatalmas gátrendszereket kell építeni, vagy el kell költözni magasabban fekvő helyekre – ami tovább fokozná a zsúfoltságot. A mai migráció egyik kiváltó oka minden bizonnyal az időjárás változása. Olyan helyekről indulnak el, ahol eleve rossz – száraz, meleg, nehezen élhető – az éghajlat. A 2011-es arab tavasz Szíriát is megrázta, ott a megelőző öt évből három aszályos volt. Ezt a helyzetet háború nélkül is nehéz átvészelni, nemhogy fegyverropogás közepette. Az óceáni szállítószalag gyengülése, leállása esetén az észak-atlanti térségben valami olyan következne be, mint amilyet a világhírű Holnapután című amerikai film ábrázolt: hetek alatt eljegesedett az északi félteke jelentős része. Ha ez nem is következne be, 10-15 Celsius-fokkal lenne hidegebb a vízparti térségekben. Hazánkban ellenkezőleg, fokozódna a hőség. Nagyon erőteljes mérsékelt övi ciklonokat élnénk meg. Ilyet egyébként 2007 januárjában már átvészeltünk. Akkor a Kirill névre keresztelt ciklon szele úgy megdöntötte a Balaton vizét, hogy hatvan centiméteres különbség volt az északi és a déli part között. Kétezertízben a szokásos kétszerese, közel ezer milliméter csapadék hullott az országban – hasonló jelenségek miatt.
– Az éghajlatváltozás megannyi következménye közül mitől óvná meg az emberiséget?
– A legnagyobb veszélyt a tengerszint emelkedése jelenti. A természet gonosz tréfája, ha sikerülne is megállítani a léghőmérséklet globális emelkedését, az óceánok szintjének emelkedése nem állna meg azonnal, hanem még évszázadokon keresztül folytatódna. A felső néhány száz méter vize melegedett át eddig, de a mélyebb rétegeké nem. Márpedig előbb-utóbb oda is lejut a többlethő, ami a víz hőtágulása miatt további emelkedéssel jár.
– Hogyan nézhet ki hazánk időjárása a XXI. század végén?
– Attól függ, hány fokkal emelkedik az átlaghőmérséklet. A legkedvezőbb változat pár tized fokos növekedést jósol, a legvadabb forgatókönyv ö-that Celsius-fokos emelkedéssel számol. De hogy ez a Kárpát-medencében pontosan milyen időjárást hoz majd, arra eltérő válaszok születtek. A világ negyven jól felépített éghajlati modellje meglehetősen eltérő eredményeket ad. Annyiban egyetértenek, hogy nyaranta jelentős csapadékcsökkenés várható. A jelenlegi műszeres mérések azt mutatják, hogy hazánkban a globális átlagnál harminc százalékkal gyorsabb a melegedés – télen és nyáron egyaránt magasabb a hőmérséklet. A modellek alapján a téli csapadékösszegnek már most nőnie kellene, ugyanakkor a mérések szerint csökken. Azaz van még mit fejleszteni a modelleken.
– Hol élnek napjainkban úgy, ahogy a század végén a Kárpát-medencében élnek majd?
– A legjobb analógiát délkeleti irányban találjuk. Fél Celsius-fokos melegedés a Vajdaság és a Zsil-völgye időjárását hozná el, egy Celsius-fok esetén Várna, két foknál Burgasz jelenlegi viszonyai köszöntenek ránk. Megnyugtató a bolgár analóg, hiszen ott napjainkban is él a természet. A négyfokos emelkedés egy másik irány, Firenze és Bologna mai időjárását importálná. Magyarország összességében valószínűleg a klímaváltozás vesztesei közé tartozik majd, de attól nem kell tartani, hogy a változó éghajlat mellett már ne lenne élet az országban, hogy teljesen „elsivatagosodna” ez a térség.
– Egyik nyilatkozatában arra utalt, hogy a globális klímaváltozás a fajok sokszínűségének drasztikus csökkenéséhez vezet. Sokat emlegetett példája, hogy a jegesmedvék nagy valószínűséggel kipusztulnak, hiszen eltűnnek a táplálékszerzéshez számukra létfontosságú jégtáblák. Mi lesz nálunk?
– A növények és az állatok minden fajtája igyekszik minél nagyobb területet meghódítani, hogy a változó körülmények ne legyenek számukra végzetesek. A kedvezőtlenül módosuló térségekből a kedvezőbb felé vándorolnak. Bár a bolygónk állat- és növényfajainak száma csökken, lokálisan ez lehet fordítva is. Például úgy, hogy a korábbi hidegebb éghajlatot kedvelő élőlények még nem tűntek el, ugyanakkor nagyon sok melegebb klímát kedvelő faj már megjelent.
– Egyetért azzal a véleménnyel, hogy a globális felmelegedésként emlegetett jelenség az általunk ismert világ vége lehet?
– A földi élővilágnak nem lenne vége, legfeljebb az emberiségnek. Nagyon bízom abban, hogy vagyunk olyan okosak, hogy nem veszélyeztetjük a fennmaradásunkat, nem lehetetlenítjük el utódaink életét. Még tart a meccs, nem dőlt el, hogy a klímaváltozás kapcsán merre megy majd a világ.