Az opera nyitotta a Szegedi Szabadtéri Játékokat a megérdemelt és megszokott sikerrel, hiszen Verdi zenéje örök, és a történet is fajsúlyosabb az átlagos librettóknál. A Hegedűs a háztetőn fergeteges sikert aratott, a telt háznál is népesebb közönség előtt.
A zenéje a fülből, a története a szívből/agyból többé ki nem rázható. A Rómeó és Júlia szintén örök érvényű, a hét végén, pénteken, szombaton és vasárnap adják elő a kétfelvonásos tragédiát, jegyek még kaphatók, de már csak korlátozott számban.
Viszont a kilencvenes évek ikonikus filmvígjátékából készült musicalsiker, a Magyarországon először látható Apácashow mind a hét szegedi előadására (augusztus 10-én lesz a premier, 20-án a záró előadás) már valamennyi jegy elkelt.
A Whoopi Goldberg főszereplésével 1992-ben bemutatott Apácashow (Sister Act) című filmet, aki csak egyszer látta, az is megjegyezte, aki többször, az annyiszor jól szórakozott. (A sikeren felbuzdulva, bevett amerikai szokás szerint már 1993-ban toltak nekünk egy amúgy vérszegény folytatást.)
Dehogy foglalkoztunk akkoriban ilyesmivel, hogy a két „jó” szereplő, a védett tanú bárénekesnő Deloris van Cartier és a számára pont egy apácazárdában menedéket találó rendőrnyomozó afroamerikai, miközben a gyilkosságot elrendelő gengszterfőnök és az ellenszenves zárdafőnök asszony fehér ember, főleg, mert a történet szempontjából semmi, de semmi jelentősége nincs.
Ezt a sztereotípiát aztán megőrizték a musicalben is, amelynek a bemutatója 2006. október 24-én volt a kaliforniai Pasadenában. Sőt a filmben Vince LaRocca nevű haramia nevét is megváltoztatták, a musicalben már Curtis Shanknek hívják – az elején.
A Peter Schneider rendezte darab, amelynek soul- és diszkódallamokra alapozott zenéjét a nyolc Oscar-díjas Alan Menken (A szépség és a szörnyeteg, Aladdin, A kis hableány, A Notre-Dame-i toronyőr) jegyzi, 2009. június 2-án jutott el a West Endre, a London Palladiumba, majdnem két év múlva, 2011. április 20-án a Broadway is műsorára tűzte, Jerry Zuks rendezésében, átírt forgatókönyvvel, amely átírásnak igazán semmi értelmét nem látom.
A történet nem lett sem izgalmasabb, sem feszesebb attól, hogy egyik változatban a főszereplő születésnapján, a másikban pedig szenteste kezdődik a sztori, hacsak nem ezzel akarják magyarázni, hogy miért kap bundát ajándékba áprilisban (kíváncsian várom, most, augusztusban, ebben a melegben lesz-e bunda?). És még egy dolog változott, a gengszter neve: Curtis Jackson. Lehet találgatni, vajon miért?
Szóval a történet, vagyis a musical elindult meghódítani a világot: tizennyolc országban adták elő eddig, több mint hatmillió ember látta Ausztriától Kanadáig, Új-Zélandtól Brazíliáig, Japántól Csehországig. Ezen a két utóbbi helyszínen szakítottak a sablonnal, Deloris szerepét Kumiko Mori, illetve Lucie Bílá énekelte. A magyarral együtt kilenc nyelvre fordították le, az első nem angol nyelvű előadás 2010. december 1-jén volt Hamburgban, Delorist az északbajor születésű, ám dél-afrikai származású Zodwa Selele alakította.
Itthon Deloris van Cartier szerepében Peller Annát/Sári Évit láthatjuk, a zárdafőnöknőt Molnár Piroska/Janza Kata, Eddie Souther nyomozót Feke Pál, a gengszterfőnök Curtis Jacksont Alföldi Róbert játssza, míg O’Hara atya szerepét Csonka Andrásra osztották.
A rendező Szente Vajk, a magyar szöveget is neki és Galambos Attilának köszönhetjük.
A Zikkurat produkciójában közreműködik a Budapesti Operettszínház Zenekara, a Budapesti Operettszínház Ensamble Társulata, a Vasutas Zeneiskola Pesti Broadway Musical Stúdió növendékei és a Varidance Táncegyüttes. Különleges díszleteket, jelmezeket és koreográfiát ígérnek, show-t a javából. Ezt az előadást Budapesten nem láthatjuk, ellenben októbertől országos turnéra indulnak, érintve Pécset, Miskolcot, Zalaegerszeget, Nyíregyházát, Szombathelyet, Veszprémet, Debrecent és Győrt.