A hiteles kép kialakítása végett Hobo az előadás előkészületében ellátogatott a Perm–36 munkatáborba, ahol egészen 1987-ig tartottak politikai foglyokat. A tegnapi sajtótájékoztatón Rétvári Bence, az Emberi Erőforrások Minisztériumának miniszterhelyettese, Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház igazgatója, a darab rendezője és Földes László beszéltek a november 12-én bemutatandó produkcióról.
Végéhez közelít a Gulag-emlékév: a másfél éve kezdődött programsorozat annak a nyolcszázezer magyar embernek állít emléket, akik politikai, katonai vagy egyszerűen az előírt kvóta meglétéhez szükséges matematikai okokból kényszermunkatáborokba kerültek. Rétvári Bence a Nemzeti Színház premier előtti sajtótájékoztatóján kiemelte: az emlékezés azért is fontos, hogy meg tudjuk őrizni az ember szabadságát, az ország függetlenségét, és többé ilyen helyzetbe ne kerüljünk.
– Legalább ötven könyvem van a gulagról, és mindet el is olvastam – mondta el Hobo, aki bevallása szerint történelemtanárként is rengeteget foglalkozott a második világháborút követő időszakkal. – Apám kommunista volt, és már fiatalon szembekerültem vele. Nem tudtam elfogadni azt az értékrendet és magatartást, amit a kommunista vezetők megtestesítettek. Ebből fakadó személyes érintettségem, illetve a téma elhanyagoltsága okán gondoltam úgy, hogy foglalkoznom kell a gulagon történtekkel.
Az előadás terve már évekkel ezelőtt megfogant, a Gulag-emlékév pedig aktuálissá tette az elképzelés megvalósítását. Többek között egy ezer dal- és versszöveget összegyűjtő kiadvány szolgált alapul a most született darabhoz, azok tollából, akik a munkatáborokban raboskodtak. A történet tragikomédiája, hogy a kényszermunkát teljesítőknek meg kellett ünnepelniük november 7-ét, így a diktatúrát és Sztálint magasztaló dalok és az ünnepre való készülődés is megelevenedik majd. Maga Földes László a narrátor szerepét tölti be, de ő lesz Hoborovszkij, a lengyel származású, ám szovjet gyermekotthonban nevelkedett kultúros is.
Magyar művek is megszólalnak a darabban: Karig Sára verseiből és Eörsi István szövegeiből éppúgy építkezett a szerző, mint Szolzsenyicin írásaiból és Salamov elbeszéléseiből, vagyis a téma megkerülhetetlen, örök érvényű műveiből.