Hiába kerestem a Turay Ida Színház most futó, Égben maradt repülő című darabjának szerzőjét, az internet csak nagy nehezen akart a barátom lenni. A titokzatos Lara De Mare nehezen bújt elő, csak ehhez a darabhoz köthető, nincs róla semmi más információ.
Aztán, ahogy minden rejtélyes kis titok, ez is engedte felfedni magát: „A társulatban remekül érzem magam, a most bemutatott darabot Topolcsányi Laura írta, Lara De Mare művésznéven. Laura tehetséges író, színésznő, szövegíró. Annyira beleszerettem a munkáiba, hogy megkértem, írjon a készülő lemezemre is dalokat. Amit ő csinál, mindig nagyon megérint, élvezem a vele való munkát” – nyilatkozta egyik interjújában Keresztes Ildikó, a darab főszereplője, kétszer másfél órára Édith Piaf.
Nem tudom, mi oka volt, hogy a szerző – aki egyébként Momone és Marinett Cerdan szerepét is kiválóan eljátssza a sok szerepösszevonással színpadra állított darabban – álnév mögé bújt, de szégyellnivalója semmi sincsen. Hiszen a darab jó, nagyon jó!
Az Égben maradt repülő egy marokkói edzőteremben kezdődik, Marcel Cerdan bokszvilágbajnokot (Kurkó J. Kristóf remekül alakítja a félművelt ringharcost, talán csak a szerelmes gyermeki lélekcsillogás alszik ki néha játékából) szidja apaszerepet is betöltő, régivágású edzője (Győri Péter meggyőzően karót nyelt úriember). Férfiaggodalommal félti a kajla fiút, a többgyermekes családapát. Félti, hogy a későn jött nagy szerelem tönkreteszi sportolói karrierjét, ha már korábban családi életét tönkrevágta. Ebbe a képbe robban be a szárnyaló Édith Piaf és barátnője-húga, az iszákos Momone. Fel is forgatnak mindent, amit csak lehet, az edzéstervtől kezdve a józan érvelésig.
Innen, a világ háta mögöttről indulunk, hogy aztán az első felvonásban, lendületesen felépített, könnyeden nagyvonalú, egyszerre lírai és humoros jeleneteken keresztül felszökjünk a földi és égi sikerek csillagos mennyboltozatára, majd onnan hirtelen alázuhanjunk az ésszel alig felfogható legmélyebb pokolba.
Ez a belső pokol a második felvonás, szűkebb egyfelől, tágabb másfelől. A világban cikázó világsztárok – köztük hangsúlyos színpadi jelenlétet kap Marlene Dietrich is (Xantus Barbara az eleganciából icipicit a flegmaság felé átbillenő alakításában) – szalonélete helyett egy betegszobává átalakított párizsi lakásba kerülünk. Külső és belső végnapok szemtanúi vagyunk – csak az enyhítő morfium hiányzik –, látomásoké és flashbackeké. Megjelenik az évekkel korábban repülőgépbalesetet szenvedett Cerdan szellemalakja, illetve a személyes legendákkal gazdagított, sanyarúan szegény gyermekkor jelenetei – az utcai énekes anyától kezdve a lecsúszott artista apán keresztül matrózokig és a sarkon kalapozó éneklésig.
Ebben a sok idősíkkal és nagy érzelmi amplitúdókkal játszó darabban Keresztes Ildikó teljesen elvész. A lehető legjobb értelemben: belevész, magáévá teszi Édith Piaf személyiségét, legyen akár kisgyerek, akár kamasz lány, akár szeszélyes világsztár, akár nyomorult és elviselhetetlen beteg. Hihetetlen energiákat mozgat meg, szenvedélyesen, könnyfakasztóan, elragadóan és hátborzongatóan. Rá épül a darab, el is vinné a hátán az egészet – ám a rendező (Szurdi Miklós) érdeme, hogy ezt mégsem hagyja: kibontakozhat mellette a többi szereplő is, jellemmel, sorssal, karakterrel és játékkal egyaránt.