„Mi már nem nagyon tudunk szentképeket festeni” – fogalmazta meg Sze-madám György a 20–21. századi keresztény ikonográfiával és a szakrális művészettel kapcsolatos kételyeit. Természetesen a keresztény ikonográfiának műértő közönségre is szüksége van, egy olyan értő közegre, amely képes olvasni az ikonográfiai jeleket. Arra azonban nincs esély, hogy az e téren csúcspontnak tekinthető 15. századi ikonográfiai műveltséget és érdeklődést visszanyerjük. Mégis vannak napjainkban is törekvések e terület újjáélesztésére. Ennek egyik központja ma a Kecskeméti Katona József Múzeum Képzőművészeti Gyűjteménye a szecessziós Cifrapalotában, ahol 2002-ben indult el a Kortárs keresztény ikonográfiai biennálé. A sorozat első nyolc tematikus kiállításán összesen 980 alkotást mutattak be, ami jól mutatja, hogy milyen képzőművészeti űrt tölt be egy ilyen sorozat.
A Vízivárosi Galéria november végén nyílt tárlata tematikus válogatás, apropóját kifejezetten az ünnep, a karácsony adta. Ifj. Gyergyádesz László művészettörténész, a képzőművészeti gyűjtemény vezetője a megnyitó alkalmával elmondta: „A kiállításnak az a célja, hogy az ide betérő látogatók vizuális összképet kapjanak a kortárs zománcfestészetről, amely azt sugallja, hogy a karácsonynak nemcsak az az értelme, hogy vásárolunk meg veszekszünk egy nagyot, hanem szakrális üzenetet is hordoz, amelyet ezek az alkotások meg tudnak mutatni.”
Kortárs zománcművészetünkre a hatvanas évektől vált jellemzővé a sokszínűség.
Alkotóink ugyanis számos művészeti ágból érkeztek, éppen ezért sokféle megközelítésben képesek alkotni ezzel a technikával. Természetesen mindehhez hozzátartozik az is, hogy a történeti korok zománcaihoz képest egyrészt kezelhetőbbek, másrészt jóval szélesebb választékot kínálnak a ma használatos alapanyagok. Emellett egyszerűbbé, pontosabban irányíthatóvá vált az égetési technológia is. A művészek számára a lehetőségek e téren tehát hatványozottan megnőttek.
A kiállításon a hagyományos témákat az újszerű eszközhasználat és formanyelv teszi igazán érdekessé. Az egyik különlegesség például Bábás Erika Aprószentek című munkája, amely az aprószenteket a kereszt térfogatán belül jeleníti meg, vagy például az eredetinek vélt Veronika-kendőn lévő arc is szenzációnak számít, amely állítólag nem emberi kéz által, hanem isteni sugárzással keletkezett. Ennek a kultikus tárgynak a négy alakban történő lemásolása Balanyi Károly Harmadnapra című alkotása. Különlegességnek számítanak például Móricz Zsigmond unokájának, Blaise Simon Balázsnak kapafejből készített, szerzeteseket formáló alkotásai is. Báron László Chartes című zománcfestménye pedig azért lehet érdekes, mert a művet egy Rónay György-vers ihlette. „A keresztény szakrális események anakronisztikus megjelenítése nem ritka a zománcművészetben, gyakori például, hogy a bölcső mellett már a keresztet is ábrázolják, előreutalva az igét beteljesítő, elkerülhetetlen kereszthalálra is” – magyarázza ifj. Gyergyádesz László a klasszikus ábrázolást a modern kori elemekkel sűrítő alkotások vizuális jelnyelvét.
A Szakralitás a kortárs zománcfestészetben című kiállítást december 20-ig tekinthetik meg az érdeklődők.