Kudarcot vallott a kétkamarás parlament átalakítási terve Olaszországban a vasárnapi népszavazáson. Hétfőn Matteo Renzi kormányfő – ígéretéhez híven – a lemondását kezdeményezte Sergio Mattarella olasz államfőnél. „A kormányom ennyit tehetett. Nem sikerült átalakítani a politikai rendszert, amelyben a személyek nem, csak a betöltött pozíciók változnak” – mondta vasárnap éjjel a Demokrata Párt (PD) politikusa, miután beismerte vereségét.
Az alkotmányreform jelentősen csökkentette volna a felsőház tagjainak számát a kétkamarás parlamentben, és ezzel párhuzamosan korlátozta volna hatáskörüket is. Az intézkedés azt célozta volna, hogy a szenátus a továbbiakban ne legyen képes blokkolni a reformintézkedéseket, és csak kiemelt esetekben tudjon kormányt buktatni. Utóbbi azért lett volna fontos, mert erősítette volna az olasz politikai rendszert, amelyben gyakoriak a kormányváltások: Renzi kormánya volt a hatvanharmadik az Olasz Köztársaság 1946-os megalakulása óta.
A reformot eleinte viszonylag sokan támogatták, ám amikor a népszerűtlen kormányfő saját személyéhez kötötte azt, megpecsételte a népszavazás kimenetelét – vélik az elemzők.
Újabb szög az eurózóna koporsójába?
Húszhavi mélypontra süllyedt közép-európai idő szerint hétfőre virradóra az euró dollárral szembeni árfolyama.
A nem hivatalos végeredmények szerint az olasz szavazók 59,95 százaléka elutasította és 40,05 százaléka támogatta vasárnap az intézkedést. A népszavazáson hozzávetőleg 51 millióan szavazhattak, a részvétel 70 százalék körüli volt.
A „nem” azért kapott többséget, mert sokak szerint Renzi eddigi kormányzati tevékenységének megítéléséről szavaztak, míg mások szerint a reformok demokráciaellenesek lettek volna. A kormányfő teljes felelősséget vállalt a vereségért. „Én vesztettem, nem ti” – üzente szavazóinak, hozzátéve, hogy senki sem ragaszkodhat a helyéhez.
Mi vár most Olaszországra? Az ellenzéki pártok hosszú ideje előre hozott választást követelnek. A legjobban a népszerű euroszkeptikus Öt Csillag Mozgalom támogatja ezt, amelynek vezetője, a humorista múltú Beppe Grillo szerint most nincs szükség átmeneti kormány kinevezésére. Elemzők szerint azonban sem az Öt Csillagnak, sem más ellenzéki pártnak még nincs megfelelő ereje ahhoz, hogy választást tudjon nyerni. Az államfő tegnap este maradásra kérte Renzit a 2017-es költségvetés elfogadásáig. Amennyiben a kormányfő mégis az azonnali távozás mellett dönt, valószínűleg ügyvezető kormányt nevez majd ki az államfő. A lehetséges kormányfőjelöltek között szerepel Pier Carlo Padoan gazdasági miniszter, illetve Pietro Grasso, a szenátus elnöke. A leköszönő kormányfő az elkövetkező időszak legnagyobb feladatai közé sorolta a helyreállítást az országot idén ért földrengések után, illetve a gazdaság megerősítését, amelyet egyébként kormányra kerülése óta folyamatosan hangoztatott.
A populizmus térnyerése?
A világ a populizmus harmadik csapásától félt az olasz referendum kapcsán, miután idén a Brexit-szavazás és az amerikai elnökválasztás is meglepő eredményt hozott. Bár az olasz voksoláson a „nem” győzött, az elemzők mégis úgy vélik, az eredmény nem egy újabb Brexit. Bár a populistának nevezett erők a reform elutasítására szólítottak fel, sokan nem miattuk szavaztak így. Az olaszok többsége ugyanis antidemokratikusnak találta a reformokat, sőt a politikai elit is megosztott volt a kérdésben. Az euroszkeptikus Öt Csillag Mozgalom pedig egyáltalán nem valószínű, hogy népszerűbb lesz, ugyanis a párt által vezetett Rómában és Torinóban kitört, alkalmatlanságból és tapasztalatlanságból fakadó botrányok jócskán megnyirbálták az Öt Csillag politikai hitelességét.
Mentés