Mesterséges méhet fejlesztettek a Philadelphiai Gyermekkórház Magzati Diagnózis és Kezelési Központjának szakértői annak érdekében, hogy – mint a Nature Communications folyóiratban közzétett tanulmányukban fogalmaznak – egyfajta hidat képezzenek az anyaméh és a külvilág között az extrém koraszülöttek számára. A fogantatás után alig 23 héttel világra jött babáknak ugyanis ma még annak ellenére rendkívül rosszak az életkilátásaik, hogy az egészségügy fejlődésének köszönhetően az elmúlt években rengeteget javult a koraszülött-ellátás.
A tanulmány szerzője, Alan Flake úgy véli, ha sikerülne egy méhen kívüli rendszert létrehozni, amelyben akár csak néhány hétig támogatnák a magzatok fejlődését, drámaian növelhetnék a koraszülöttek esélyeit. A mesterséges méhet jelenleg bárányokon tesztelik.
A magzatokat a folyadékkal teli tasakba helyezik, köldökzsinórjukat egy oxigéngenerátorhoz csatlakoztatják, amely az anyaállat placentáját utánozza. Ennek köszönhetően nincs szükség külső pumpára, a magzat szíve magától keringeti a testben a vért. A bárányokat 28 napig tartották az elszigetelt, teljesen steril környezetben, védve a nyomás- és fényingadozástól. Ezen időszak alatt a magzatok természetes módon növekedtek és egészségesek maradtak, normálisan lélegeztek, mozogtak, kinyitották a szemüket, sőt még gyapjat is növesztettek. A kutatók most azon dolgoznak, hogy továbbfejlesszék a rendszert, és akár az emberi magzatok esetében is használhatóvá tegyék.
– Szenzációs orvostechnikai teljesítmény, amivel kapcsolatban azonban rendkívül szkeptikus vagyok – kommentálta a bejelentést a Magyar Perinatológiai Társaság elnöke. A koraszülött babák ellátása ugyanis – mondta Szabó Miklós – az elmúlt tíz-tizenöt évben az említettel éppen ellentétes irányba, a természetes módszerek felé haladt, miután egyre inkább bizonyítottá vált azok hatékonysága. A tapasztalatok szerint a koraszülöttek sokkal jobban leküzdik a fertőzéseket és jobban fejlődnek, ha az úgynevezett kengurumódszert alkalmazva naponta több órán át érintkezhetnek az édesanyjuk testével, ha a korábbi mesterséges vénás táplálás helyett anyatejet kapnak.
A koraszülött-ellátás „szelídülését” mutatja az is, hogy a gyógyítók mindinkább törekednek arra, hogy a rendkívül érzékeny, fejletlen babákat a lehető legkevesebb stressznek tegyék ki. Ezért előtérbe kerültek az olyan bababarát módszerek, mint az orrhoz illesztett eszközön keresztüli lélegeztetés, vagy hogy igyekeznek a kórtermekben is imitálni az éjjel és a nappal váltakozását: éjszaka kevés fény mellett hagyni pihenni a kicsiket, nappal pedig lehetőleg egy időszakba sűríteni a szükséges vizsgálatokat, beavatkozásokat, hogy minél nyugodtabb környezetet teremtsenek számukra. Szabó Miklós szerint ebben az új generációs inkubátorok is segítenek, mivel a korábbinál jóval kisebb zaj-, illetve fényterheléssel működnek.
A kis súlyú koraszülöttek a legveszélyeztetettebbek
Magyarországon átlagosan minden tizedik újszülött idő előtt jön a világra, ez évente 8-9 ezer koraszülöttet jelent. Közülük is körülbelül 1200 baba születési súlya az 1500 grammot sem éri el. A speciális orvosi ellátást nyújtó koraszülöttosztályoknak, a perinatális intenzív centrumoknak, illetve újszülött intenzív osztályoknak köszönhetően a babák esélyei sokat javultak az elmúlt években, évtizedekben, miközben a koraszülések aránya 1990 óta nem csökkent érdemben. A koraszülöttek körében azonban a korszerű eljárások ellenére még mindig nagyon magas a halálozás: minden ezer gyermek közül öt nem éri meg az egyéves kort; ők kétharmad részben az igen kis súlyú újszülöttek.