Hétfőn este is sikeres napot tudhattak maguk mögött a thaiföldi Tham Luang barlangban rekedt ifjúsági focicsapat mentőosztagai: a vasárnapi menetrendhez hasonlóan ezúttal is négy gyereket szabadítottak ki az üregek fogságából.
Kedden remélhetőleg véget ér a dráma, s végre szabad levegőt szívhat a Vadkanok nevű focicsapat még bent maradt négy játékosa és az edzőjük. Ideje is kihozni őket, ugyanis javában tart a monszun időszaka, s a helyi meteorológia holnapra heves esőzéseket prognosztizál, miáltal a barlang eddig szárazon maradt kamrái is víz alá kerülhetnek. A tegnapi első megmentettet helyi idő szerint délután fél ötkor hozták ki hordágyon, azonnal helikopterre tették, amely a tartományi székhely, Csiang Rai egyik kórházába szállította, egyébként ugyanoda, ahová a vasárnap megmentetteket vitték. Röviddel később kiszabadult még három gyerek, őket először a helyben felállított elsősegély-állomáson látták el.
Egy „sima”, vízmentes barlangi mentés is sok gondolkodást, előkészületet, váratlan helyzetekre való felkészülést igényel, hát még egy vízzel félig elárasztott barlangrendszerben kivitelezendő mentőakció! A Tham Luang barlangban rekedt gyerekek kihozatala érdekében a mentőalakulatok mindent megtettek, ami csak lehetséges volt, méghozzá késlekedés nélkül, nagyszerű logisztikai szervezéssel. Azonnal hozzáláttak a víz kiszivattyúzásához, a barlangi útvonal kiépítéséhez, valamint a vízlefolyást és a közlekedést akadályozó törmelékek, kövek eltávolításához – dicséri a helyiek összehangolt munkáját Horváth Richárd, a Magyar Barlangi Mentőszolgálat szakmai vezetője.
A Magyar Időknek nyilatkozó szakember szerint a mentési módszert is jól választották ki, jól építették fel – az, hogy két búvár felügyelete mellett, egyenként történik a mentés, a körülményekhez képest optimális megoldásnak bizonyult. Fontos döntés volt, hogy a gyerekeket nem búvárkodásra akarták oktatni, hanem az adott feladatra tanították meg őket, figyelembe véve a környezeti feltételeket. Az Elon Musk amerikai feltaláló, autógyáros által felajánlott kapszulás mentés nem lett volna rossz, ha nem szűk, kanyargós szifonokról lett volna szó, ahol egy merev test manőverező képessége korlátozott. Ugyanezen az alapon vetették el minden bizonnyal a viszonylag nagy fordulékonyságot követelő hordágyas módszert, amely inkább nagyobb vízterekben használható.
Horváth Richárd elismerően szólt a barlangi mentők és a búvárok együttműködéséről is, aminek során a merülés szakértői tanúbizonyságot tettek barlangászati ismereteikről is. Egyébként a búvárkodás legnehezebb ága a barlangi búvárkodás. A szakmai vezető szerint egy viszonylag egyszerű vízi mentéshez is több száz merülés szükséges, a thaiföldihez hasonló akcióban pedig minden bizonnyal ezernél is többet hajtottak végre. Mindez kiváló erőnlétet kíván meg, mindazonáltal ezek az emberek sem szupermanek – fő erényük leginkább az alapos felkészültség, a megfontoltság, a pontosság. A jó időbeosztás is fontos, hiszen a Tham Luangban meg kellett szervezni a kiürült oxigénpalackok cseréjét, el kellett végezni a vezetőkötelek ellenőrzését is.
Nem mindegy az immár több mint két hete barlangi fogságban élő gyerekek fizikai és mentális állapota sem.
Horváth Richárd szerint jó kondícióban lévő, sportoló srácokról van szó, akik ugyan könnyen kimerülnek, de ugyanolyan könnyen fel is töltődnek – pláne ha nem hagyják el magukat, és egyre jobbak a megmenekülési esélyeik.