Az orrszarvúakat – más néven rinocéroszokat – öt különböző faj képviseli. Közülük három – a jávai, a szumátrai és az indiai orrszarvú – Ázsia lakója, kettő Afrikában őshonos. A két afrikai faj egyike a szélesszájú, a másik a keskenyszájú orrszarvú. A szélesszájú orrszarvú esetében a kutatók két alfajt különböztetnek meg.
Az egyik a déli, a másik az északi. A déli a fekete kontinens déli felében őshonos. Egykor a térség összes országában előfordult, ám a XX. század elején már csak néhány száz állatból állt az állomány. A szigorú intézkedéseknek köszönhetően a csökkenés megállt, sőt napjainkban aránylag sok ilyen állat – számukat húszezerre becsülik – él elsősorban Dél-Afrika, Namíbia és Zimbabwe vadonjaiban, rezervátumaiban, illetve a világ állatkertjeiben. (A fővárosi állatkertben három példány látható.)
Az északi szélesszájú orrszarvú eredetileg Uganda, Dél-Szudán, a Kongói Demokratikus Köztársaság és a Közép-afrikai Köztársaság határvidékén élt. Az 1970-es években még ötszáz egyedre becsülték a szabadon élő állomány nagyságát, de a néhány kultúrában csodatévő, mindent meggyógyító, termékenységet hozó tulajdonságokkal felruházott orrszarvúcsontok iránt hatalmas volt a kereslet. Az orvvadászok pusztítása nyomán az állomány gyorsan apadt, az utolsó vadon élő állatot 2008-ban lőtték ki.
A Szudánban született Sudan volt alfajának utolsó hím példánya. A hetvenes évek közepén került a csehországi Dvur Králové állatkertbe, onnan 2009 decemberében Kenyába, az Ol Pejeta Rezervátumba szállították három másik nősténnyel együtt. Az idén 45 éves Sudant utóbbi hónapjaiban számos fertőzés gyengítette le, a gondos ápolás ellenére március elején a láthatóan fájdalmaktól szenvedő állatot elaltatták, előtte azonban szaporítóanyagot vettek tőle.
Sudan lánya és lányunokája azóta is a kenyai rezervátumban él, ahol a nap 24 órájában védik őket. Azonban mindkét nőstény betegségekkel küzd, és hím híján kihalásra van ítélve az alfaj. Vagy mégsem? A San Diegó-i állatkerthez tartozó Természetvédelmi Kutató Intézet Frozen Zoo (Fagyott állatkert) nevű részlegében tizenegy másik északi szélesszájú orrszarvútól őriznek genetikai mintát. Azaz az ottani génanyag segítségével mesterségesen meg kell termékenyíteni a nőstényeket.
A nagyjából egymillió éve különvált két csoportból származó DNS-minták ugyanakkor azt mutatják, hogy a két populáció azóta számos alkalommal keveredett, legutóbb nagyjából 14 ezer évvel ezelőtt került sor közöttük géncserére. „Az utolsó jégkorszak idején az afrikai szavanna a jelenleginél sokkal nagyobb kiterjedésű volt, újra kapcsolatot teremtett a két csoport között” – tájékoztatta a BBC-t Michael Bruford, a Cardiffi Egyetem kutatója. Tehát ha akkor kicserélték a génjeiket, ez azt jelenti, hogy erre most is képesek.
Júliusban a kutatók a déli szélesszájú orrszarvú nőstények petesejtjeit a hím északi szélesszájú hímtől levett és fagyasztva tárolt spermával termékenyítették meg. Ugyan hibrid embriók jöttek létre, de a kutatók szerint ez vállalható, mert a két faj genetikailag a korábban gondoltnál jóval közelebb van egymáshoz – a cikk a Proceedings of the Royal Society of London B lapban jelent meg.
A faj megmentésének másik útja az lehet, hogy lefagyasztott szövetekből olyan őssejteket hozzanak létre, amelyekből petesejtet és spermát készíthetnek. Utóbbival elkerülhető az északi csapat génállományának felhígítása, ugyanakkor a munkában részes brit, dél-afrikai, cseh, osztrák, német és amerikai kutatók szerint ez az út technológiai szempontból sokkal nagyobb kihívást jelent.