Mesut Özil ügye az elmúlt hetekben felkavarta az állóvizet Németországban, de a török származású labdarúgó esete csak csepp a tengerben, ha migrációs hétterűeket keresünk a német elitben. Csak a sztársportolókat nézve: Özil mellett az oroszországi világbajnokságon olyanok „erősítették” az egyébként gyengélkedő német válogatottat, mint a szintén török származású Ilkay Gündogan, valamint Jérome Boateng, Antonio Rüdiger, Sami Khedira vagy Mario Gómez.
Utóbbiak – egyik szülőjük révén – részben ghánai, Sierra Leone-i, tunéziai, illetve spanyol származásúak, azaz a német statisztikai módszertan szerint migrációs hátterűnek számítanak. Ez nem feltétlenül függ össze a bőrszínnel: a német nevű, hófehér bőrű, szőke teniszcsillag, Angelique Kerber is ebbe a csoportba sorolható, ő lengyel származású. Ugyanez a helyzet a politikai elitben is: egyre elfogadottabbak az olyan politikusok, mint a török származású Cem Özdemir vagy a félig iráni Sahra Wagenknecht.
A német statisztikai hivatal most nyilvánosságra hozott mikrocenzus-adatai szerint egy év alatt 4,4 százalékkal, több mint 19 millió főre, azaz a lakosság 24 százalékára nőtt a migrációs hátterűek száma az országban.
A legnagyobb közösségeket ezen belül a török és a lengyel származásúak (2,8, illetve 2,1 millió fő) alkotják. A többfős háztartások közül 2,5 millióban nem németül beszélnek otthon: főleg törökül, lengyelül, oroszul és arabul értenek szót.
A statisztikai adatsor megjelenését csak két nappal előzte meg az a felmérés, amely szerint ugyanakkor Németországban hátrányos megkülönböztetés éri azokat, akik láthatóan valamely kisebbséghez tartoznak. A migrációs alapítványok megrendelésére készült kutatásból az derül ki, hogy a megkérdezett muszlimok ötöde, míg az átlag németektől eltérő külsejűek vagy akcentussal beszélők negyede számolt be arról, hogy komoly diszkriminációban volt része az elmúlt öt évben. „Sokan átélték, amit Özil érzett” – írta a Süddeutsche Zeitung.
Azok közül viszont, akiknek a felmenői valamely más EU-tagállamból valók, csak minden tizenegyedik megkérdezett számolt be ilyen esetről. Mindez azért érdekes, mert Angela Merkel kancellár, aki 2015-ben 1,5 millió migránsnak nyitott ajtót, a tavalyi választási kampányban azt mondta: nem tudja megmondani az utcán, ki bevándorló és ki nem az.
Sikertelen politika Angela Merkel német kancellár korábban azt mondta, hogy Németország a történelem során több népcsoport sikeres integrációját hajtotta végre, így a törökökét vagy a keletnémetekét, de ez nem igaz – mondta lapunknak Nógrádi György.
A biztonságpolitikai szakértő emlékeztetett arra, hogy 28 évvel Németország újraegyesülése után gazdaságilag ma is jelentősen le vannak maradva a keleti tartományok a nyugatiaktól. Míg azonban az Európából érkezettek könnyen beilleszkedtek a német társadalomba, a törökök integrációja sikertelen volt.
Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy amikor két évvel ezelőtt a német parlament népirtásnak minősítette az egykori Oszmán Birodalomban 1915-ben elkezdett örményellenes mészárlásokat, Recep Tayyip Erdogan török elnök bírálatához a legnagyobb németországi török szervezetek is csatlakoztak. Érdemes továbbá megjegyezni – tette hozzá a szakértő –, hogy a német politikusok által sokat bírált Erdoganra a németországi törökök nagyobb arányban szavaztak, mint a törökországiak.
– Egyre több német mondja magáról, hogy német ugyan, de kettős identitással rendelkezik – hangsúlyozta Nógrádi György. (K. Z.)