Bírák, elméleti szakemberek és a gyakorlat több hozzáértője vett részt abban az egy évig tartó elemzőmunkában, amelyet az áfaperek tapasztalatainak összegzéséért indított tavaly a Kúria. A grémium megközelítőleg háromszáz jogerős ügyet vizsgált meg, ezekben a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) határozatairól mondtak ítéletet a bíróságok.
Az elemzés legfőbb kérdése – mint a Kúriától megtudtuk – az volt, hogy az egyes ügyekben az adóhivatal mit állapított meg, s azt miképpen próbálta bebizonyítani. A hatóság akkor tagadhatja meg az áfalevonás jogát egy-egy gazdasági szereplőtől, ha igazolja: az érintett tudott, de legalábbis tudnia kellett arról, hogy az ügylet, amiben részt vett, a forgalmi adó szabályainak megsértéséről szólt. Megjegyzendő, hogy az ilyen bizonyítás kötelezettségét jórészt az Európai Bíróság döntései róják a NAV-ra.
A kúriai elemzés szerint idehaza rendszerint három esetkör fordul elő. Az egyik meglehetősen egyszerű: ezekben az ügyekben az derül ki, hogy a kiállított számla mögött semmilyen gazdasági esemény nem volt, vagyis a számla fiktív. A NAV-nak ilyenkor nem kell vizsgálnia, hogy az érintettek tudtak-e az adócsalásról, a visszaélés ugyanis nyilvánvaló. Más a helyzet akkor, ha volt bizonyos gazdasági kapcsolat, tehát a munkát elvégezték, az árut leszállították, de nem az a vállalkozás teljesítette a feladatokat, amelynek neve a számlára került. Ilyenkor az adóhivatal – tényállástól függően – vizsgálhatja, hogy a vevő, a megrendelő is tudott-e, tudhatott-e az eltérésről. A harmadik gyakori esetkört az értékesítési láncolatok ügyei adják. Ezeknél rendszerint az merül fel, hogy bár a vevő és az eladó jogszerűen működik, a lánc valamely korábbi szereplője azonban áfacsalást követhetett el. A bizonyítás itt mutatkozik a legnehezebbnek.
Az elemzőcsoport egyebek mellett rámutatott arra, hogy minden vállalkozásnak kötelessége rendszeresen ellenőriznie üzletfeleit, máskülönben nemigen védekezhet sikerrel a hatóság, a bíróság előtt. Ehhez a grémium szerint nagy segítséget adhatna az adóhivatal egy megfelelő útmutató közreadásával. A dokumentum rögzíthetné például, hogy hol lehet utánanézni annak, működik-e az adott cég, és teljesítette-e adóügyi és más kötelezettségeit.