A késő rézkor kezdetén, (Kr. e. 3780–3650) a mai Abony közelében élt közösség települését – közel négyszáz objektumot – tárták fel az MTA BTK Régészeti Intézetének munkatársai 2004–2008 között. Összesen 48 emberi maradvány került elő, köztük az akkor széles körben elterjedt temetkezési rítusnak megfelelően eltemetett és a gödrökbe bedobott egyéneké is. A maradványok közötti rétegek arra utalnak, hogy a holttestek nem egy időpontban kerültek a gödrökbe.
A régészeti feltárás és az azt követő embertani elemzés során kiderült, hogy a nagyszámú gyógyult sérülés mellett a leletanyagban több esetben felfedezhetők a halál bekövetkeztekor elszenvedett (perimortem) sérülések nyomai. Az egyik esetben egy emberi, egy másik esetben állatcsontot szúrtak az áldozat testébe. Két testen az utánuk a gödörbe dobott kő okozott perimortem töréseket – olvasható az ELTE közleményében.
Az abonyi rézkori népességben az újszülöttek rendkívül magas száma és a fertőzésre utaló csontelváltozások (például az agyhártya- és a csonthártyagyulladás) magas előfordulási gyakorisága egyértelműen jelezte a közösség nehéz életkörülményeit és a fertőzések elterjedtségét. Egy ember esetében az arckoponyán és az alsó végtagokon jelentkező ritka csonttani tünetegyüttes a lepra jelenlétére utal.
További négy maradványon is ugyanennek a betegségnek a valószínűsíthető jelei mutatkoztak, azonban esetükben a kevésbé egyértelmű elváltozások miatt más fertőzések sem zárhatók ki. Jelenlegi tudásunk alapján ez lehet a világ legöregebb kimutatott leprás megbetegedése, amely mintegy ezer évvel korábbi az eddigi legidősebb, Anatóliában fellelt feltételezett esetnél, és hozzávetőleg 1500 évvel korábbi a legidősebb, archeogenetikai eredményekkel is alátámasztott indiai leletnél.
A lepra (Hansen-kór) baktérium okozta krónikus fertőzés. Kialakulásával kapcsolatban több elképzelés ismert. A klasszikus elmélet szerint a betegség Ázsiában jelent meg, és Nagy Sándor katonái hurcolták be a mediterráneumba. A kórokozó örökítőanyagát vizsgáló kutatások ugyanakkor ezzel ellentétes utat valószínűsítenek.
2005-ben, a Science folyóiratban megjelent tanulmány szerint – DNS-eredmények alapján – a lepra kelet-afrikai eredetű lehet. Hajdu Tamás, az ELTE Embertani Tanszékének adjunktusa arról tájékoztatta lapunkat, hogy – régészeti, embertani és genetikai eredmények alapján – a Kárpát-medence területére az újkőkor kezdetén a Közel-Keletről, a termékeny félhold területéről jelentős bevándorlás történt. Elképzelhető, hogy a lepra ezen az útvonalon került a Kárpát-medencébe.