Lezárult az az ismételt elemzői munka, amelynek célja a szeptember végén, október elején a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ) és nemzeti intézetek által észlelt radioaktív felhő kibocsátási helyének meghatározása. Mint arról lapunk beszámolt, a ruténium 106-os izotópjának észlelése azért adhatott okot aggodalomra, mert nem fordul elő a természetben, vagyis kizárólag emberi tevékenységből származhatott a szennyezés. Ebből következik az is, hogy csekély mértékű kibocsátás is magas arányú növekedést idéz elő a mért értékekben.
Fontos viszont azt is megjegyezni, hogy a mért sugárzás az egészségügyi határérték egy százada és egy tízezreléke között mozgott, így a szennyezés az emberi szervezetet és az élővilágot nem károsította. Mégis, a téma érzékenysége miatt két orosz tudományos intézet két héttel ezelőtt úgy döntött, hogy nemzetközi segítséggel újraelemzi a rendelkezésre álló adatokat, megkísérelve meghatározni a szennyezőforrást.
Az ismételt vizsgálatok alátámasztották azt a korábban is megállapított tényt, hogy míg több európai ország megfigyelőállomásai egymáshoz és az oroszországihoz is hasonló értékű koncentrációt mértek egymástól akár 3000 kilométer távolságra is, Bukarest felett az izotóp mennyisége többszörösen meghaladta az általánosan regisztrált szintet.
Ebből nem következik az, hogy romániai üzem volt a szennyező, valószínűbb, hogy egy műhold vagy annak egy darabja került a légkörbe és égett el ott. A vizsgálóbizottság – amelyben az Orosz Tudományos Akadémia Nukleáris Biztonsági Intézete, az orosz Szövetségi Orvosbiológiai Ügynökség és a Roszatom szakemberei vettek részt – azt feltételezi, hogy az eszköz fedélzetén lehetett a nagy aktivitású 106-os ruténiumizotóp. A bizottság emellett kijelentette, hogy egyetért a NAÜ korábbi nyilatkozatával, amely szerint a kibocsátás nem hozható összefüggésbe az atomerőművek üzemeltetésével.
A Roszatom szakemberei is részt vettek a vizsgálatban, egyetértenek a korábbi nyilatkozattal
Ez azért zárható ki, mert az atomerőművekben az urán hasadása során az észlelt izotóp mellett más hasadási termékek is keletkeznek, például ruténium–103, cézium–137, stroncium–90, amelyeket a szondák nem érzékeltek.
Egyes sajtótermékek felvetették azt is, hogy a szennyezés a Roszatom cseljabinszki üzemanyag-feldolgozójából, a Majakból származhat. Ezt az orosz fél akkor is és most ismételten cáfolta. Ilyen méretű kibocsátás esetén az üzem közelében szignifikánsan – több százszor vagy ezerszer – magasabb lett volna a szennyezés, mint Európában, és még most is nyomon követhető lenne, továbbá a független ellenőrző ügynökségek is észlelték volna.
Az üzem területén automatikus sugárzás-ellenőrző rendszer működik, amely a kontrollszintet meghaladó radioaktivitás észlelésekor riasztást adott volna ki, de a Majak személyzete és a közeli Ozjorszk település lakói a médiából értesültek az állítólagos balesetről. Mindazonáltal a Majak 250 alkalmazottját októberben és novemberben egész testre kiterjedő spektrométeres ellenőrzésnek vetették alá, de a részletes vizsgálatok során egyiküknél sem találtak ruténium–106 izotópot.
