– Ha megnézzük, mi van a köznevelési intézmények karácsonyfája alatt, akkor sok helyen már most temérdek informatikai eszközt találunk. Bár sok iskolának még várnia kell a fejlesztésre húsvétig. Miért?
– Uniós és hazai források is nagy mennyiségben állnak rendelkezésünkre, hogy az iskolák fejlesztése és a korai iskolaelhagyás csökkentése érdekében eszközfejlesztést hajtson végre a kormány. December folyamán Budapesten és Pest megyében 14 ezer számítógépet, ugyanennyi monitort, 6 ezer laptopot és 7 ezer projektort szállítottak ki 650 intézménybe. A beszerzés értéke 6,3 milliárd forint, amit a Klebelsberg Központ költségvetési forrásokból fizetett ki, ugyanis a Közép-magyarországi régióban nem használhatunk uniós finanszírozást. A tavasz folyamán mintegy 20 milliárd forint uniós forrásból 70 ezer informatikai eszköz szállítására kerül sor, ebből a két legnagyobb tétel 45,6 ezer notebook és 24 ezer tanulói tablet.
Maruzsa Zoltán helyettes államtitkár igen fontosnak tartja a pedagógusok anyagi megbecsültségét
– Az utóbbi hónapokban sok szó esett a pedagógushiányról. Mennyire sikerült kezelni?
– Ma már Közép-Európában nincs olyan terület, ahol ne lenne valamilyen szintű munkaerőhiány: az 1990-es évek demográfiai visszaesése elhagyta az iskolarendszert, és már a munkaerőpiacon is meglátszik. Néhány év múlva ráadásul még a mostaninál is nagyobb nyugdíjba vonulási ciklusra számíthatunk. A kihívás a jövőre nézve tehát valós, a kérdés az, hogyan lehet kezelni a kialakult helyzetet. Fontos az is, hogy reálisan lássuk, mekkora a probléma. Az egyik portál szóvá tette, hogy a tanévkezdés után hazánkban 182 iskolában kerestek még mindig pedagógust. Azonban azt is látni kell, hogy jelenleg is mintegy 170 ezer óvodapedagógus, tanító és tanár dolgozik Magyarországon, vagyis arányaiban ez nem nagy szám. A Der Spiegel szerint egyébként Baden-Württembergben kétezer pedagógus hiányzik, a problémánkkal tehát nem vagyunk egyedül.
– Ez a gond nem új keletű.
– Míg néhány évvel ezelőtt egy ilyen problémával az iskolát fenntartó önkormányzat magára maradt, addig a mostani tankerületi rendszerben az oktatási feladatellátásban jelentősen megnövekedett a mozgástér. Így, ha valahol ellátandó feladat mutatkozik a rendszerben, akkor azt a tankerületen belül biztosan fellelhető szabad kapacitás terhére könnyebben meg lehet oldani. Például akár úgy is, hogy egy tanár áttanít a másik iskolába, amíg ott sikerül pótolni a kollégát, így rövid távon kezelhető a helyzet.
– Hosszú távon mi a stratégia?
– A tankerületi központoknak feladatuk a hosszú távú tervezés is. A jövőbeli nyugdíjba vonulások előre tudhatóak, az állami feladatellátás rendszerében látható, hogy hol milyen szakos pedagógusból lesz hiány. Ha évekre előre tudjuk, könnyebb a tervezés. Ilyenkor egy adott iskolában tanító pedagógussal lehet tanulmányi szerződést kötni, például arra, hogy tovább képezze magát, esetleg új szakon szerezzen képesítést. Vagy ha egy tanárnak a saját szakpárjával nem adható elegendő óra egy iskolában, és elvállalja, akkor fel lehet ajánlani, hogy több iskolában is taníthat. Ez az erőforrások racionális felhasználásának egyedi szervezésével megoldható, érdeke a tanulónak és a pedagógusnak egyaránt.
– A fiatalokat mivel motiválja a kormány, hogy tanárok legyenek?
– Ennek egyik eszköze például a Klebelsberg-ösztöndíj, amely arra hivatott, hogy az életpályamodell által nyújtott anyagi biztonsággal együtt népszerűbbé, vonzóbbá tegye a pedagógusi hivatást a fiatalok körében. A Klebelsberg-ösztöndíjat ez évtől kiterjesztette a kormányzat a gyógypedagógusokra is, aminek az lett az eredménye, hogy soha annyi gyógypedagógus-hallgatót nem vettünk még fel, mint az idén.
– A pedagógusképzés terén is javulást mutat a jelentkezők száma?
– Törekvéseink eredménye számokban is megmutatkozik: míg négy-öt évvel ezelőtt évente 6400 fő jelentkezett pedagógusképzésre, addig tavaly és idén már meghaladta a tízezret a jelentkezők száma. A pálya tehát vonzó, a jelentkezők 14 százaléka választja ezt a hivatást, ami jó kiindulási alap. Az infrastrukturális fejlesztéseknek köszönhetően javuló munkakörülmények, a pedagógus-életpálya, a 2013-tól megreformált tanárképzés és az ösztöndíj együtt jelentenek ösztönzést a fiatalok számára. A vonzerő további növelése érdekében – bár például már húsz éve pályán lévő, minősült pedagógusok bérét lényegében sikerült megduplázni – a pályakezdők bérét még tovább fogjuk emelni a jövőben.
– Ezt lehet ígéretnek venni?
– Tárgyalásokat folytatunk a megfelelő fórumokon erről a kérdésről. Soha nem mondta a kormányzat, hogy az életpálya bevezetésével többé nem nyúlunk a rendszerhez és nem lesznek a jövőben további béremelések. Az élet megy tovább, a folyamatos korrekció szükséges. A pedagógushivatás népszerűsítéséhez rendszerbe kell illeszteni a pályaorientációt, a megfelelő szakos ellátást támogató ösztöndíjakat, a képzés szabályozásának már megvalósult reformját és a tartalmi szabályozókat, amelyek meghatározzák, hogy milyen munka vár a pedagógusra az iskolában. Továbbá a digitális és infrastrukturális fejlesztéseket is, amelyek szintén hozzájárulnak ahhoz, hogy magas színvonalú legyen az oktatás, amelyben a diákok és a tanárok is örömmel dolgoznak.
– A szeptemberi béremelés kapcsán kiderült, hogy kevés igazgató differenciált, holott megvolt a lehetőség a többet dolgozó pedagógusok jutalmazására.
– Számítani lehetett arra, hogy a köznevelési intézményeknek csak kisebb része él a differenciálás eszközével. Ez eleve csak egy lehetőség volt, mert ha az lett volna az elvárásunk, hogy mindenhol meg kelljen valósítani, akkor úgy került volna a törvénybe. A kezdeményezés ugyanakkor előremutató, a tapasztalatokat összegezzük majd azokban az intézményekben, ahol alkalmazták ezt a jutalmazási lehetőséget, konferenciát szervezünk, ahol az elbírálás szempontjait, a tapasztalatokat meg tudják osztani egymással az intézményvezetők.
– Milyen lépéseket tett a kormányzat ebben a ciklusban az iskolai szegregáció visszaszorítására?
– Törvényt és miniszteri rendeletet is módosítottunk ennek érdekében, továbbá a minisztérium a Klebelsberg Központtal együtt számos olyan intézményátszervezést hajtott végre, ahol szegregációs problémát észlelt. Több esetben nem indultak el új osztályok ilyen iskolákban, de meg is szüntettünk szegregáló oktatási intézményeket, a diákokat pedig több iskolában osztottuk szét, hogy ne termelődjön újra ez a helyzet. Minden esetben a szülőkkel együttműködve, nagyobb konfliktus nélkül sikerült kezelni ezeket az eseteket.
– Mond példát is minderre?
– Kaposvárott például ennek okán megszűnt egy feladatellátási hely, a tanulókat több intézményben osztottuk szét. Csobánkán szintén átszervezésre került sor. Nagyon fontos ugyanakkor a szegregáció kialakulásának megelőzése is, amelyre már a beiratkozáskor figyelnek a tankerületi központok. Előírás, hogy a tankerületeknek köznevelési esélyegyenlőségi tervet kell készíteniük, amit az új szabályozás szerint háromévente felül kell vizsgálni, illetve antiszegregációs munkacsoportot kell működtetniük. Több tankerületben működik már antiszegregációs kerekasztal is. Ahhoz, hogy ne alakuljon ki szegregáció, folyamatosan elemezni kell a rendszert, és persze küzdeni kell a korai iskolaelhagyás ellen is, amiben új módszertani megközelítést hoz majd a Koala program, melynek kapcsán a pedagógus bővítheti a módszertani eszköztárát, ha szükség van rá, és máshol bevált módszereket is megismerhet a hátrányos helyzetű diákok eredményesebb nevelése érdekében.
– A PIRLS-felmérésen jól teljesítettek a magyar diákok. Ez már a jelenlegi kormányzat érdeme?
– Soha ilyen jól nem szerepeltek a tízéves, negyedikes gyerekek, bár hagyományosan jól teljesítenek a magyarok a szövegértési képességeket vizsgáló PIRLS-felmérésen. A magyar diákoknál csak nyolc ország tanulói értek el jobb eredményt, tíz országban hasonló eredmény született, és 31 állam oktatási rendszere produkált gyengébb mutatókat. A javuló eredménynek számos oka lehet, nyilván elsősorban a pedagógusok kitartó és gondos munkájának köszönhető, de szerepe lehetett a sikerben az iskolák állami fenntartásba vételének, amelyhez mára kiszámítható és biztonságos körülményeket teremtett a kormány, és annak is, hogy a vizsgált időszakban már a gyerekek 93 százaléka járt óvodába. A korai fejlesztés ugyanis nagyon sokat számít abban a tekintetben, hogy később milyen eredményeket lehet elérni az írás és az olvasás tanítása során.
– A felsőbb évfolyamok oktatása esetében jelentős szemléleti megújítást ígért Csépe Valéria miniszteri biztos a 2019-ben kezdődő tanévtől. Hol tart az új Nemzeti alaptanterv kidolgozása?
– A minisztériumból is nagy várakozással tekintünk a tudomány szakembereinek munkájára, mert nagyon tudatosan olyan munka zajlik, ahol a közigazgatás háttérbe vonult. A legfrissebb pedagógiai és tudományos eredményeket is figyelembe vevő, új szemléletű alaptantervet várunk, amelynek kidolgozásához minden erőforrást biztosított a minisztérium. A munkacsoportok felálltak és dolgoznak, ráadásul nemcsak magyar, hanem külföldi, többek között észt és finn szakembereket is bevont Csépe Valéria miniszteri biztos a munkába.
– Két igencsak sikeres oktatási rendszerrel rendelkező nemzetet említett. Mondjuk, ott is több évtizedes, kitartó munka révén értek el sikereket.
– Sehol nem megy könnyen. De azt is érdemes megjegyezni az észt és a finn sikerek kapcsán, hogy ezek az oktatási modellek nem vehetők át egy az egyben, mivel például a finnek esetében kevésbé heterogén társadalomról beszélhetünk, mint a magyar, de nyilván sok jó tapasztalatot át lehet és kell venni tőlük is. A változás lényege, hogy kevesebb adatterheléssel, ugyanakkor több képességfejlesztéssel szeretnénk a diákokat a jövőre felkészíteni.
– Milyen változások várhatóak a jövőben a közoktatás terén?
– A leglátványosabb pozitív változás az lesz, amikor beérnek a nevelő-oktató munka körülményeinek javítását szolgáló intézkedések. Ezzel párhuzamosan nagyszámú továbbképzés várható az uniós projektekhez kapcsolódóan, egészen új módszertani alapokra is építkezve, amitől a hazai pedagógiai kultúra jó értelemben vett változását várja a kormány. Emellett hangsúlyozottan fókuszálunk azokra az oktatási intézményekre, ahol problémák adódnak vagy jelenleg még gyengébb eredmények születnek. Ezeknek az iskoláknak igyekszünk megmutatni a jó oktatási és nevelési gyakorlatokat. Konkrét szakmai segítségnyújtási rendszerek kiépítéséről van szó, elsősorban az Oktatási Hivatal közreműködésével. Ha jól definiálhatóan megjelenik az új Nemzeti alaptantervben, hogy a különböző életkorokban mit kell elérnie a gyermeknek, akkor az oktatási kormányzat a mérések alapján a szakmai, módszertani segítségét ott tudja alkalmazni, ahol erre igazán szükség van.
