– Néhány napja, a 2015-ös esztendőt értékelve azt mondta, hogy a tavaly és tavalyelőtt érkezett ügyek 86 százalékát sikerült a bíróságoknak egy éven belül elintézniük, s eközben 11 százalékkal csökkent a két éven túli ügyek száma. Megtáltosodtak?
– Az évtized elején, amikor az igazgatási modellváltásról döntöttünk, az egyik legfontosabb célunk az ítélkezés időtartamának lényeges lerövidítése volt. Előtte megtörténhetett, hogy egyes ügytípusokban valamelyik bíróságon két héten belül kitűzték a tárgyalást, és néhány hónapon belül megszületett a határozat is, máshol azonban ugyanerre éveket kellett várni. Mára számottevően javult a helyzet, s egyre közelebb vagyunk ahhoz, hogy a különbség az egyes bíróságok között ne haladja meg a 10 százalékot.
– Milyen intézkedésekkel érték ezt el?
– Egyfelől szerencsésen változott a jogszabályi környezet, így a korábban csak bírói hatáskörbe tartozó ügyek egy részében ma már bírósági titkárok is eljárhatnak. Hasonlóan fontos, hogy a büntetőügyekben járásbírósági szinten egyre gyakoribb a tárgyalás mellőzése, illetve a bíróság elé állítás. A közelmúltban volt egy hamis bombariadó az egyik törvényszéken. Három nappal az elkövetés után a bejelentőt már el is ítélték, ez mutatja, hogy mennyire felgyorsultak az egyes eljárások. A járásbíróságok büntetőügyeinek 26 százaléka így fejeződik be. Másfelől a központi igazgatás is lehetőséget adott arra, hogy a rendelkezésünkre álló humán erőforrásokkal jobban gazdálkodjunk. Jelenleg 2931 bíró van a rendszerben, ezért egyáltalán nem mindegy, hogy mire fordítják az energiáikat.
– Ez több vagy kevesebb bírót jelent az elmúlt évekhez képest?
– A 2011. évihez képest az engedélyezett bírói létszám 0,8 százalékkal növekedett, miközben az érkező ügyeink 24 százalékkal, míg a befejezett ügyek száma 25 százalékkal nőtt a reformoknak köszönhetően. Az ügyek számának emelkedése nem egyenletesen oszlott el. 2014-ben például a cégbíróságokra a szokásos évi ügymennyiség kétszerese érkezett. Legutóbb pedig a migrációs válság jelentett komoly kihívást, de az OBH felhívására 128 bíró, 107 bírósági titkár és 236 igazságügyi alkalmazott vállalta a kirendelést a Szegedi Törvényszékre, ahol előfordult, hogy egyetlen nap alatt 106 ügyet kellett bíróság elé állítás keretében elintézni.
– A pompás számok ellenére a közvélemény azt tapasztalja, hogy a fontosabb ügyek – például a Kulcsár-per, vagy az úgynevezett tescós rablás ügye – hosszú évekig húzódnak, sokszor több év elteltével újrakezdődnek. Ez komolyan rombolja az igazságszolgáltatás presztízsét. Úgy tűnik tehát, hogy még sincs minden rendben…
– Az OBH feladata, hogy a bírósági szervezet egészének működését segítse. És ha a bíróság egészéről beszélünk, akkor tudni kell, hogy egy évben másfél millió ügy érkezik a bíróságokra, és évek óta másfél milliónál többet dolgozunk fel, folyamatosan csökken az ügyhátralék. Az ügyek 86 százaléka első fokon jogerőre emelkedik, ez óriási eredmény, és jelzi, hogy túlnyomó többségében megalapozottak az ítéletek. De ez az adat valahogy nem kerül a sajtó érdeklődési körébe. A médiumok csak egy-egy szenzációt ígérő, ugyanakkor rendkívül bonyolult ügyet kapnak fel.
– Az ajkai katasztrófában tízen vesztették életüket, százötvenen megsérültek. Azt hiszem, jogos az elvárás, hogy a felelősöket elszámoltassák.
– A vörösiszapperben több száz tanút, rengeteg szakértőt kellett meghallgatni, több ezer oldal jegyzőkönyv készült, és arról se feledkezzünk meg, hogy ezek az ügyek nem a bíróságon kezdődnek. A tárgyalást megelőzi egy nyomozás, az ügyészi vádemelés. Nagyon könnyű dolgunk lenne, ha a vádiratok egyenlőek lennének az ítélettel, de ez nincs így.
– Ebben az esetben még csak köszönőviszonyban sem volt a kettő, ami nem sok jót jelez.
– Felelős döntést efféle ügyekben nem lehet gyorsított vagy sommás eljárásban meghozni. Az ítélkezés minőségének, tartalmának a megítélése, egységesítése a Kúriára tartozik, ha valamin javítani kell, az a Kúria feladata. Amit mi tudunk tenni, az az, hogy figyeljük a nagy számokat, elemzéseket készítünk, értékelünk, ajánlásokat fogalmazunk meg, vagy munkaszervezési intézkedéseket hozunk, képzéseket szervezünk. Tavaly hozzávetőlegesen 400 olyan rendezvényt tartottak a bíróságok, amelyek a kollégák szakmai fejlődését szolgálták.
– Ezek az említett ügyek azért is problémásak, mert az elhúzódás alacsonyabb büntetési tételekhez vezet. Ezt a problémát nem lehet elintézni annyival, hogy a sajtó felkapja a bonyolult ügyeket. Valamit csak tenni kellene, legalább az új eljárásjogi törvényekben.
– Sok mindent tettünk. A járásbírósági ügyeknél 33 százalékkal csökkent az ügyhátralék. De vessünk egy pillantást a Fővárosi Törvényszékre is, ahol általában a nagyon nehéz ügyek futnak. Ott 2012-ben még 45 ügy volt egyszerre egy bíró kezén, most 16-17. Ebből szerintem világosan látszik, hogy elindult egy folyamat. Amit szervezeti szinten meg lehet tenni, azt igyekszünk megtenni, azonban egy ponton túl az eljárási szabályok módosítására van szükség.
– Hol a hiba? Ön szerint mit kellene másként csinálni?
– A jelenlegi keretek között, ami egy nyomozás során megtörtént, azt lényegében meg kell ismételnünk a bírósági eljárásban. Ha pedig valamelyik vádlott nem tud részt venni a tárgyaláson 6 hónapig, akkor előfordul olyan, hogy a tárgyalást elölről kell kezdeni. Más országok gyakorlatában ez nem jellemző, mint ahogy a Guinness-rekordok könyvébe illő hosszúságú ítéletek sem. A leghosszabb büntetőítélet nálunk 2600 oldalas volt, amit jogszabályok szerint harminc nap alatt kellene megfogalmazni úgy, hogy közben a bíró más ügyekben is eljár. A külföldi ítéletek ezzel szemben néhány oldalasak, és a jegyzőkönyvvezetést is egyszerűbben oldják meg: a tárgyalásokról video- és/vagy hangfelvétel készül. Ez nemcsak kevesebb munkával jár, de elejét veszi a „ki mit mondott?” típusú vitáknak. Problémákat okoz az is, hogy az eljárások hossza nehezen kalkulálható, és volt olyan, hogy menet közben az ülnök 70 éves lett és el kellett távoznia, emiatt viszont szükségképpen újraindult az ügy…
– A szakértők fellépése miatt pedig néha bohózattá fajul egy-egy tárgyalás.
– Sajnos gyakran előfordul, hogy a szakértői véleményt csak a bíróság előtt szerzik be. Az ároktői eset ebből a szempontból fájdalmas tanulsággal szolgált. Akkor végeztünk egy vizsgálatot, amely kiderítette, hogy járásbírósági szinten az ügyek 30 százalékában a szakértőt már korábban, a nyomozás során ki kellett volna rendelni, míg törvényszéki szinten ez az arány 50 százalék. Ha a nyomozások 2-3 éves időtartama alatt minden szükséges szakvéleményt, egyéb bizonyítékot beszereznének a hatóságok, az csökkentené a bírósági eljárás időtartamát, ráadásul az ítéletek minősége is javulhatna. Ezt és az összes hasonló kutatási eredményünket az új eljárásjogi törvény kodifikátorainak rendelkezésére bocsátottuk már, és tovább gyűjtjük a nemzetközi példákat, hogy minél gyorsabb eljárást biztosító, de jogsérelmet nem eredményező törvény születhessen.
– Amikor olyan fiaskókkal szembesülünk, mint Balla Irma meggyilkolásának ügye, amelyben első fokon minden bizonyíték és egy beismerő vallomás dacára sikerült ártatlanul elítélni ifj. Schönstein Sándort, akkor azért az emberben felmerül, hogy nem csak a hatóságokat és a szakértőket illeti kritika.
– Ha a fellebbviteli fórumok megváltoztatnak vagy hatályon kívül helyeznek egy ítéletet, az egy kritika. Mára az Alkotmánybíróság is erős kontrollt gyakorol az alkotmányjogi panaszok elbírálásán keresztül, végül pedig ott áll az Emberi Jogok Európai Bírósága. Külön kiemelném, hogy a Kúriának is lehetősége van konkrét ügyek vizsgálatára „jogorvoslat törvényesség érdekében” elnevezésű eljárás keretében, a legfőbb ügyész indítványa alapján. Ezzel a Biszku-ügyben és a „tescós rablók” ügyében is rámutatott bizonyos hibákra. A bírókat emellett a szervezeten belül is értékeljük. Tavaly 430 kolléga értékelése történt meg úgy, hogy 50-50 ügyüket nagyon komoly kritériumok alapján vizsgálta a szakmai vezetőjük. A bírók függetlensége viszont a jogállamiság egyik alappillére. Az elfogadhatatlan, hogy bárkit egy hibás ítéletért közvetlenül retorzió érjen. A minősítésnek, felelősségre vonásnak, esetleg az alkalmatlanság megállapításának szigorú szabályai vannak, de semmi sem marad következmények nélkül.
– A bíróságokat az utóbbi időben az ügyészség is nagyon komolyan bírálta. Szinte példátlan nyilatkozatháború alakult ki a Biszku-ügy és a vörösiszapper ítéleteinek meghozatala után.
– Ezek az ügyek nagy sajtóérdeklődést váltanak ki. Az ügyészség kommunikációja pedig meglehetősen offenzív volt, s ez sajnos a bíróságot is érintette. Megítélésem szerint minden vihar ellenére nagyon jó a szakmai együttműködés az ügyészséggel.
– Mégiscsak furcsa, hogy az igazságszolgáltatás szereplői a sajtóban perlekednek. Nem szoktak leülni Polt Péterrel és megbeszélni a problémákat?
– Havonta találkozunk a legfőbb ügyész úrral, és a törvényszéki elnökök is tartják a kapcsolatot a főügyészekkel. Az utóbbi időben egyre több olyan fórum van, ahol ügyészek, ügyvédek, bírók egyaránt megjelennek, és ezek számát növelni szeretnénk. Legutóbb az ügyészség kezdeményezte, hogy száz kiemelkedő jelentőségű befejezett ügyet vizsgáljunk meg közösen, és nézzük meg, melyek azok a pontok, ahol egy-egy eljárás megbicsaklik. Hasonló ötletünk nekünk is volt már, például hogy olyan munkacsoportot szervezünk közösen a nyomozó hatósággal és az ügyészséggel, amely elhíresült, de befejezett ügyeket dolgozna fel, s a tapasztalatokból egy oktatási anyagot állítana össze a jövendő bírók és ügyészek számára.
– Szóval úgy érzi, összességében majdnem minden rendben van?
– Nem állunk rosszul, de tennivaló persze mindig akad. A fellebbezési adatokban például nagyok a különbségek. Van olyan járásbíróság, ahol a befejezett ügyek mindössze 12 százalékában jelentenek be fellebbezést, máshol ez 34 százalék. Ez sohasem csak a bíróság munkáján múlik, számít az ügyészség hozzáállása is. Nagy különbségek vannak a helybenhagyások és a hatályon kívül helyezések között is. Törvényszéki szinten, ahol a legkomolyabb büntetőügyek folynak, a fellebbezési arány sokkal magasabb. A legkedvezőbb a helyzet a Fővárosi Ítélőtábla és a hozzá tartozó törvényszékek viszonylatában, ahol az ügyek 55 százaléka folytatódik másodfokon. A Pécsi Ítélőtábla esetén ugyanez 79 százalék. Muszáj, hogy ennek az okait felkutassuk. Ugyanakkor az a tény, hogy a fellebbezések többsége kizárólag a büntetés tartalmára vonatkozik, és a hatályon kívül helyezések aránya mindössze 8,6 százalék, azt mutatja: a bíróságok alapvetően jól dolgoznak.
– Visszatérve a Mal- és a Biszku-ügyre: ön szerint mi lesz ezeknek a vége? Marad mindenki ártatlan?
– Az OBH elnökeként konkrét ügyekről nem nyilváníthatok véleményt. Én csak bízni tudok a bírók elkötelezettségében, szakértelmében és abban, hogy a legjobb tudásukkal, a legjobb gondossággal járnak el ezekben az ügyekben is.