– Pozitív változás történt az építőanyagok újrahasznosításában az utóbbi hat-nyolc évben – közölte lapunkkal a Levegő Munkacsoport Környezeti Tanácsadó Irodájának a vezetője. Lenkei Péter elmondta: ez fontos lépés a bányászati tevékenység során keletkező természeti károk, például a tájsebek kialakulásának megelőzésében is. – Útépítéseknél már egyenesen bűnnek számít közvetlenül a bányából kitermelt nyersanyagot használni. A vállalkozók is behoztak új berendezéseket, és a nagyrészt 2010 után született jogszabályok is kötelezik az útépítőket arra, hogy újrahasznosított anyagokat dolgozzanak be – mutatott rá a természetvédelmi mérnök.
– A környezetvédelmi engedélyek azt is előírják, hogy a cégeknek helyre kell hozniuk az általuk okozott természeti kárt, ám gyakran előfordul, hogy mielőtt rekultiválnák a területet, a társaság csődbe megy – fogalmazott Lenkei Péter. Hozzátette: időnként az is problémát okoz, hogy a vállalatok nem az előírásoknak megfelelően teljesítik a helyreállítási kötelezettségeiket. Egyes vélemények szerint akár százötven évig is eltarthat a tájsebek megszüntetése.
A környezetvédelmi szakember elmondta: a legtöbb rekultivációt a természet végzi el, de a közterületen kialakult illegális szemétlerakókat például köteles felszámolni az érintett önkormányzat.
Lenkei Péter hozzátette: a tájsebek kialakulásának szempontjából az egyik legnagyobb problémát a kavicsbányák jelentik. A tevékenység során keletkezett 20-30 méter mély gödröket esetenként bontási törmelékkel töltik fel, a tapasztalat azt mutatja, ebbe veszélyes hulladék is keveredhet, ez pedig a vízbázisra lehet katasztrofális hatással.
– A kavicsbányászattal kapcsolatban további probléma, hogy a termőföldek helyét veszi el és csökkenti a talajvízszintet – fogalmazott Lenkei Péter. Mint mondta, néhány halfaj megél ezekben a víz alatti „sivatagokban”, ám a parti zóna nagyon meredek, ezért csak egy szűk sáv jelent értéket a biodiverzitás szempontjából. Ha pedig rendszeresen etetik a halakat, elnitrátosodik a víz, ami ivóvízproblémákat is okozhat.
– A vízháztartásra máshogy is komoly hatással vannak a bányatavak, mert a nagy felületükön óriási mennyiségű vizet párologtatnak, így sem a mezőgazdasági területek, sem a természetes élőhelyek nem jutnak elegendő vízhez – közölte a szakember.
– A bányászati területek környékén a lakosság is szenved a tevékenység nemkívánatos következményeitől. Például a dél-pesti síkságon elhelyezkedő telepekhez jelentős kamionforgalom kapcsolódik. A soktonnás járművek naponta haladnak át nagy számban az olyan kistelepüléseken, mint Bugyi, Dunavarsány, Délegyháza – hívta fel a figyelmet Lenkei Péter. Beszámolója szerint a környezetterhelés mellett az okozott zaj és por feszült helyzetet teremt a környéken. – Sok panasz érkezik emiatt a területről, igyekszünk segíteni az ott élőknek – fogalmazott.
– Bár a rendszerváltással, a szocialista nagyipar összeomlásával a nagy vas- és szénbányák bezártak, legnagyobbrészt még mindig a bányászati tevékenység következtében alakulnak ki hazánkban tájsebek – mondta Lenkei Péter. Megemlítette, hogy több nyílt színi hegyvidéki kitermelőtelep, mint amilyen a Pécs melletti Vasas-bánya, csak azért működik, mert a rekultivációja olyan sokba kerülne, hogy olcsóbb évi néhány ezer tonna szenet kitermelni és eladni a lakosságnak, mintsem bezárni.
Lenkei Péter elmondta, Magyarországon több tízezerre tehető a tájsebek száma, szinte minden települést érint a probléma. A Bükk hegységben elhelyezkedő Bélkő ma is éktelenkedő tájseb, ahol a cementgyár működése miatt ritka, védett fajok is eltűntek, de hasonló tájsebet okoz a váci cementgyár bányászata vagy a Gömör–Tornai-karszton a határ melletti tornai cementgyár – közölte a szakember. Tájseb lehet egy felhagyott gyár vagy létesítmény, a bányászati meddőhányók és zagyterek, hulladéklerakók, az ország területén sok ilyen éktelenkedik, ezek felszámolása óriási teher, a kialakulásuk megelőzése egyszerűbb lenne. Elmondta: értelmezésében tájseb egy elhagyott település vagy akár egy túl szélesre dózerolt földút is.
A rekultivációra fordított források egy részét az önkormányzatok állják, de több bányát, például az egykori csobánkai kőbányát uniós pályázati pénzből illesztik a tájba – számolt be a szakember. Hozzátette, hogy a helyreállítás költségei akár milliárdos nagyságrendűek is lehetnek.
Bár Magyarországon ritka, hogy egy település teljesen kiürüljön és az enyészeté legyen, ez történt az Aggteleki Nemzeti Park területén fekvő Derenken, ahol a vályogból és fából épült házaktól a természet viszonylag rövid idő alatt visszafoglalta a területet, megszüntetve a tájsebet. Hasonló folyamat játszódott le Gyűrűfű egyik utcájában is, ahonnan elköltöztek a lakók, és ma már erdő található a helyén.