– Hősök voltak a Donnál harcoló magyar katonák – jelentette ki Szabó István a budai Várban, a Kapisztrán téren, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum díszudvarán, a doni áttörés 76. évfordulóján tartott tegnapi ünnepségen.
A Honvédelmi Minisztérium honvédelmi államtitkára azt hangsúlyozta: 1943. január 12. a honvédség fekete napjaként íródott be a magyar történelembe, mert a lehetőségekhez mérten a legjobban felszerelték a magyar haderőt, de évtizedeken keresztül úgy tartották, hogy a hiányos felszereléssel valójában meghalni küldték a Don-kanyarhoz katonáinkat.
– Ahogy a magyar történelem során sokszor, úgy a doni áttörésnél is bebizonyosodott, hogy a magyar honvéd nem futamodik meg. A korabeli dokumentumok, visszaemlékezések azt bizonyítják, hogy katonáink a Donnál a végsőkig kitartottak, még akkor is, amikor reménytelennek tűnt – fogalmazott a politikus.
A rendezvény előtt a Mátyás-templomban gyászmisén emlékeztek meg a doni hősökről, ezzel együtt a csaknem húszéves hagyománynak megfelelően idén is útnak indult a doni hősök emléktúra, amelynek keretében már tíz különböző útvonalon rendeznek megemlékezést. Az emléktúrák sora már csütörtökön megkezdődött, de csak ma, Budapesten, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum díszudvarán tartott megemlékezésen veszi át Jásdi Balázs, a Magyar Tartalékosok Szövetsége hagyományőrző tagozatának vezetője azt a díszparancsot, amely jelképesen utasítást ad a tervezett menetek végrehajtására.
A kiemelt programok mellett még számos kisebb emléktúra is lesz Jász-Nagykun-Szolnok, Békés és Győr-Moson-Sopron megyékben. A szervezők szerint több mint ötszázan tisztelegnek majd ekképpen a Don menti harcok hősi halottainak emléke előtt. A program ünnepélyes záróceremóniája február 17-én, Nyíregyházán lesz. Emellett országszerte többfelé – többek között Egerben, Lovason, Miskolcon, Sopronban, Szegeden, Szombathelyen, Zalaegerszegen – tartottak és tartanak a napokban megemlékezéseket a doni hősök előtt tisztelegve.
Óriási vérveszteség
A szovjet Vörös Hadsereg a Don-kanyarban hetvenhat éve, hosszas előkészítés után 1943. január 12-én indította meg támadását a 207 ezer fős 2. magyar hadsereg ellen. A túlerő mértéke élőerőben 2,7:1, tüzérségben 5:1, páncélosokban 1,3:1 arányú volt. A február elejéig tartó hadművelet az Osztrogozsszk–Rosszos vasútvonal fennhatóságának megszerzését célozta, s annak során – óriási veszteségeket szenvedve – több bekerített magyar magasabb egység is kitört a szovjet gyűrűkből. A 2. magyar hadsereg anyagi veszteségei 70 százalékosak voltak, az emberveszteséget – az elesettek, sebesültek, hadifoglyok és eltűntek számát – 93 500 főre, más források 120 ezerre, illetve 148 ezerre teszik.