Az ügy előzménye, hogy az Orbán-kormány 2011 végén adótörvény-módosítással lényegében egyszereplőssé, állami nonprofittá tette az addigi többszereplős kafetériapiacot. Ami miatt az Étkezési Utalvány Forgalmazói Egyesülésbe tömörült három nagy francia multicég (Edenred – a korábbi Accor –, a Le Chéque Déjeuner és a Sodexo) vehette sátorfáját a zsírosbödön mellől. Ezt követően Brüsszelig futottak panaszukkal, mert nem kevés pénzről van ám itt szó. Évente átlag 200-230 milliárd forint forgalmat realizáltak, s az 50 milliárdos tiszta haszon is náluk landolt, s áramlott ki Magyarországról. A konstrukció főnyeremény volt a gall vállalkozásoknak, hiszen a hatalmas profitot minimális befektetéssel érték el, nulla kockázat mellett: a „szolgáltatás” ellenértékét a kibocsátó ugyanis előre megkapta, így már azelőtt bevételéhez jutott, még mielőtt az utalványok a munkavállalókhoz kerültek volna. Hasznuk több elemből állt: a munkaadók kezelési költséget, a beváltóhelyek jutalékot fizettek a forgalmazónak, s az utalványok értéke után némi kamat is képződött.
A tegnapi ítéletet megelőzte a főtanácsnoki vélemény. Yves Bot korábban azt állapította meg, hogy az Erzsébet-kártya esetében önmagában még nem lenne problémás, hogy azt egyetlen, állami szereplő kezébe adta a kormány, ha ehhez bizonyos közérdek fűződik. Azonban a főtanácsnok azt bírta érvként felhozni, hogy ilyen közérdeket a magyar kormány nem tudott felmutatni. Most pedig a bíróság is kimondta, nem indokolja a Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány Erzsébet-utalvány-kibocsátási monopóliumát, hogy a bevételét szociális célokra fordítja.
Az Erzsébet-utalvány az Erzsébet-program egyik pénzügyi alapját biztosítja. A rendszer lényege, hogy az utalványt elfogadó bevételéből hat százalékot levon a nonprofit alapítvány, s ezt a pénzt a magyar emberek pihenésére fordítja. Ebből üdülhetnek felújított létesítményekben, hatalmas kedvezménnyel mások mellett nyugdíjasok, nagycsaládosok és fogyatékossággal élők. Eddig több mint 600 ezer ember, köztük több mint 300 ezer gyermek. Utóbbiak jelentős része a nyaralás után fülig érő szájjal tér haza, s még hónapok múlva is a táborokban átélt élményeiről mesél, míg a program nélkül sokuk ki sem szagolna saját településéről. A kapott élmények egy életre meghatározzák a jövő generációjának életét, s ez generálhatja őket jobb tanulásra és/vagy sportolásra. Sőt, a táborok új elemeként mind a 198 tankerületben indít az alapítvány napközi Erzsébet-táborokat, hogy helyben is biztosítva legyen a szünidő tartalmas eltöltése. Cigi, drog és csellengés helyett programok! Hát mi ez, ha nem közérdek? Csak úgy tűnik, nem a brüsszeli aktakupac mögül. Az ügy pikantériája, hogy belföldön is vannak, akik az ítélet után pezsgőt bontanak, akiknek a nemzeti érdek csak hallomásból ismert két szó. Molnár Csaba, a DK alelnöke úgy látja, újabb uniós pofonba szaladt bele az Orbán-kormány. A maroknyi törpepárt azt harsogja, „a sokaknak joguk van tudni, hogy mennyi pénzt vettek ki a zsebükből az EU-s szabályokat semmibe vevő fideszes kevesek”. Kérdezze meg az üdültetés hatszázezer kedvezményezettjét.
A kormány szerdán dönt arról, milyen válaszlépéssel menti meg az elmúlt két évtized legnagyobb szociális üdültetési programját. Bízom benne, hogy a pezsgősdugó pukkanásának hangját Budapesten fogjuk hallani, nem Párizsban és Brüsszelben.