Érdekes és tanulságos vita bontakozott ki a Magyar Idők hasábjain Szakács Árpád és Prőhle Gergely között a magyar kultúra terjesztésére fordított források felhasználását illetően. Érdeklődéssel kísérem Szakács Árpád Kinek a kulturális diktatúrája? című cikksorozatát, amelyben nagyon pontos képet ad a Prőhle Gergely által vezetett Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) ez irányú tevékenységéről. Az újságíró – véleményem szerint – alapos kutató munkája révén értesülhettünk arról, hogy az adófizetők pénzét mire, és hogyan használta fel Prőhle Gergely igazgató intézete. Szakács Árpád ezzel kapcsolatos alapvető kifogása az, hogy a különböző, magyar kultúrát propagáló rendezvényekre olyan balliberális oldalhoz tartozó személyeket kértek fel előadóknak, akik évtizede mocskolják a jobbközép Orbán-kormányt és a miniszterelnököt is.
Szakács Árpád név szerint megjelöli e személyeket, és valóságos tényekről szól, amelyeket többnyire mocskolódó hangnemben tettek, és amelyekről a közélet iránt érdeklődők valamennyien tudunk. A cikkeket olvasva ezért nem csoda, hogy szívünk, lelkünk háborog, és azonnal felmerül bennünk az a kérdés, miért kell a PIM-nek ezeket az embereket állami pénzekkel támogatni erkölcsileg és anyagilag egyaránt. A realitás talaján állva ugyanis a vita során felmerült az adófizetők pénzének jogszerű felhasználására vonatkozó kérdés is. Ebben nem csatlakozom Szakács Árpád álláspontjához, mert nem csak mi, a nemzeti oldalon állók fizetünk adót, hanem az ellenzéki oldalon állók is. A vitában a felek a megoldást alapvetően más oldalról közelítik meg.
Tudjuk, megtapasztaltuk, hogy a két tábor között mérhetetlen gyűlölet lobog. Ennek fenntartása, sőt végletekig fokozása, akár a belpolitikában, akár a nemzetközi politikában életben maradást jelent a balliberálisoknak. Ennek legaktuálisabb bizonyítéka az Európai Parlament működése, itthon pedig az április 8. előtti választási kampány. Éppen ezért ez a fajta, állandóan ott lebegő gyűlöletfelhő nem tud tartalmától megszabadulni, mert nem nem engedik. Szakács Árpád újságírói tapasztalatai azt mutatják, hogy nem hisz a feszültség oldásában, míg Prőhle Gergely igazgató hisz abban, hogy megfelelő gesztusokkal lehet eredményt elérni, párbeszédre késztetni politikai ellenfeleit. Ez nemes gondolkodásra utal, ezért szurkolok lehetséges sikerének. Én magam is kerültem olyan helyzetbe, amikor különböző alapállású emberek között kíséreltem meg a feszültséget enyhíteni, meg kell jegyeznem, kevés eredménnyel.
Mindketten említik Konrád György 85. születésnapjának állami költségen történő megünneplését, amire úgy tűnik, azért került sor, mert nevezett a migránskérdésben a miniszterelnök mellett foglalt állást. Nos ennek magam is örülök, de nem tudom, hogy felejthető-e az itthon és Németországban Orbán Viktor és kormányának gyalázása, antiszemitának nevezése hosszú időn keresztül. Álláspontom szerint a migránskérdésben való egyetértés mellett Konrád Györgynek a korábbi nyilatkozatait vissza kellett volna vonnia, mert az antiszemitizmus vádja minden alapot nélkülöz. Ezt bizonyítja Izrael állam első számú vezetőjének hazánkban tett baráti látogatása, és a kormányfő meghívása Izraelbe.
E kijelentések hiányában az állam általi gesztust nem tartom indokoltnak, bár tudom, a gyűlöletfal áttörése nagyon nehéz, és talán lehetetlen is, de meg kell kísérelni.
A szerző jogász