Van egy amerikai sci-fi-horror film, a The Purge (Tisztogatás), amelyet nálunk A bűn éjszakája címmel vetítettek. A közeli jövőben játszódó történetben az Egyesült Államok kormánya minden évben egy napon bármilyen bűncselekmény elkövetését engedélyezi, még a gyilkosságét is. Nem lehet se rendőrt, se mentőket hívni. Estétől reggelig fegyveres hordák gyilkolnak hajléktalant, szülőt, gyereket, akit csak az utcán érnek. Majd másnap, mintha mi sem történt volna, a dolgok visszakerülnek a szokásos kerékvágásba.
A magyar rendőrségnek is volt egy ilyen napja 2006. október 23-án, amikor mindent megtehetett. Azonosító szám nélkül véresre verhette a tüntetőket viperával, vagy a Fidesz-megemlékezésről hazatérők közé lőhetett gumilövedékkel. És az élet másnap ment tovább. A brutalitásnak nem voltak következményei, még a történteket is tagadták. És azok, akik a túlkapásokra engedélyt adtak, megúszták egy taslival. Első fokon. Kilenc évvel az esemény után.
Valaki egyébként remélte, hogy Gergényi majd böribe megy? Hogy futball-labdát varr napi nyolc órában a rabtársaival? Smasszerek vegzálják, és a bajtársai babkonzervben csempészik be neki a mobilt? Ugyan! 2006. október 24-én tudott volt, hogy senki nem lesz felelős a rendőrattakért. Az ügyészség addig húzta a nyomozást, amíg lehetett. Hiába voltak térfigyelő kamerák, több nap hosszúságú tévéfelvételek gumilövedékkel szemeket kilövő, könnygázgránáttal fejre célzó, lincselő rendőrökről, hiába volt a Papp-jelentés, a Balsai-jelentés, valahogy mégsem sikerült kinyomozni, bizonyítani semmit, felelősséget megállapítani meg pláne. Az ügyészség kevesebbet akart tudni a 2006-os sajnálatos eseményekről, mint a témával foglalkozó oknyomozó újságírók. (Ehhez csak legyen elég annyi adalék, hogy térfigyelő kamerák és a rendőrség felvételeit is a médiától kérték be évekkel az események után. A rendőrség pedig minden hivatalos videóból kivagdosta a gázos részeket.)
A rendőrség összezárt, az ügyészség pedig már korábban futni hagyott számos szadista állatot. A rendőrök közül mindössze tizenhárman kerültek bíróság elé, annak ellenére, hogy az áldozatok a Nemzeti Jogvédő Alapítvány segítségével kétszáz feljelentést tettek. Végül csak három egyenruhást ítéltek el jogerősen. Közülük egy kapott börtönt, amiért szándékosan eltörte egy tüntető ujját. Ő is csak azért, mert a néhány riporter nem szállt le az ügyéről. A szemkilövő vadászpuskások közül azonban egyet sem kaptak el, pedig 2006. október 23-án tizennégyen szenvedtek szemsérülést gumilövedéktől. A nem rendszeresített fegyverek használata miatt pedig eljárás sem indult. Aztán most egy alibi per keretében sikerült megmenteni Gergényit és Benét, a két főkapitányt is. És ők mindezt a mundér becsületének nevezik.
Sokat elmond az igazságszolgáltatásról, hogy a rendőri vezetők perében kilenc év alatt jutottak el az első fokú ítéletig, amelynek legsúlyosabbja megrovás, a többi felmentés. A fővádlott Bene László volt országos főkapitány bűntelen. Az ítélet szerint nem veszélyeztette a társadalmat, hogy az irányítása alá tartozó rendőrség káoszt okozott a nemzeti ünnepen, hogy emberek százai nem tudtak hazajutni otthonukba. Kevéssé veszélyes a társadalomra és senki felelősségét nem veti fel, hogy az utcán tartózkodókat megverték, megfélemlítették, lefújták könnygázzal, vagy elhurcolták. És ezek megállapításához 103 tárgyalási nap kellett.
Ezek után nem túlzás azt gondolni, hogy 2020-ban, amikor majd a másodfokú tanács új eljárásra utasítja az első fokon eljáró törvényszéket, minden kezdődik elölről. Persze az új pernek majd egy másik bíróval fut neki az igazságszolgáltatás, akinek öt év kell ahhoz, hogy az ügyben keletkezett 120 ezer oldalnyi iratot áttanulmányozza, de végül róla meg kiderül, hogy összeférhetetlen, ezért a tárgyalást el kell halasztani. Közben pedig Gyurcsány vidáman koszorúzhatja az ismeretlen vadászpuskás rendőr szobrát a Gergényi téren. És minden el van sikálva. A törvényszék, majd azt mondja, bocs. És majd lehet megint az „idő múlására” hivatkozni. Jó trükk volt ez most is. Kiss Károly Fővárosi Törvényszék Katonai Tanácsának tanácsvezető bírája ugyan az indoklásban többször megrótta az ügyészséget, amiért elhúzta az eljárást, de ennek semmilyen következménye nem lesz. A magyar bíróságok még statárium idején is évekig tárgyalnának, a vádhatóság pedig csak a tüntető egyetemisták elleni fellépéskor szokott kellő motivációt mutatni. Persze számon kérni az igazságszolgáltatás szervezetén soha semmit nem lehet anélkül, hogy a testületek ne hivatkoznának a függetlenségükre. Pedig a függetlenség nem jelent érinthetetlenséget.
A rendőrség, az ügyészség, de a bíróság is szívesen szabadulna már a 2006-os ügytől. Tisztán látszik, hogy nem az igazságszolgáltatás a cél, hanem a felejtés. A bíróságnak sajnos ez nem több, mint egy nagyon kínos politikai ügy. A vádhatóság cinkosként takarít. A rendőrség pedig nem szívesen emlékszik arra, hogy Gyurcsányék egy aljas politikai játszmában megalázva beáldozták őket a tévéostromnál. Az október 23-i brutális tömegoszlatás szégyene azonban ezzel az ítélettel maradandóvá vált. Mint azok a sérülések, amelyeket a tömegoszlatás során okoztak a tüntetőknek.
