A legismertebb gigantikus korrupciós ügy a Luxemburg Leaks-botrány volt. A botrányban a világ mintegy 340 vállalata volt érintett, többek között olyan cégek, mint a Pepsi, az IKEA, az Accenture, a Burberry, a Procter and Gamble, a Heinz, a JP Morgan, a Fedex, az Abbott Laboratories, az Amazon, a Deutsche Bank vagy a közismert ausztrál pénzügyi csoport, a Macquarie.
A LuxLeaks-dokumentumok rávilágítanak arra, hogy a luxemburgi adórendszer igen kedvező volt a multinacionális vállalatok számára. Luxemburgban a vállalatok jelenléte csupán szimbolikus volt. Például 1600 céget jegyeztek be azonos címre: 5, rue Guillaume Kroll – Luxemburg. A LuxLeaks botrány nyilvánosságra kerülését követően a jelenlegi Brexitet kezdeményező Brit Függetlenségi Párt a francia Nemzeti Fronttal együtt bizalmatlansági indítványt nyújtott be az Európai Bizottság jelenlegi elnöke, Jean-Claude Juncker ellen, aki a botrányos adókedvezmények idején Luxemburg miniszterelnöke volt. Az Európai Parlament 2014. november 27-én leszavazta az indítványt.
Oknyomozó újságírók nemzetközi csapata tárta fel azt az óriási adócsalást is, amely a brit multinacionális bank, az HSBC svájci leányvállalatánál robbant ki. A nyomozók megállapították, hogy több mint százezer ügyfél és húszezer offshore vállalkozás 180,6 milliárd eurós adómentő tranzakciójában vett részt 2006 novembere és 2007 márciusa között a genfi bankfiók. A Luxemburg Leaks- és Swiss Leaks-botrányokhoz hasonlóan oknyomozó újságírók robbantották ki a Panama-dokumentumok botrányát 2016. április 13-án, amelyben több mint 214 ezer vállalkozás érintett a világ mintegy nyolcvan országában.Az Európai Bizottság adóügyi biztosa, Pierre Moscovici szerint az Európai Unió egészének lett volna kötelessége, hogy megakadályozza a Panama-dokumentumokban feltárt adóelkerülési botrányt. Az érintettek tevékenységükkel előzetes becslések szerint mintegy egytrillió euró veszteséget okoztak az érintett államoknak.
Az elmúlt harminc évben egy sor új európai uniós szerződés létrehozására került sor. Ennek hatására több ezer lobbista sereglett Brüsszelbe, megvilágítva az EU-szintű döntéshozatal növekvő fontosságát. Ma a 28 EU-tagállam nemzeti törvényeinek és rendeleteinek átlagosan 30-40 százaléka származik az EU jogi szabályozásaiból, míg a környezetvédelmi kérdéskörök esetében ez az arány a 60 százalékot is meghaladja. 1985-ben még csupán 654 brüsszeli lobbistát tartottak nyilván hivatalosan. 1992-re – becslések szerint – már több mint háromezer állami és gazdasági lobbi működött közre aktívan Brüsszelben. Jelenleg pedig már több mint 15 ezer, az uniós intézmények működését aktívan befolyásoló szervezet működik az Európai Bizottság és az Európai Parlament székhelyén, az úgynevezett európai negyedben lévő irodákban. Brüsszel jelentős versenyt folytat Washingtonnal a világ lobbifővárosa címért. A brüsszeli lobbisták túlnyomó többsége a megbízóik üzleti érdekeinek érvényesítéséért dolgozik. Rendkívül kicsi azoknak a csoportoknak és közérdekű érdekképviselőknek a száma, akik az EU állampolgárainak érdekében szorgoskodnak. Egy erre vonatkozó becslés szerint a vállalati lobbisták száma több mint ötszöröse az állampolgárok érdekeit védő, közérdekű csoportok tagjaiénak. Ráadásul a vállalati lobbisták számára sokkal több pénz áll rendelkezésre, mint az állampolgárok érdekvédőinek.
Ez az egyenlőtlenség igen erősen megnyilvánul az EU intézményeiben megszülető uniós irányelvekben, rendeletekben, jogszabályokban, egyéb politikai kezdeményezésekben és dokumentumokban is. Míg az EU korrupcióellenes szervezete, az OLAF különleges szigorral ellenőrzi a tagországok működését, addig az EU intézményeit, biztosait, parlamenti tagjait csupán meglehetős lazasággal felügyeli. Jól példázza ezt az is, hogy az EU korábbi biztosai közül többet, nyilván korábbi lobbitevékenységükért cserébe, nagyon jól fizető állásokkal jutalmaztak. A Magyarországon is ismert Viviane Reding, az igazságügy egykori biztosa az AGFA-Gevaert és a Bertelsmann Alapítvány igazgatótanácsának tagja jelenleg. Neelie Kroes, a digitális ügyek egykori biztosa ma a Bank of America Merrill Lynch tanácsadója és igazgatóságának tagja. Manuel Barroso friss, Goldman Sachs-os zsíros állásáról nem is beszélve.
Az EU jelenleg a vállalati lobbisták paradicsoma, a korrupció melegágya. A tagországok állampolgárai és jobb érzésű vezetői egyre bizalmatlanabbak emiatt. Ha nem sikerül érdemben átalakítani az EU intézményeinek működését, elkerülhetetlenek lesznek a Brexithez hasonló kezdeményezések, amelyek előbb-utóbb az unió megszűnéséhez fognak vezetni.
A szerző közgazdász
