Valódi kampánytémák, netán programütköztetések helyett ezenkívül szinte kizárólag a Jobbik ordenáré antiszemitizmusáról esett szó, ami legalább annyira újszerű felfedezés, mint hogy a Föld forog a Nap körül. A kicsi és még kisebb balos törmelékpártok pedig boldogan álltak bele egyenként és együttesen is Vonáék virtuális kivégzésébe, hogy valakiknél végre egy pillanatra különbek lehetnek – mintha egy bő hete még nem ők akartak volna befogott orrú Orbán-váltó érdekkoalíciót alkotni velük.
Tállai András „bűne” az, hogy parlamenti képviselőként kieszközölte a Molnál, hogy az átlagosnál magasabb üzemanyagárakat átmenetileg csökkentse a környékbeli benzinkutakon. Gulyás Gergelytől Lázár Jánoson át Orbán Viktorig pedig nemhogy ejnyebejnyéztek volna a lépés hallatán, hanem szívből gratuláltak, sőt Tállai már követőkre is talált a honatyák között.
A műbalhé persze nem az országgyűlési képviselőt vette célba, hanem elsősorban a NAV-elnököt, másodsorban pedig az államtitkárt és miniszterhelyettest. A képviselő előtt le a kalappal, hiszen mégiscsak egy multival szemben volt képes érdemi érdekérvényesítést gyakorolni – csakhogy a „többi” hivatalviselő nem élt vissza nyomásgyakorló hatalmával? A fantáziátlan ellenzék szerint igen. Ők annyira irtóznak mindennemű unortodoxiától, hogy nem tudják elviselni sem a nem fekete-fehér képleteket. Például azt, hogy egy felelős magyar miniszterelnök úgy állítsa össze a kormányát, ahogyan akarja – persze az alkotmányosság keretein belül.
Az Alaptörvény pedig nem tiltja, hogy valaki akár négy minőségben is kizsákmányolja magát. Ha nem látom saját szememmel, hogy Tállai mellékesen – immár ötödik minőségében – micsoda katonás pártszervezést gyakorol a Matyóföldön, el sem hiszem: igaz, ennek a maximalizmusnak az az ára, hogy olykor bizony az autóban kell hunynia egy órácskát, hogy regenerálódni tudjon.
Tállait nem szereti a liberális média: elvtársazza, a küllemén élcelődik, olyan dolgokat kapcsol hozzá, ami logikailag felfoghatatlan, s inkább a gőgös lenézéssel van kapcsolatban. Tállait tavasszal magasan újjá fogják választani az övéi, ám ezt kritikusai a „kiskirálykodásnak” tudják be majd. Laza figyelemelterelés, hogy itt nem működnek a korrupciókeltető reflexek: ha lobbizik valamiért, az a választókerülete. Ezt pedig olyan nyílt szívvel műveli, hogy maga teszi közzé részeredményeit a Facebookon.
Az egész hajcihő során pedig egy szó sem esik arról, hogy a NAV körül nincsenek a korábbihoz hasonló botrányok: Tállai nem kér tolmácsot, ha rendet kell tennie az adóügyekben. Az adók minden korábbihoz képest hatékonyabban áradnak be a költségvetésbe, és ez is a nyugodt kormányzás egyik feltétele. Sőt, Tállait még a világ köztudottan legkorrupciómentesebb nemzete, az Amerikai Egyesült Államok sem próbálja kitiltani a mindennemű gazdasági bűnözéstől érintetlen területéről.
Nincs félnivalója a Molnak sem, ha amúgy semmi adóügyi suskusa nincsen: még akár a NAV-elnök is megkeresheti egy más – például állampolgári – minőségben. Kedves Mol: mégis, mért drágább a nafta a mi szegény, nélkülöző vidékünkön, mint például a módosabb Nyugat-Dunántúlon? Nem lehetne itt valamit tenni?
De bizony lehetett. És akkor kezdődött a haddelhadd.
Fogyasztó-e a NAV-elnök, tehet-e közérdekű bejelentést? A protokoll szerint igen: „A Mol piaci vállalatként a fogyasztói visszajelzéseket is beleértve folyamatosan figyelemmel kíséri a versenypiaci tényezőket, elemzi és szükség esetén módosítja az árakat.” Ha jól értem, az ország minden részén annyit söpör be, amennyit csak lehet. Ezt a profitszempontot árképző szoftver is segíti, de ahol nagy a lázongás meg a Facebook-aktivitás, ott belenyúlnak egy kicsit a programba. Közismert, hogy ott, ahol egymástól távol vannak a kutak, extraprofitot tesznek az árra. Ez a szent versenypiaci szellem.
Az ellenzéki reakciók közül az egyik kedvencem, amely a Tállai-féle intervenció okán megszületett, az az aggodalom volt, hogy esetleg csökkenni talál a Mol-részvények profitja. Ez egy baloldali álláspont, amely a mezőkövesdiek konkrét megsarcolását viszont szemellenzősen nem vette figyelembe. Épp ezért nem lesz belátható ideig balkormányzat Magyarországon. Persze ez – mint ahogy Havas Henrik vonagaborológus megszavaztatta a tévéműsorában – háromnegyedrészt populizmus; de még az ATV elkötelezett nézőtáborának negyede is úgy vélte: a Molra ráfért némi noszogatás.
Szél Bernadett e tekintetben kétségkívül a kemény maghoz tartozik. Úgy képzelem, hogy amikor Szél Bernadett összeszorított szájjal felébred, még a reggeli kávé előtt azon kezd gondolkodni, kit kellene ma a kormányzatból feljelenteni. Aznap nem kellett sokat agyalnia: hivatali visszaélés bűntettének megalapozott gyanúja miatt Tállai Andrást találta meg.
Szerinte nem tartozik Tállai hatáskörébe, hogy egyedi ügyekben konkrét gazdasági társaságok árpolitikája kapcsán tárgyaljon és az adott cégre nyomást gyakoroljon. Ez persze csak egy Facebook-bejegyzés, de igazság szerint a vélt politikai haszonért startolva, a pillanatot uralva ennyivel is célba lehet érni egy parlamenti bejutás küszöbén táncoló pártocskának.
Van aztán még a Mellár Tamás-féle makulátlan erkölcsi hozzáállás, miszerint Tállai legfeljebb a versenyhivatalhoz fordulhatna, ha anomáliát észlel. De könyörgöm: egy NAV-elnöknek ilyen puritán elvek szerint miért éppen a versenyhivatalhoz fordulni ne volna összeférhetetlen?