Az Open Doors keresztény civil szervezet májusban Keresztényekkel szembeni vallásilag motivált túlkapások Németországban címmel jelentette meg tanulmányát, amelyhez 231 keresztény menedékkérővel készítettek interjút. A jelentés szerint a megkérdezettek több mint egyharmada számolt be arról, hogy fizikai bántalmazás érte a muzulmán migránsok, illetve a befogadóközpontok rendjét biztosítani hivatott őrök részéről: közel száz főt kifejezetten a keresztény hite miatt ért inzultus, hetvenen pedig halálos fenyegetéseket is kaptak.
Az elemzés összefoglalója szerint a válaszadók 75 százaléka nyilatkozott úgy, hogy a muzulmánok részéről történő zaklatás folyamatosan visszatérő probléma.
A tanulmány megállapításai komoly vitákat váltottak ki a német sajtóban, az elmúlt hetekben folyamatosan jelentek meg kritikák az elemzésről.
Első ránézésre talán úgy tűnhet, hogy ezek a kritikák csupán a konkrét tanulmány hitelességét igyekeznek kétségbe vonni, az érvek mögött azonban több esetben a probléma tagadása vagy legalábbis elhanyagolható, egyedülálló esetként történő bemutatása húzódhat meg. A muzulmán többségű táborokban a keresztényeket ért atrocitások ténye azonban nem tekinthető új keletű, szórványosan előforduló jelenségnek.
A vezető német napilapok egy része, valamint a nemzetközi szinten ismert kutatóintézet, a Gatestone Institute már tavaly részletesen írt erről a problémáról. A keresztény menekültek elleni atrocitások tényét kétségbe vonó hangok tehát csak az utóbbi néhány hétben, hónapban erősödtek meg.
Jogosan merül hát fel a kérdés: mi lehet ennek az oka? Az elmúlt hónapokban – a balkáni útvonal lezárása, majd az EU–török megállapodás eredményeként – a bevándorlók száma jelentős mértékben visszaesett. A kevesebb bevándorló természetesen kevesebb, napi szinten is érzékelhető integrációs nehézséget, kulturális feszültséget jelent, melynek hatására a téma egyre inkább kikerül a közbeszédből.
Bár kézzelfogható magyarázatnak tűnhet, megvizsgálva a háttérben zajló folyamatokat, ez csupán egy ok a sok közül. A jelenség, amellyel a német eseményeket követők szinte nap mint nap szembesülnek, ennél sokkal mélyebben gyökerezik. Jelen van ugyanis egy szerteágazó politikai-kulturális vita, melynek aktuális állása jelentős mértékben befolyásolja az egész kérdés értelmezését. A főáramú sajtónak a keresztény menekültekhez való kritikus hozzáállása nem érhet bennünket meglepetésként.
Ugyanakkor kívülállóként a németországi keresztény egyházaktól arra a magatartásra számítanánk, hogy az ügyet felkarolva hangot adnak a korábban saját hazájukban is üldözött keresztény menekültek melletti kiállás fontosságának. A helyzet azonban merőben más, s ennek magyarázata a már említett politikai-kulturális vitában keresendő.
Az evangélikus hátterű Open Doors tanulmánya saját berkeiben is erős kritikákat kapott. Ennek oka, hogy a német evangélikus közösségekben évek óta komoly vita folyik az iszlámról, s több tekintetben is jelentős véleménykülönbség van. Az évek során e diskurzus (olyan erkölcsi kérdésekkel is kiegészülve, mint a homoszexualitáshoz való hozzáállás) jelentős elvi vitává, sőt hatalmi harccá terebélyesedett a német evangélikus szövetségen belül.
A konzervatív irányultságúnak mondható Open Doorst leginkább emiatt érhették a belülről érkező támadások.
A legnagyobb németországi keresztény közösség, a német katolikus egyház részéről sem érkezhetett és érkezett jelentős támogatás a keresztény migránsok ügyét illetően, ugyanis az egyház képviselői hónapok óta komoly adok-kapok vitát folytatnak a bevándorlásellenes párt, az Alternative für Deutschland (AfD) vezető személyiségeivel.
Ebben a vitában az AfD rendre a muzulmán bevándorlók integrációjának nehézségeire hívja fel a figyelmet, míg a német katolikusok a kérdés emberi jogi vonatkozásait és az integráció fontosságát hangsúlyozzák. Könnyen belátható tehát, hogy az egyház részéről nem várható a keresztény migránsok ügyének határozott képviselete, ugyanis az akaratlanul is eltérést jelentene az eddigi kommunikációs iránytól, s azt a látszatot kelthetné, hogy a vitában kezdettől a bevándorláskritikusoknak volt igazuk.
Érdekes adalékul szolgál a fenti vita értelmezéséhez egy közelmúltban készült közvélemény-kutatás, amely szerint a németek hatvan százaléka úgy véli, hogy az iszlám nem tartozik Németországhoz. Minden második német szerint a bevándorlás miatt az iszlám országukra gyakorolt hatása túl erős lesz, negyvennégy százalékuk pedig kifejezetten tart attól, hogy a bevándorlók miatt a Németországban eddig megszokott egymás mellett élés meg fog változni.
A keresztény menekültek helyzetéről kialakult vitákat látva ezek a változások talán már el is kezdődtek.
A szerző a nemzetközi kapcsolatok elemzője, a Századvég Alapítvány kutatója