Isten saját képére teremtette az embert. Az egész Földet neki adta, hogy gondozza. Remélte, hogy megbecsüli és hálás lesz. Az első kísértés (ha erről esztek, olyanok lesztek, mint az Isten) nagyravágyásuk miatt bukáshoz vezetett. Isten megváltót ígért. Az emberek nagyobb része bálványimádó lett. Sőt fáraók, császárok nevezték magukat istennek, rabszolgává téve népüket. A Megváltó várására választott nép is olykor bálványimádóvá vált. A Megváltó, Isten fia emberként jött és élt a földön. Tanított, csodákat tett, de nem hittek benne, sőt, keresztre feszítették.
Halála áldozat az emberekért. Kiengeszteli az Istent mindenki bűnéért. A keresztséggel isten gyermekévé teszi, akik hisznek benne. Apostolait küldi tanítani, Istenhez vezetni a népeket. Sőt, a bűnök megbocsátására is hatalmat ad nekik. Tanításának lényege: szeresd Istenedet és szeresd felebarátodat. A keresztények élete az üldözések ellenére is boldog. Az egyházban élők száma gyarapodott. De mind az e világi szempontok érvényesülése, mind a pogány tömegek megkeresztelése a vallásos élet felhígulásához vezetett. Hitszakadások léptek fel. Ezeket politikai hatalmaskodók kihasználták saját érdekeik szerint. Jött a „cuius regio, eius religio” elv. Vele vallásháborúk, kivégzések.
Kolumbusz ismeretlen földrészt talált. Birodalmak indultak maguknak kincseket szerezni. Fegyverrel elvették a földet, majd arany és más drágaságok bányáit nyitották meg, az ott élőket pedig éhbérért kényszerítették munkára. A pénzsóvárság mérhetetlen gazdagságot szerzett a gyarmatosítóknak, de mérhetetlen szegénységet, népirtást az ott élőknek. 1767-ben a paraguayi jezsuiták által fenntartott redukciókat, ahova a rabszolgasorstól menekülő családokat befogadták, a spanyol király parancsára betiltják, 150 ezer indián kerül vissza a rabszolgaságba. A jezsuiták azt tették, amit az első keresztények idején tettek az akkori hívők, noha a spanyol király és a többi gyarmatosító is keresztény volt.
Ezt látva nem csoda, ha nagyon nehezen haladt a missziók térítőmunkája. Pedig a lehetőség meglett volna. Xavéri Szent Ferenc 1541-ben indult Indiába. Goában kezdte el munkáját nagy sikerrel. Eljutott Makaóig, majd Kína határáig, de beteg lett és meghalt. Azt írta haza: errefelé sokan csak azért nem lesznek keresztények, mert nincs, aki azzá tegye őket. Más tanításoknak is voltak emberei, sokan lettek muzulmánok vagy maradtak pogányok.
A keresztény gyarmatosítók Dél-Afrika területén gyémánt- és aranybányákat fedeztek föl, mire az angolok szerették volna megszerezni a területek ellenőrzését. A búrok támadást kezdtek az angolok ellen. A közvélemény a búrok mellett állt, de az angolok a felperzselt föld taktikáját követték, és a farmokból koncentrációs táborba hurcolták a nőket és gyerekeket. A háború 1902-ben véget ért: a britek fennhatóságuk alatt Dél-afrikai Unió néven egyesítették a területet. Olaszország a 19. század végén a munkanélküliség és a kivándorlás ellensúlyozására kezdte el az afrikai gyarmatok kiépítését. Megszerezte Eritreát, Szomália egy részét.
1904-ben Délnyugat-Afrika hereró népét deportálták, majd egy német katonai parancsnok, Lothar von Trotha utasítására megölték őket, mintegy 105 ezer embert.
A gyarmatok egy része önállósulni próbált. Guinea miniszterelnöke 1958-ban úgy döntött, országa kiválik a francia gyarmatbirodalomból, mire a párizsi elit annyira dühös lett, hogy elpusztíttatott mindent, amiről úgy vélte, a francia gyarmatosításnak köszönhetően jöhetett létre az afrikai országban. Háromezer francia hagyta el Guineát, és amit nem tudtak magukkal vinni, azt a földdel tették egyenlővé. Lerombolták az iskolákat, az óvodákat, a közigazgatási épületeket, tönkretették a mezőgazdasági gépeket, a könyveket, a kutatási intézetek eszközeit, leölték a háziállatokat, megmérgezték az áruházak ételeit. Ezzel minden gyarmat számára világossá vált, hogy a francia fennhatóság elutasítása súlyos következményekkel jár.
A Togói Köztársaság első elnöke középutas megoldást talált, minden évben törlesztett Franciaországnak. Így a franciák nem rombolták le az országot, mielőtt távoztak Togóból. Az úgynevezett gyarmati adó 1963-ban az ország költségvetésének 40 százaléka volt. A gyarmatosítók majdnem mind megkeresztelt emberek voltak.
Mulasztásaink gyümölcse beérik a 21. században. Erőművek létesülnek, találmányok teszik könnyebbé a munkát. Mit jelent az energiapocsékolás? Mit jelent, hogy nagy területek maradnak víz nélkül? Mit jelent, hogy vegyszerekkel teszik tönkre a termőföldet és termését? Hasznos gépeket alkotnak, így kevesebb munkás kell, de hogy él meg a fölöslegessé vált ember és családja? Hogy lehet a bank-, a pénz-uralom hatalmasabb, mint a kétkezi munkásé? Igazából mennyi pénz, tudás, technika járna a gyarmatosításból megszerzett kincsekből, tudásból az otthagyott szegénységben élőknek? Akinek ma nagyobb a fegyverkészlete, annak mindent szabad: kizsákmányolni, ölni, összeugrasztani országokat, sőt drágán eladni a gyilkoló fegyvereket.
Figyelem a klímaváltozással foglalkozók írásait. Látom, hogy az emberi tevékenység nyomán az energiaszektor, a mezőgazdaság (rizstermesztés, állattenyésztés), valamint a hulladékgazdálkodás és szennyvízkezelés révén jut a legtöbb metán a légkörbe, de a kőolaj- és földgázkitermelés során, valamint a földgázszállító csővezetékek repedéseiből is jelentősebb mennyiség kerül a légkörbe. Ez nagyjából húsz százalékban felelős az éghajlatváltozásért. Az emberi tevékenység nyomán a műtrágyahasználat juttatja a legtöbb dinitrogén-oxidot a légkörbe, de jelentős a hőerőművek és a közlekedés dinitrogén-oxid kibocsátása is. A szén-dioxidot feldolgozó őserdők irtása is növeli a károkat. Egyes tudósok mérései szerint 2100-ra 6-800 millió embernek kell kivándorolni Afrika egyes területeiről a magas hőmérséklet, a vízhiány, az élelmiszer-termelés ellehetetlenülése miatt.
Az üvegházhatású gázok növekvő aránya a felmelegedést növeli. A magas hegyek jégcsúcsainak nagy része eltűnőben van, a grönlandi, alaszkai gleccserek mérhetően vékonyodnak, ezért a tengerek szintje emelkedik. Egyméteres emelkedés ötmillió négyzetkilométernyi területet árasztana el a világ alacsonyan fekvő területein, elpusztítva az összes termőföld harmadát és ötvenmillió menekültet hagyva maga után. A vízszint emelkedése miatt az ivóvízkészlet is csökken. A klímaváltozás miatt a mérsékelt égövi régiókat tartós száraz-ságok sújtják majd. Az éhínségek és a felmelegedés, illetve a tengerszint emelkedése miatt lakhatatlanná vált területek lakossága elmenekül otthonaiból, amely soha nem látott mértékű, több száz milliós népvándorlást indít el világszerte.
Ferenc pápa Laudato si’ című enciklikájában összefoglalja a mai kor tudományos problémáit: a víz, a biodiverzitás, a klímaváltozás és az ökológiai adósság témáit említve jelzi, hogy mindenkinek személyes felelősséget kell vállalnia a teremtés védelmében. Bemutatja, hogy a problémák oka az, hogy a világot vezető technokrata uralom értelmében az ember mindent le akar igázni, és ezt meg kell változtatni. Ferenc pápa szerint ki kell lépni az önpusztítás spiráljából, és felelősséggel teli emberekké kell válnunk. Az ökológiai spiritualitásra épülő nevelés szükségességét emeli ki.
Ki veszi figyelembe és ki kezd tervezni a ma is előre látható bajokra?
Olvasom a Bibliát: Noé ideje. Isten szól, jön a vízözön, Szólj a többieknek és építs bárkát. Szólt s kinevették. Ő szót fogadott az Úrnak, megmenekült.
Tudósaink szólnak, mert Isten látókká és felelőssé tette őket. Világunk vezetői hallják ugyan, de el vannak foglalva saját hatalmuk megőrzésével. Pártok harcolnak, hogy övék legyen a hatalom és a nagyobb haszon. Alig van valóban komoly dialógus a közös jövő megteremtésére. A sajtó, a média agymosást végez. Pár évtized, s a föld tragédiája bekövetkezik, mint annak idején a Titanicé. De jó lenne, ha az országok vezetői, a világ pénzmágnásai, a vallások irányítói, jól képzett tudósai, fegyverek gyártói, gyárak és világcégek vezetői, pártok elnökei és tagjai s minden jó szándékú ember (akár a saját haszna ellen is) mindent megtenne, hogy a mai gyermekek és unokák is életben maradhassanak földünkön!
Gondolkozom, gondolkozzunk, gondolkozzanak!
A szerző a Szeged–csanádi egyházmegye nyugalmazott püspöke