A fejlett országok hetek csoportjának (G7) legutóbbi ülése Kanadában egyértelművé tette, hogy az Európai Unió mennyire meggyengült a világgazdaságban. Habár a tanácskozáson gyakorlatilag nyolcan voltak egy ellen, mégsem sikerült az amerikai elnököt meghátrálásra késztetniük az amerikai vámrendszerrel kapcsolatos további terveitől és a már bevezetett intézkedések korrigálásától, visszavonásától.
A külső szemlélő számára úgy tűnt: az Európai Unió vezetői és a vendéglátó Kanada miniszterelnöke csak a közös fénykép miatt érkezett a találkozóra, és azért, hogy feledtessék frusztrációjukat az otthoni belpolitikai sikertelenségük miatt.
A hetek, akik valójában kilencen voltak – az angol, a japán, a kanadai, a német, az olasz miniszterelnök mellett az amerikai és a francia elnök, valamint az EU két csúcsvezetője, Donald Tusk és Jean-Claude Juncker is jelen volt az eseményen –, gyakorlatilag semmiben sem tudtak megegyezni. Az egész tanácskozás, amely személyeskedésekig fajult és vitatkozásoktól volt hangos, semmilyen kézzelfogható eredményt nem hozott. Még az egyébként seregnyi általánosságot tartalmazó közös zárónyilatkozatot sem sikerült elfogadniuk.
A tanácskozás után még maradt ránk néhány nagyhangú, de nem igazán meggyőző és hatásos sajtónyilatkozat. Emmanuel Macron francia elnök például azt tartotta fontosnak kiemelni, hogy a végül alá nem írt közös nyilatkozatban az szerepel, hogy a hetek küzdeni fognak a protekcionizmus ellen és elkötelezik magukat a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) modernizálása mellett annak érdekében, hogy az igazságosabb legyen. Ez a megnyilatkozás egyébként már önmagában is elég ellentmondásos. Hitet tesz a jelenlegi nemzetközi kereskedelmi rendszer mellett, ugyanakkor annak a beismerése is, hogy az jelenleg igazságtalan és átalakításra szorul.
Mindezt csak tetézte a kanadai házigazda, Justin Trudeau bejelentése, hogy a kormánya megtorlóintézkedéseket fog bevezetni az Egyesült Államokkal szemben az acél- és alumíniumtermékekre az amerikaiak által bevezetett védővámok miatt. Trudeau ezzel a nyilatkozatával tökéletesen ellentmondott Macronnak, egyúttal az alá nem írt közös nyilatkozatnak is, és a protekcionizmus mellett kötelezte el magát, előrevetítve ezzel egy közelgő kereskedelmi háborút az egykori szövetségesek között és megkönnyítve egyúttal az amerikai elnök helyzetét a védővámoknak az autóiparra történő kiterjesztésére vonatkozóan.
A német Commerzbank nemrég megjelent elemző tanulmánya szerint Donald Trump az autóiparra is 25 százalékos vám kivetését fontolgatja, mivel az Egyesült Államoknak jelentős hiánya van a legnagyobb partnereivel folytatott autókereskedelemben. Elég egyértelműen utal erre Trump azon kijelentése is, hogy nem nyugszik, amíg el nem tűnnek a Mercedes-Benzek a New York-i Fifth Avenue sugárútról.
Egy vele készült interjúban még 2017 januárjában kifejtette, hogy a Fifth Avenue-n minden ház előtt Mercedesek állnak, a német utakon viszont nem látni Chevrolet autókat, ami azt mutatja, hogy a két ország autóiparának kapcsolata olyan, mint egy egyirányú utca. Kétségtelen, hogy a legnagyobb európai gyártók közül Németország tavaly 30,5 milliárd dollár értékben exportált autókat az amerikai piacra, viszont csak 8,4 milliárd dollárért vásárolt amerikai járműveket.
A német autógyárak ugyanakkor jelentős gyártókapacitásokat működtetnek az Egyesült Államokban, és azok egyes esetekben többet exportálnak Amerikából Európába, mint amennyit az anyavállalataik Európából Amerikába. Ráadásul exportra termelő amerikai üzemeik több részegységet, például motorokat Európából importálnak.
Egészen elképesztő, hogy az Európai Unió vezetői ahelyett, hogy racionális érvekkel avagy megfelelő kereskedelmi ajánlatokkal próbálták volna lebeszélni Trumpot az Európai Unió számára előnytelen vámok bevezetéséről, inkább az ellenlépések felemlegetését és a nyílt konfrontációt választották.
Kínos hiba volt az is, hogy átengedték a tárgyalások vezetését annak a Trudeau-nak, akinek a hatalomra jutását jelentős részben George Soros támogatta, aki az amerikai elnök legfőbb ellenlábasát, Hillary Clintont is segítette, és a mai napig folyamatosan támadja Donald Trumpot.
Az Európai Unió országainak érdeke lett volna az is, hogy Oroszország is képviseltesse magát a tanácskozáson. A G7-ek ugyanis G8-ak voltak korábban, de az Oroszország-ellenes szankciók részeként Oroszországot 2014 óta nem hívják meg a tanácskozásaikra. A szankciók azonban sokkal több kárt okoznak az Európai Unió országainak, mint az Egyesült Államoknak.
A hetek Oroszország és Kína nélkül egyáltalán nem reprezentálják a világ legfejlettebb és legbefolyásosabb országait. E két államnak is ott lenne a helye ezeken a tanácskozásokon. De az is joggal elvárható lenne, hogy az EU legfőbb vezetői kellően felkészülten képviseljék az EU tagországait ezeken a tanácskozásokon. Úgy tűnik, a francia–német tandem nem képes arra, hogy érdemben, hatékonyan megvédje a tagországok érdekeit.
A szerző közgazdász, egyetemi docens
