Az elmúlt fél évszázadban a tudományos eredmények és a technika fejlődése minden emberi képzeletet felülmúlt. Az emberiség az elsajátított tudásanyagban, a megvalósított eszközökben és a kifejlesztett technológiákban szinte végtelen mennyiségű lehetőséget halmozott fel, amelynek ember- és környezetbarát, azaz etikus felhasználása a XXI. század nagy feladata.
Világunk időben és térben összezsugorodott, földünk bármely pontja könnyedén elérhetővé vált. Az ember számára azonban a globalizálódó gazdaság a világot egyre áttekinthetetlenebbé, döntéseinek következményeit pedig kiszámíthatatlanná tette. Ebben a helyzetben kell megtalálnunk a helyes középutat, amely az európai nemzetek nagy családjában megleli a közös érdeket, de úgy, hogy nemzeti érdekeink is érvényesüljenek.
A görög-római filozófián és a zsidó-keresztény valláson nevelkedett európai kultúrát mindig is az emberi értékek tisztelete jellemezte – olvashatjuk Bibó István Az európai társadalomfejlődés értelme című munkájában. Sajnos ez az európai közéletben ma már nem érvényesül teljes mértékben. Az értékek napjainkat jellemző válsága lassan már az egész társadalmat érinti. Ezt az értékválságot csak az egyes emberek megváltoztatásával lehet megoldani. Feladatunk: az értékek teremtésére és tiszteletére nevelni.
Az értékek tiszteletére nevelni a család, az iskola és az egyházak a legalkalmasabbak. Az értékek teremtésére pedig a kultúra, azaz a tudomány és a művészet hivatott. „Fides a nobis officium exiqit: cordis et linguis”, a hit nemcsak szívet, hanem szájat is kíván – írja Pázmány Péter az Igazságra vezérlő kalaúzában.
Az elmúlt évtizedek kizárólagos hajtóereje a gazdaság fundamentalizmusa. A legerősebb emberi kötelékké az anyagi érdekeltség lett. Napjaink egyik legkomolyabb problémája, hogy nem az értékek közel azonos megítélése, hanem kizárólagosan az érdekek egybeesése az együttműködések alapja. Szabadság alatt sokan csupán a tőke végtelen mozgáslehetőségét értik. Pedig a piac nem ura, csak eszköze a valódi demokráciának, a szabadság pedig az emberek egymás közötti kapcsolatának sajátossága.
A tudást és annak társadalmi felhasználását, alkalmazásának módjait, az erkölcsöt nem lehet genetikailag örökíteni. Ezek az emberi magatartás és cselekvés példáin örökíthetők át nemzedékről nemzedékre, apáról fiúra, mesterről tanítványra. Ez elsősorban az oktatás feladata. Nemzeti érdek, hogy legfontosabb nyersanyagunk, a szürkeállomány – az elit értelmiség – újratermelését biztosítani tudjuk.
Ez Európában az egyetlen igazi esélyünk, ez az a nyersanyag, amelyben gazdagok vagyunk, s amely nem véges, mert újratermelhető. De egyben a tudomány eredményeinek emberhez méltó alkalmazására, azaz erkölcsiségre, etikus magatartásra is oktatni kell a fiatalságot. Ez a közoktatás és a felsőoktatás feladata!
Amint bizonyos, hogy a tudomány hatalom, mely nélkül Európában ma egy nemzet sem élhet, úgy bizonyos az is, hogy a tudományban haladni csak az tud, aki az igazságot magáért az igazságért és nem mellékérdekből keresi – mondta Eötvös Loránd. A tudásról és erkölcsről beszélt az Akadémia 51. közgyűlésén, két dologról, amely mindennél fontosabb most a XXI. században – ezek száz évvel Eötvös után eldönthetik a magyarság jövőjét és helyét Európa nemzeteinek családjában.
A szerző akadémikus, volt rektor
