Az Egyesült Államok alapítói bő kétszáz éve vonalzóval jelölték ki leendő fővárosuknak a nagyjából a mai Pécsével megegyező területét a Potomac folyó partján, Maryland és Virginia állam határán, itt épült föl Washington, összes fontos közintézményével együtt.
E mag köré időközben ötmilliós metropolisz nőtt, a belső rész, District of Columbia, becenevén Díszí azonban jogilag ma is önálló. Az Egyesült Államok pénzügyi és gazdasági központja New York, a showbizniszé Los Angeles, a politikai elit azonban itt, a tulajdonképpeni Washingtonban él és dolgozik.
Ez az elit, anélkül, hogy a tudatában lett volna, az utóbbi két-három évtizedben zavarba ejtő távolságra került a saját népétől. Az elszakadás mértékét egy példa jól érzékelteti: Washington Díszíben mindössze négy százalék szavazott Donald Trumpra, arra a jelöltre, akit a lakosság fele támogat.
Az elit és a nép elszakadása világjelenség, amelyet a nép, élve a demokrácia lehetőségeivel, a választások útján korrigál. Ez magyarázza, hogy az outsider milliárdos, Donald Trump hogyan győzhette le a média és a politikai elit kilencvenöt százalékának (ez szó szerint értendő) támogatását élvező, vérprofi szakemberekkel körülvett, a politika minden titkát ismerő Clintont. Milliárdos volta ezúttal kifejezetten előnyére vált, mert el lehetett róla hinni, hogy a pénzvilág nem tud nála a kampánytámogatásért cserébe későbbi előnyöket vásárolni – ahogy amúgy minden választási kampányban megteszi.
És volt Trumpnak még egy csodafegyvere, bár tagadja, hogy a birtokában lett volna. Több mint valószínű, hogy a lelke mélyén egyetlen pillanatra sem hitte el, hogy nyerhet (ahogy más sem), ezért megengedte magának, hogy a végletekig őszinte legyen. Erre nézve volt egy árulkodó megjegyzése: amikor az őt addig ímmel-ámmal, de támogató Republikánus Párt gyakorlatilag elhatárolódott tőle, válaszul úgy fogalmazott, hogy végre teljesen felszabadultnak érzi magát. Ez is előnyére vált: végre egy ember, aki még a saját pártjának sem lekötelezettje.
Trump titka az őszinteség volt, a politikai korrektségnek nevezett verbális diktátumok semmibe vétele. Igen, ennek az embernek ami a szívén, az a száján, gondolták a választók, és megbocsátották neki azokat a vad kijelentéseket is, amelyeket amúgy időnként maguk is gondoltak, csak nem mertek kimondani.
Európa vezető politikusainak mindebből érdemes messzemenő következtetéseket levonniuk – akik nem teszik, hamarosan megfizetik a mulasztás árát. Nagyon úgy fest, hogy a nép, már a közeljövőben, Európában is a maga igényeihez igazítja a választott politikusai értékrendjét. Hogy Ausztriában még nem nyert a jobboldal, csupán átmeneti megtorpanás. A régi politikának már ott is vége. Ami Magyarország számára is kedvező fordulat.
Mint ahogy Donald Trump győzelme is az, legalább három okból. Az első, hogy végre megszűnik a demokráciaexportnak nevezett agresszív ideológiai előrenyomulás, amely eddig mérhetetlen szenvedést és káoszt hozott valamennyi megcélzott országnak. Szíriában, a konfliktusövezet központjában sem a demokrácia küzd a zsarnoksággal. Az ottani háború a helyi és regionális erők, valamint a nagyhatalmak által működtetett úgynevezett proxiháború keveréke annak eldöntésére, hogy ki tölti ki a létrejött hatalmi űrt.
A proxiháború azt jelenti, hogy külföldi hatalmak, jelen esetben Oroszország, az Egyesült Államok és Törökország harcolnak egymással egy negyedik országban, a saját fegyvereikkel, de helyi emberekkel. Ez pedig csak akkor érhet véget, ha az érdekelt hatalmak, mindenekelőtt a két nagy egyezségre jutnak egymással. Donald Trump pontosan erre tett ígéretet, amivel nincs ellentmondásban, hogy ugyanakkor kemény katonai fellépést sürget az Iszlám Állam ellen. Ha Szíriában az érdekszférákat illetően sikerül nyugvópontra jutni, az a Magyarországra (is) nehezedő migrációs nyomást jelentősen csökkentené.
Trump elnökségének következő előnye a számunkra az lehet, ha Oroszországot valóban kiengedi a karanténból, ha elismeri, hogy Oroszországnak is vannak hatalmi érdekei. Az évszázadokon át Oroszországhoz tartozó Krím, amelyet Hruscsov pártfőtitkár 1954-ben Ukrajnának ajándékozott (!), már de facto az oroszoké, a kelet-ukrán területek is azzá lesznek, ezen változtatni éppúgy reménytelen, mint a törököktől visszavenni Kelet-Ciprust. Ha a nyugat hajlandó ezeket hallgatólagosan tudomásul venni, és megszünteti az Oroszországot sújtó kereskedelmi tilalmakat, az a magyar gazdaságnak százmilliárdokban mérhető hasznot hozhat, ráadásul hozzájárul a térség stabilitásához is.
A harmadik előny a belső béke erősödése. Az Egyesült Államok az utóbbi két évtizedben szerte a világban jelentős erőket és sok pénzt mozgatott meg a számára nem rokonszenves kormányok hatalmának aláásására, gyengítésére. Mint mindnyájan emlékszünk, Magyarországon az elmúlt hat év legerősebb kormányellenes mozgalmát az Egyesült Államok budapesti nagykövetsége gyújtotta be az úgynevezett kitiltási botránnyal.
Az akció végül kifulladt, de a békét azért alaposan felkavarta. Ilyen akciókra a következő négy évben valószínűleg nem kell számítani, marad idő és energia a gazdasági kapcsolatok erősítésére. Magyarország nemzetközi pénzügyi megítélése is javulhat, csökkenhet az államadósság kamata, ami lehetővé teszi, hogy egyszerre folytatódjék az államadósság lefaragása és a bérek emelése – ami ha tartósan fennmarad, igazi sikerkorszakot ígér.
Az amerikai politikai elit, Washington lakói megpróbálták megakadályozni Donald Trump elnökké választását – kudarcot vallottak vele. Clinton veresége, Trump győzelme azonban nem rajtuk múlt, az eredményben a történelem mutatta meg magát. A történelem sok évszázad után először most nekünk is kedvezőnek mutatkozik.
A mi döntéseinken, a mi 2010-ben, 2014-ben leadott szavazatainkon is múlt, hogy most jó helyzetből fogadhatjuk ezt a fordulatot.
A szerző újságíró