Az emberiség történelme egymás mellett élő népek, civilizációk, vallások és kultúrák egymás elleni harca. Ennek során birodalmak emelkedtek fel, majd tűntek el. A világot az állandó változás és harc tartja fenn. Ennek a vesztésre állók örülnek a legkevésbé. E küzdelem jellegét, véres következményeit, szüntelen változásait az emberiség legnagyobb szellemi óriásai dokumentálták tudományos és művészeti alkotásokban. Több ezer évnek kellett eltelnie, mire akadt egy öntelt, középszerű amerikai történész, aki a liberális demokráciák megvalósulásával befejezettnek látta az emberiség történetét.
Ezzel szemben Kertész Imre A végső kocsma című művében ezt írta: „Európa, gyerekes és öngyilkos liberalizmusa miatt, hamarosan aláhanyatlik. Európa alkotta meg Hitlert, és Hitler után a kontinensnek nincsenek érvei: a kapuit szélesre tárja az iszlám előtt, nem mernek beszélni többet fajról – miközben az iszlám csak az idegen fajokkal és vallásokkal szembeni gyűlölet nyelvét ismeri. (…) Beszélnék még arról, hogy a muzulmánok elárasztják és megszállják Európát, és hogy az európaiak hogyan viszonyulnak mindehhez, az öngyilkos liberalizmussal és a buta demokráciával. (…) Mindig ugyanúgy végződik: a civilizáció eléri az érettség bizonyos fokát, ahol már nemcsak hogy nem képes megvédeni önmagát, hanem látszólag érthetetlen módon a saját ellenségét imádja.”
A történelem természetesen nem ért véget: újabb ellentmondások, átrendeződések és tektonikus erejű mozgások kezdődtek. Ebbe a sorba illeszthető az Európa megszállására és gyengítésére irányuló invázió, ami aligha nevezhető véletlennek. A muzulmán világból indított emberáradat nyilvánvalóvá tette, hogy az Európai Unió képtelen a gyors intézkedésre, önvédelme megszervezésére, polgárainak megvédésére. Vezetői félművelt, tehetségtelen megélhetési politikusok, akik több mint egy éve csak a tanácskozások újabb időpontjában képesek megegyezni. De miért is féltenék a brüsszeli bürokraták a keresztények által létrehozott Európát, amikor Pierre Moscovici, a francia szocialisták uniós biztosa 2016. május 8-án a BFMTV televízió élő adásában így fogalmazott: „Európa nem keresztény. Nem hiszek Európa keresztény gyökereiben.” A globalista-atlantista világ hívei, valamint a pénzügyi-gazdasági központokat kiszolgáló liberális és baloldali erők nem féltik a tradicionális Európa szellemiségét és kultúráját. A transznacionalista elit tagjait nem zavarják a tények, amikről lehet ugyan vitatkozni, csak éppen semmi értelme. A múlt átírása, meghamisítása reménytelen feladat.
Samuel Huntington már húsz évvel ezelőtt a Nyugat és az iszlám világ között látta a civilizációk közötti legerősebb törésvonalat. A vallásokra épülő kultúrák erős érzelmi megnyilvánulását láthattuk a Törökország–Görögország labdarúgó mérkőzés előtt, amikor a 2015-ös párizsi mészárlás áldozatainak emlékére tartott gyászszünet alatt a közönség egy része az „Allah akbar” skandálásába kezdett…
Recep Tayyip Erdogan, Törökország jelenlegi elnöke 2008-ban Kölnben, török bevándorlók előtt kijelentette: „Eddig már 47 éve járultatok hozzá ahhoz, hogy Németország Európában és a világban erős állammá váljon. (…) Szemeteket és fületeket azonban mindig Törökország felé fordítottátok. Nagyon is jól értem érzékeny viszonyotokat az asszimilációhoz. Senki sem várhatja el tőletek, hogy eltűrjétek az asszimilációt. Senki sem várhatja el tőletek, hogy alávessétek magatokat az asszimilációnak. Mert az asszimiláció emberiségellenes bűntett.” Mindezt az óta sem kommentálta senki.
A muzulmánok beözönlését követő terrorakciók világossá tették, hogy Európa nemzetállamai kétfrontos harcra kényszerülnek: a muzulmán invázióval egyidejűleg az önfeladásra kényszerítő belső erőkkel is meg kell küzdeni.
A kozmopoliták, a nemzetellenes ideológiák megszállott képviselői, a hagyományos emberi közösségek bomlasztói, a tradicionális értékek tagadói, valamint az Egyesült Államokból – főként a George Soros által – pénzelt emberjogi aktivisták és a kisebbségek kultuszának terjesztői jelentősen csökkentik a kontinens szellemi-intellektuális védelmi képességét.
Az nem vitatható, hogy Európa az európaiaké. Az európai keresztény értékrend szerint a mostani helyzetre nem a muzulmánok gyűlölete a helyes válasz. Ehelyett minden migránst a legszigorúbb biztonsági ellenőrzésnek kell alávetni, és csak a valódi politikai menekülteknek és a keresztényeknek kell menedékjogot adni. A többieknek nincs keresnivalójuk Európában. Ez a kontinens a görög–hellén kultúrán és a római jogon alapul, keresztény értékrendet követő fehér emberek élőhelye. A mi kötelességünk e terület megtartása, védelmezése, ideértve az itt élő nemzetek sérthetetlenségének biztosítását is. A különböző etnikumok, civilizációk, vallások és kultúrák hosszan tartó békés egymás mellett élése nagyon szép elképzelés, de a gyakorlatban sehol sem működik. A történelem malmai megállás nélkül őrölnek.
Éppen ezért ne feledjük Douglas Al Bazi iraki káld katolikus pap őszinte gondolatait: „Miközben a Szentírás bennünket arra tanít, hogy szeressük ellenségeinket, imádkozzunk értük, és bocsássunk meg neki, a Korán szerint mi hitetlenek vagyunk, és Istennek tetsző, ha kiirtanak minket. (…) Mi nagyon is jól tudjuk, hogy a mérsékelt iszlámot sajnos még nem találták fel. Ma az Iszlám Állam csak azt ülteti át a gyakorlatba, amit a muszlimok hagyománya 1400 éve diktál. (…) A terrorizmust és az iszlámot pedig csak azért nem illik manapság összefüggésbe hozni, mert Önöknél a politikai korrektség ezt írja elő. (…) Ha nem történik változás, a kereszténység örökre eltűnik a Közel-Keletről.” ( Interjú, Heti Válasz, 2016. április 21.)
Európa sorsa még nem dőlt el, de a választás elkerülhetetlen: vagy folytatódik az eddigi szerencsétlenkedés, vagy a nemzeti megújulásokat követően létre jön a szuverén nemzetállamok Európája.
A szerző politológus