A Paks II projekt ellenzői és médiatámogatóik folytatják az agymosást. Azt próbálják elhitetni, hogy Magyarországon elegendő erőművi kapacitás áll rendelkezésre, a jövő a megújuló energiaforrásoké, amelyek mindenre gyógyírt jelentenek, és nem várható a fogyasztás növekedése. Emellett időről időre felteszik az orosz függőség lemezét, miközben névtelen szakértőkre hivatkoznak, mondván, a drágán kivitelezett hazai erőművek helyett a jövőben a külföldi importáramra kellene támaszkodni. Ahogy már megszokhatták, ezeken a hasábokon a makacs tények következnek az alábbiakban.
Évről évre egyre több áramot fogyasztunk. A magyar felhasználók 2017-ben 2,6 százalékkal többet fogyasztottak az előző évihez képest. A hazai fogyasztás mintegy 28,6 százaléka származott külföldi, főként lengyel, ukrán és cseh széntüzelésű erőművek által megtermelt villamosenergia-importból.
Az elmúlt napok extrém hideg időjárása ismét ráirányította a figyelmet a hazai villamosenergia-rendszer súlyos kihívására. Hitelesített adatok szerint március 2-án 12 óra 45 perc körül a tavalyi rekordot is túlszárnyalva abszolút rendszerterhelési csúcs született 6825 megawatt értéken, amelyből az import 3127 megawattra növekedett. Mindez egyértelműen azt jelzi, hogy a csúcs idején a fogyasztókat rendkívül magas, közel 46 százaléknyi, hat szomszédos országból származó import felhasználásával lehetett csak kiszolgálni. Érdemes megjegyezni, hogy ezen időszakban volt olyan pillanatnyi érték, amely még a 6920 megawattot is meghaladta. Ez bizony súlyos függőségi helyzet!
Az abszolút villamosenergiaimport-csúcs március 1-jén 18 óra 30 perc környéken 3326 megawatt volt, amely az adott rendszerterhelési értékhez viszonyítva mintegy 50 százalékos importrészarányt jelentett. Jó lenne már végre, ha a paksi beruházás ellenzői ezeket a tényeket végre komolyan vennék, és nem idegen érdekeket képviselnének!
A rendkívül magas importarány hosszú távon tartósítja az ellátásbiztonsági kockázatot, és mint ilyen, nemzetbiztonsági kockázatot is jelent, hiszen nem tudhatjuk, hogy a megfelelő mennyiségű import-villamosenergia meddig és milyen áron áll rendelkezésre. Különösen azért nem, mert a jövőben az európai erőműpark jelentős része a kiöregedés miatt ki fog esni a villamosenergia-termelésből, valamint a német politikai és a svájci döntés miatt további atomerőművi kapacitás megszűnése vetíthető előre. Sőt a helyzetet tovább súlyosbítja, hogy a zöldek nyomására klímavédelmi okokból a német szénerőművek jelentős kivezetésére is sor kerül. Mindezek kapacitáshiányt, következésképpen emelkedő villamosenergia-árakat eredményezhetnek.
Nem mehetünk el a krízishelyzetek, esetleg a politikai okból bekövetkező importkiesés kockázata mellett sem. Nem kérdés, hogy egy ilyen helyzetben az adott ország először a saját fogyasztóit fogja ellátni elektromos energiával. Ilyen esetben tehát nem arra fog törekedni, hogy egy másik országba exportáljon villamos energiát csak azért, mert a másik országban nem építettek elegendő erőművi kapacitást fogyasztóik maradéktalan kiszolgálása érdekében.
A Paks II projekt szükségességét támasztja alá az emelkedő éves villamosenergia-fogyasztás, a rendkívül magas importrészarány, a történelmi fogyasztási csúcsok mellett egy másik súlyos kihívás is. A hazai erőművek leállítása, kiöregedése miatt a hazai rendelkezésre álló állandó teljesítőképesség 2011. évi mintegy 9150 megawatt értékéből 2031-ig csak közel 5300 megawatt maradhat meg a hazai villamosenergia-termelés szolgálatában. Arról nem is beszélve, hogy 2032 és 2037 között a jelenlegi paksi kétezer megawattnyi kapacitás is ki fog esni a rendszerből a blokkok üzemidejének végével. Nem kétséges, hogy Magyarország számára elengedhetetlenné válik új erőművek építése.
Szakmailag nem az a kérdés, hogy épüljön-e 2400 megawatt új atomerőművi kapacitás, amire az Európai Unió is áldását adta, hanem az, hogy a két új orosz, VVER–1200 típusú, 3+ generációs blokk kapacitásán kívül a maradék több ezer megawatt új kapacitás milyen összetételben és milyen forrásból létesüljön a hazai fogyasztók jövőbeli kiszolgálása végett. Tekintettel arra, hogy új kapacitások nélkül a valódi függőséget okozó – már jelenleg is rendívül magas – villamosenergia-import tovább növekedne, amely hosszabb távon még nagyobb ellátás- és nemzetbiztonsági kockázatokat hordozna.
A szerző energetikai mérnök, okleveles gépészmérnök