A latin-amerikai civilizációk bukását a XVI. században a spanyol és portugál konkvisztádorok okozták. Ma hazánk felé irányul egy amerikai konkvisztádor figyelme. A főváros utcáit Soros Györgynek, a leghírhedtebb modern kori konkvisztádornak a zsoldosai tapossák, akik között ott menetel az ellenzék számos hazaáruló politikusa is. Az elmúlt napok eseményeiből világosan látható, hogy a bevándorláspárti Soros-hálózat szervezi az erőszakos tüntetéseket Budapesten. Ami az utcákon történik, az több mint vandalizmus, az lázadás.
Az agresszív cselekmények résztvevői Soros csicskái, kilóra megvehető megélhetési politikusok, a hazátlan és istentelen külföldi bolsevik bérencek (Antifa tagjai) megmutatták, hogy nem tisztelnek senkit és semmit, nem tisztelnek se Istent, se embert. Nem tisztelik az alapvető értékeket, nem tisztelik a jogot, nem tisztelik a kereszténységet, de a keresztény ünnepeket sem. Kiiratkoztak az emberi civilizációból azok, akik a nemzet főterén azt ordították, hogy égjen a karácsonyfa, égjen a rendőr!
Azok sem minősíthetők másként, akik a keresztény értékeket valló magyar embereket gyalázták. Azok a gazemberek, akik a nemzet karácsonyfája körül elhelyezett, a rászoruló gyermekek részére készített szánkókerítést szétrugdosták, felgyújtották, ellopták és a díszvilágítást szétszaggatták. Köztörvényes bűnözők azok, akik a füves területen tüzet gyújtottak, padokat, járólapokat téptek ki a helyükről, és a nemzet lobogójának árbócát összefirkálták. És azok is, akik a Parlament főlépcsője előtti öntöttvas oszlopokat összekötő díszláncot elvitték és a főlépcsőt festékkel beszennyezték, a Parlament ablakát pedig betörték.
És mit szóljunk azokhoz, akik a betlehemi jászol felgyújtását fontolgatták, és trágár, ocsmány szavakkal szidalmazták Jézust?
Az őrjöngők között ott tobzódtak Soros külföldről behívott emberei. A magát Antifasiszta Akciónak (röviden: Antifa) nevező mozgalom 2016-ban vált hírhedtté, amikor Amerika-szerte több városban is erőszakos megmozdulásokat tartottak. A mozgalom tagjai szélsőbaloldaliak, nagy általánosságban mindenkit céloznak, aki szerintük jobboldali és nemzeti, de emellett előszeretettel támadnak rendőrökre és rendszeresen dühöngve randalíroznak. Ez a csürhe Európában is ismert. Soros az általa támogatott és akcióba küldött szervezeteivel a nyílt társadalom megvalósítása érdekében már évtizedek óta egy rafinált módszert, egy anarchista stratégiát alkalmaz. Ennek segítségével idő előtt kipenderítenék Orbán Viktort és kormányát a hatalomból. Nem meglepő módon ugyanez a tervük az amerikai elnökkel is.
Mindenki előtt világos, hogy korábban a Grúziában, Ukrajnában, Macedóniában és Szerbiában tapasztalt felforgató akcióik mögött is Soros állt. Ügynökszervezetei a tengerentúlon most éppen azon mesterkednek, hogy destabilizálják az Egyesült Államok elnökét, és bevándorlási hullámmal ostromolják a mexikói határt.
Soros mindent tervszerűen hajt végre. Amikor beteges céljai megvalósításán mesterkedik, soha nincs tekintettel annak társadalmi következményeire. Relativizálta az erkölcsöt ugyanúgy, mint az általa alkalmazott módszerek megalkotója, Saul Alinsky. Magyarországon kevéssé ismerik a szélsőséges és agresszív megélhetési aktivisták koronázatlan királyát, Saul Alinskyt, akinek munkásságáról rajongója, Hillary Clinton a diplomamunkáját írta, és akinek módszereit egykor Barack Obama lelkes elkötelezettséggel oktatta Chicagóban. Ki volt ez a Saul Alinsky, akiért Hillary Clinton és Obama annyira odavolt?
Az 1972-ben elhunyt „mester” a Vörös becenévre hallgatott, nyilván nem a hajszíne miatt, és saját magát szerényen csak radikális aktivistának és forradalmi gondolkodónak tartotta. Ő alkotta meg az amerikai progresszív társadalmi programok mintáját, a provokatív közösségi szervezést, amelynek a kulcsfigurája a harcos és agresszív, a törvényeken is átgázoló közösségi aktivista. Az Alinsky-féle modellben a radikális aktivista politikai, társadalmi és médiaeszközökkel nyomást gyakorol a kormányzati szervekre, és eközben a célok elérése érdekében bármilyen eszközt felhasználhat. Hirdette, hogy mellőzni kell mindenféle morális megfontolást, amikor az aktivista cselekszik: a hazugság, a megtévesztés, az erőszak teljesen legitim eszközei ennek a módszernek.
Ez a szellemi toprongy, Lenin szellemi örököse, az 1971-ben megjelent Radikálisok szabálykönyve című művében (Saul Alinsky: Rules for Radicals, Random House, 1971) megmutatta igazi karakterét. Ugyanis írását többek között Lucifernek ajánlotta, ezekkel a szavakkal: „Ne felejtsük el legalább futólag elismerésünket kifejezni a legelső radikális iránt. Annak a személynek, aki minden legendánk, mítoszunk és a történelmünk szerint az ember által ismert legelsőként lázadt fel a hatalmon lévők ellen, és ezt olyan hatékonyan tette, hogy királyságot is szerzett magának – Lucifernek.” Ennek a pszichopata őrültnek a gondolataiba gabalyodott bele Hillary Clinton és Barack Obama. Ennek a luciferi személyiségnek váltak elvbarátaivá az utcán randalírozók a köztük lévő ellenzéki politikusokkal együtt, ezzel a luciferi gondolatvilággal azonosultak az ellenzék jeles képviselői.
Az első perctől tudható volt, hogy a Kossuth téren összegyűlt csürhe tagjai nem a munkások érdekeit képviselik, hanem Sorosét. Ettől kezdve hivatalossá is vált, a teljes magyar ellenzék csak és kizárólag Soros György érdekeit képviseli. A munkásokat csak felhasználták, kihasználták, majd eldobták őket. Hiszen a felszólalók között egyetlen szakszervezeti vezetőt vagy valódi munkást sem találni, helyettük Soros-bérencek ordítoznak. Ezeken a tüntetéseknek csúfolt közveszélyes őrjöngéseken ugyanaz az ezer-ezerötszáz ember vesz részt, akiket a Soros-hálózat korábbi dicstelen politikai rendezvényein már láthattunk.
A csütörtöki tüntetés egyik szervezője Pósfai István volt, aki a Soros-egyetem melletti demonstrációkat is szervezte, de olyan ismert Soros-aktivistákat is láthattunk a rendbontók között, mint Gulyás Márton vagy Fekete-Győr András. A magyar titkosszolgálatok már korábban is úgy látták, komoly kockázatot jelentenek azok a külföldről pénzelt szervezetek, amelyek többek között a közelgő ünneppel kapcsolatos tömegmozgásokat kihasználva megkísérelhetik hazánk belső rendjének szétzilálását, amely nem lenne más, mint lázadás.
Ugyanis, aki olyan tömegzavargásban vesz részt, amelynek közvetlen célja, hogy az Országgyűlést, a köztársasági elnököt, a Kúriát vagy a kormányt jogköre gyakorlásában erőszakkal vagy akár csak ezzel fenyegetve is akadályozza vagy intézkedésre kényszerítse, a lázadás bűntettét követi el, és kettőtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
Az államnak viszont joga, sőt kötelessége védekezni a békétlenséget, anarchiát és törvénytelenséget hirdetőkkel szemben. A tét nem csekély: a törvénytisztelő magyar emberek mindennapos életének biztonsága, karácsonyunk nyugalma és békéje.
A szerző jogász