S vajon mi a helyes elemzése egy ilyen sokrétű szövegnek? Mivel Orbán Viktor előadásának nincs egyetlen üzenete, de rengeteg mondanivalója van, az előadás műfajához némileg hasonló módon elemzéstöredékekkel lehet talán a legjobban közelíteni hozzá. Az alábbiakban kilenc pontban próbáltam meg összefoglalni a „beszéd” legfontosabb részeiről gondolataimat.
1. Küzdelem a félelem ellen
Ha „fortélyos félelem” igazgatja a tömegeket, aligha születnek nagy dolgok. A kormányfő tusnádfürdői előadásának kulcseleme volt annak rögzítése, hogy az európai ember elvesztette a létbiztonságát, egészen pontosan a folyamatos gyarapodásba vetett hitét. Az európai gazdasági válság valóban nemcsak az euró működési zavarát vagy néhány tagállam felelőtlen költségvetési politikáját jelenti, van humán dimenziója is. A gazdaság válsága széles tömegek válsága is. Korábban sok szó esett a hétmillió fiatal munkanélküliről Európában, akiket nem sikerült a munkaerőpiacra integrálni, s így az európai gazdasági rendszer részévé tenni. De itt még ennél is többről van szó: minden keményen dolgozó emberről, aki attól fél, hogy munkája épp a létfenntartáshoz lesz elegendő, az előrejutáshoz nem. Az európai ember egzisztenciális félelmének azonban újabban nemcsak gazdasági okai vannak, a nyugat-európai terrorizmus megjelenése Európa egyik utolsó versenyelőnyét is megkérdőjelezte Amerikával szemben, azt, hogy a közbiztonsága erősebb volt.
2. Populistázás helyett cselekvés
A fent leírt státusfélelem elterjedése az európai (elsősorban nyugat-európai) középosztályban a legfontosabb oka a radikalizmus vagy még tágabb értelemben az elitellenes politika térnyerésének. Orbán Viktor egyszerűen az elit válságáról beszélt, amely immár hallgatólagos, belenyugváson alapuló többségét is elveszíteni látszik, ezért demokratikus felhatalmazása is kérdésessé vált. A magyar kvótaügyi népszavazással egy időben sorra kerülő, megismételt osztrák államfőválasztás ezért nagyon fontos esemény. Ez lenne az első alkalom, hogy az elitek évek óta erősödő válsága a többségük demonstratív elvesztésével is járna: van der Bellen ugyanis nem egyszerűen zöld vagy vörös, hanem a teljes osztrák elit jelöltje. De nemcsak a sógorainknál probléma a tömegek elfordulása, máshol is érezhető. Erre az elitek általában populistázással válaszolnak a cselekvés és a problémák megoldása helyett. Új csúcsot döntött azonban nemrég Jean Asselborn luxemburgi balos külügyminiszter, szerinte európai kérdésekről egyszerűen nem szabad népszavazást tartani. Úgy látszik, a félelem nemcsak az európai középosztályra, hanem az elitekre is jellemző: tudják, hogy meggyengült a legitimitásuk.
3. Démosz és krátosz
Ha jobban belegondolunk, ez a félelem nem is annyira érthetetlen. Hiszen a 90-es évek elején az uniót megalapító maastrichti szerződés után rengeteg fiaskó érte az európai elitet, ha referendumokat tartottak. Az írek notóriusan elutasították a szerződésreformok első verzióját, a franciák és a hollandok leszavazták az európai alkotmány tervét, a britek pedig júniusban az Európa-projekt elhagyását választották. A sors iróniája azonban, hogy a népszavazástól rettegő elitpolitikusok hagyományosan a demokrácia legnagyobb védelmezőinek szerepében tetszelegnek. A demokrácia démosz nélkül azonban csak krácia, azaz hatalom.
4. Az eliten kívüli vezető
Előadásában a magyar kormányfő is csatlakozott az európai elitet bírálók egyre szélesedő táborához. Az európai politikai vezetés megbukásának rögzítése nem értelmezhető másképp. De vajon lehet-e egy európai vezető elitellenes, nem része-e ő is az elitnek? A magyar ellenzék egyik fele, a Jobbik éppen azzal próbálta hitelteleníteni Orbán felszólalását, hogy a hat (mindent egybevetve tíz) éve hivatalban lévő magyar miniszterelnök is az elit része, így azt nem is bírálhatná. Az érintett azonban mintha tudta volna – erre jó harminc év rutin –, hogy bírálói mivel fogják támadni, s a figyelmetlen jobbikos közleményírónak előre válaszolt. Az elit kritikája a magyar kormánynak az elitellenes hangulatban hitelessé teszi a kritizáltat. Ráadásul az utóbbi évben nagy nyilvánosság előtt zajlott migrációs vita, amelyben az európai elitek tűnnek most vesztesnek Orbánnal szemben, további politikai kreditpontokat hozott a kormányfőnek. Egy szó mint száz: a tapasztalat, a vezetői képességek és a demokratikus felhatalmazás nem akadálya, hanem nélkülözhetetlen eszköze a sikeres kormányzásnak. Az európai eliteknek, de bizony sokszor az elitellenes erőknek is, deficitjük van mindhárom előfeltétel kapcsán.
5. Migránsok és migráció
A sok érdekes gondolat között nem kapott kellő figyelmet Orbán Viktor migránspárti kijelentése. Ahogy ő fogalmazott, különbséget kell tenni migráció és a migránsok között, s az utóbbi elleni küzdelemben nem szabad megfeledkezni arról, hogy a migránsok csupán áldozatok. Az európai liberálisok épp a humanizmus nevében szokták a legélesebben bírálni a magyar határvédelmi intézkedéseket. A tavaly őszi vízágyús tömegoszlatás az illegális határátlépők elszabadult indulatai ellen a bírálóknak ékes bizonyíték volt a magyar kormány embertelenségére. A képek és az újságcikkek hatása alól csak alapos tájékozódással lehet mentesülni. Akkor kiderül: a migráció elleni küzdelem nem azonos a migránsok elleni küzdelemmel. Vajon ki tesz jobbat az Európába tartó migránsokkal: aki beengedi őket, vagy aki nem akarja, hogy útra kelljen indulniuk Európa felé?
6. Helyes európai önkép
Az európai elitválság egyik oka az önámítás, a helyes önkép hiánya. A válság kisebbítése is ismert eljárás, de ennél is súlyosabb, ha felelős vezetők a hibák beismerése és kijavítása helyett úgy tesznek, mintha minden a legnagyobb rendben lenne. Orbán Viktor szerint jelenleg ez zajlik Brüsszelben. Hiába a Brexit, a terrormerényletek, a geopolitikai kudarcok vagy az unió világgazdasági súlyának relatív visszaszorulása, Európa úgy tesz, mintha nem történt volna semmi, s ugyanolyan befolyásos lenne, mint régen. A baj az, hogy ezt rajta kívül senki más nem gondolja így. Az új világhatalmak és gazdasági óriások között olyan most kontinensünk, mint az egyszeri elszegényedett nemes az újgazdagok között. Nem igazán veszik komolyan, még ha nem is szólnak egyelőre neki.
7. Nekünk Trump kell
A tusványosi előadásból a világsajtó a republikánus elnökjelölt melletti kiállást emelte ki és terjesztette szét a világban. Jól kiszámított akció volt ez a miniszterelnök részéről. Tudhatta, hogy mondanivalóját – nem csak jó szándékkal – rengetegen követik, s ezt a fokozott figyelmet érdemes kihasználni és kielégíteni. A Trump melletti lándzsatörés éppen ezt jelentette. Másrészt a magyar kormányfő nem is kockáztatott vele túl sokat. Clinton győzelmétől sok jót nem várhat Magyarország, s ezen semmit sem változtatna, ha Budapest nem foglalna állást a kampány során. A Trump melletti érvelés pedig akár jól is jöhet Magyarországnak a republikánus győzelem esetén. Ha tetszik, ez a magyar–amerikai kapcsolatok elmélyítésének kísérlete a kormányfő részről, akit annyiszor vádoltak Amerika-ellenességgel. Trump nem példakép, de referenciapont. Egyik jelmondatának parafrázisa – e cikk címe – jól összefoglalja Orbán mondanivalóját is: Make Europe strong again, azaz: Tegyük újra erőssé Európát!
8. Új Európa
Ma már köztudott, hogy Orbán Viktor nincs egyedül Európában. 2014 után sikerült számos szövetségest találnia. A visegrádi négyek soha nem látott szoros együttműködése ennek ékes bizonyítéka. De a magyar kormányfő ennél is nagyobb szövetséget szeretne szervezni, az „Új Európa” táborát. Az előadása után elhangzott kérdések során ugyan hangsúlyozta, hogy nem lehet bővíteni a visegrádi négyeket – alighanem nem értenének egyet, ki legyen az ötödik –, de Ausztriával érdemes lenne elmélyíteni az együttműködést. Az „Új Európa” azonban ennél is többet jelent: olyan közép-európaiakat, akik még hisznek az európai álom teljesülésében.
9. A pozsonyi csata
S végül az előadás céljáról is érdemes megemlékezni. Ezt a célt el is árulta Orbán: a szeptember közepi, Pozsonyban esedékes európai csúcsra készül, ahol a „bukott európai vezetők” kísérletet fognak tenni hatalmuk meg- vagy átmentésére. Az „Új Európa” tábora itt megmutathatja erejét és befolyását. Lengyel és cseh vezetők már korábban is jelezték, szükségesnek tartanák a Bizottság lemondását, de vélhetően ennél többen elégedetlenek a fennálló helyzettel. Az európai döntéshozatal ismert körülményessége miatt nem biztos, hogy Pozsony fordulópont lesz. De az előre, nyugodtan kijelenthető, hogy fontos állomás lesz a fordulathoz vezető úton. Akár a miniszterelnök idei tusványosi előadása.
A szerző elemző, a Nézőpont-csoport vezérigazgatója