A köznevelési törvény mintegy három héttel ezelőtt elfogadott módosítása körüli hisztéria változatlan intenzitással dübörög. A szaktárca és a szakmai szervezetek álláspontjára az internet szabad népe kevésbé fogékony, most is tömegek terjesztik a Népszavában megjelent álhírt. A Taigetosz-törvényt emlegető írás népszerűsítőinek száma mintegy 30 ezernél tart.
Sok ezer ember szörnyülködik a baloldali napilap, az ellenzéki pártok szócsöve azon állításán, hogy a kormány már a leggyengébbeket, a legelesettebbeket is tönkreteszi, évente gyermekek tízezrei kerülnek kilátástalan helyzetbe egy jogszabályváltozás miatt. Épphogy meg nem gyilkolják a gyermekeket, mint régen a spártaiak! Akik a fáma szerint a Taigetosz szakadékába dobták a kevésbé életrevalókat. Milyen kormány az, amely képes erre az ördögi tervre? Milyen szülő az, aki ezt szó nélkül hagyja? Ráadásul mindezt úgy, mint éjszaka a tolvaj, csendben, fű alatt, a nyilvánosság és a szakmai szervezetek mellőzésével tette a kabinet.
„Csendben, 112 igen, 56 nem szavazattal kedden elfogadta a parlament a köznevelési törvény azon módosítását, amely 2018-tól például megszünteti annak a lehetőségét, hogy a tanulási nehézséggel (például a diszkalkulia és a diszlexia enyhébb formáival) küzdő gyerekek bizonyos tantárgyak esetén felmentést kapjanak az osztályzás alól” – olvasom már az első osztályos fiam zárt szülői Facebook-csoportjában megosztott Népszava-cikket. A Civil Közoktatási Platform nevű ismeretlen „szakmai” szervezet véleményét közölve azt írták: mindez több tízezer „gyermekáldozattal” jár majd, mert a kormány lépése „jelentősen ronthat több tízezer gyermek esélyein”.
Micsoda gonosztett! Van erre magyarázat? Van. Íme az egyik: „A lényeg, hogy – hasonlóan a kommunista rendszerekhez – az uralkodó elit meg kívánja határozni az »új embertípust«, amely céljainak, hatalma hosszú távú fennmaradásának leginkább képes megfelelni. Ez pedig a magyar felsőbbrendűség megerősítése. Csak az erős maradjon fenn, a sérültekre, betegekre, gyengékre nincs szükség. Csak így maradhat fenn »kultúrfölényünk« más népek felett a Kárpát-medencében, hatalmi fölényünk a képzetlen, alattvalónak szánt sajátjaink felett.”
Íme itt a bizonyíték a náci eszmékre, legutoljára épp a hitleri birodalom használta ki úgy az elesetteket, mint most az Orbán-kormány.
Mindezeket tessenek rendkívül komolyan venni, hiszen nem a bolondokházának lapjában jelent meg, hanem egy igen népszerű oldal véleményformálója sokkolta a nagyérdeműt a napnál is világosabb szörnyű jövő előzményeiről.
Komolyra fordítva a szót, valóban több tízezer gyermek küzd valamilyen fogyatékosság miatt tanulási problémákkal. A törvényi szabályozás két csoportot különböztetett meg. Egyrészt azokat, akiknek komoly gondjaik vannak a nyelvvel és a számokkal, (diszlexia, diszgráfia, diszkalkulia) vagy valamilyen fogyatékossággal élnek. Őket nevezi a jogszabály sajátos nevelési igényű (SNI-) tanulóknak. A másik csoportot a beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel (BTM) küzdő gyermekek teszik ki. Utóbbiak közé azok tartoznak, aki valamilyen ok vagy trauma miatt átmenetileg kerülnek olyan helyzetbe, hogy nem tudnak bizonyos tárgyakból elégségesen teljesíteni. Őket eddig azzal próbálták segíteni, hogy felmentették az osztályozás alól.
Ez a segítség azonban a későbbiekben súlyos hátránnyá változott, hiszen például a matekból felmentett gyermek azzal találkozott az egyetemen, hogy ott már nincs mentesség, ugyanúgy kell teljesítenie, mintha nem lett volna felmentve. A nyelvi osztályozás alól felmentett, egyetemet végzett fiatal nem jutott diplomához, mert nem tudta letenni a nyelvvizsgát. A szakképesítési felvételinél is bekövetkezik a hátrány, mert ha a felvételiző egy tárgyból nulla pontot vitt, túljelentkezés esetén már fel sem vették. Órákon keresztül lehetne sorolni a példákat, a lényeg: a korábbi nagylelkű segítség vitte a gyermekeket – hogy népszavásan fogalmazzak – a Taigetosz felé, ténylegesen pedig egy zsákutcába.
A pedagógusok szakmai fejlesztésben aktív csoportja arra kereste a választ az elmúlt években, hogy el lehet-e kerülni ezt a zsákutcát. Több szakmai projekt sikere arra világított rá az, hogy a tanulási zavar kiküszöbölhető akkor, ha már az óvodában, hároméves korban megkezdik a gyermekek szűrését. Eddig először ötéves korban figyelték a gyermekek fejlődését, és egy év kevés volt a felzárkózáshoz. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a BTM kategóriája lényegében felszámolható, ha a gyerek még korábban nagyobb odafigyelést kap.
Ezt vezeti be az új jogszabály. Tehát a Népszava hazugságaival szemben nemhogy kilátástalan helyzetbe kerül a gyermek, hanem még több odafigyelést kap már az óvodában, mindezt felmenő rendszerben, vagyis azokra vonatkozik, akik jövőre kezdik az első osztályt. Tehát a valótlanságokkal szemben 12 évig a mostani rendszerben ez senkit nem érint.
Azokat a gyermekeket sem, akiket Simicska Lajos milliárdos csicska lapja, az Index aljas videointerjúban úgy mutatott be, hogy őket fogja tönkretenni a kormány intézkedése.
További fontos tény, hogy a Népszava hazugságaival szemben a jogszabályt nem a kormány, hanem a szakmai szervezetek kezdeményezték, ahogy Mosányi Emőke, a Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat főigazgatója fogalmazott: a szakma tíz éve várt erre a módosításra. Ugyancsak a megjelent hírekkel szemben volt egyeztetés, a jogszabály elfogadását kétéves előkészítő munka előzte meg. A BTM kivezetésére szolgáló sikeres pedagógiai módszereket pedig már tesztelték. A sajátos nevelési igényű gyerekekre pedig – a Népszava cikkével ellentétben – egyáltalán nem vonatkozik a jogszabály, tehát ott minden marad a régiben.
A fenti érvek benne voltak a szakmai szervezetek, a szaktárca anyagaiban és különböző szakmai reagálásokban. Ez viszont a Jobbikkal kiegészült baloldali koalíció politikai hisztériakeltőit most sem érdekli. A Népszava durván egyoldalú, hazug és csúsztatásoktól hemzsegő írása bekerült az országos hírfolyamba, mindenféle forrásellenőrzés nélkül átvette a teljes balliberális sajtópaletta. Mindmáig ez a fő hivatkozási alap. A Népszava kamucikke összehozta a jobb- és baloldali értelmiséget is, Hermann Róbert történésztől Szabó T. Anna költőn keresztül Nyáry Krisztián íróig. Dragomán György, a baloldal bálványírója nem győzte a saját életéből hozott példákkal igazolni a kormány galádságát, mindezt Puch László MSZP-s oligarcha házi lapjának cikkével alátámasztva, aminek egy szava sem volt igaz. Vekerdy Tamás pszichológus sem bírta feldolgozni a gyermekeket szakadékba hajigáló kormány rémképét. Tiltakozásának alátámasztására közösségi oldalán terjesztette a hazugságokra reagáló Dragomán György véleményét.
Jeles értelmiségieink Gyurcsány Ferencet megszégyenítő vehemenciával, egymást túllicitálva terjesztették a hazugságot, reggel, délben és este. És teljes hallgatás van, mióta kiderült, hogy valótlanságokhoz adták a nevüket, sőt mindenféle probléma nélkül napirendre tértek felette. A közéleti útonállókká váló, Jobbikkal kiegészült balliberális oldal az utóbbi évek legaljasabb politikai húzását tette meg, a gyermekeket, ezen belül a legelesettebbeket használják fel saját politikai céljaikra, értelmiségi holdudvarukkal együttműködve.
Mindeközben a kormány és a szaktárca kommunikációja teljes bénultságában fel sem fogta, hogy több millió embert mozgatnak meg a hazug hírek közvetítésével. Az érzelmekre ható politikai kommunikáció a legvadabb hazugsággal is képes volt mozgósítani. Egy újabb szomorú példája annak, hogy érvekkel nem lehet az érzelmi hatást semlegesíteni. Míg a kormány egy szakmai szervezetek által kezdeményezett jó ügyet vitt végig a törvényalkotáson, a nyert csatát kommunikációs vonalon sikerült totális bukásba fordítani, és az utólagos kármentéssel foglalkozni, miután az első reagálás is másfél napot (!) késett.
Az eset világos példája annak, hogy két héttel a választás előtt is be lehet buktatni a legjobb ügyet, a legbiztosabb helyzetet is. 2002-ben már sikerült.
A szerző újságíró