Egyszer csak a guanó tényleg oly vastagon rakódik le, hogy nem lehet eltüntetni többé. Ebbe a kritikus szakaszba érkezett Vona lerakódása. Eddig sem lehetett megmagyarázni a dolgokat, bár megpróbálták mindenhogyan, hogy akkor Allah nem is Allah, a szürke farkas nem is szürke farkas, és ha Vona éppen azt mondja az épülő kerítés tövében, hogy „a kerítés a kormány migránspolitikájának kudarca, a kerítés felesleges, és nem állítja meg a migránsokat”, az azt jelenti, hogy „Vona találta ki a kerítést, és mindig is támogatta”. Rendben, ezt ismerjük.
De azért most megvastagodott a Vona lerakódása, miután kiderült, hogy ez az egész iszlámőrület: tudatosan vállalt és éveken át dédelgetett, mélyen és őszintén megélt vallás és vállalás. Amelynek mélyén nyilván ott szundít az ugyanilyen mélyen megélt antiszemitizmus.
Most megtudtuk, hogy Vona esküvői tanúja egy jó barát palesztin, rajta keresztül ismerkedett meg az iszlám tanításaival, ment ki Jemenbe (álnéven, de ezt majd még pontosítjuk!), és tanulmányozta éveken át az iszlám irányzatait, leginkább a szúfit, amely az iszlám leginkább misztikus ága. Hát ez igazán remek.
Jó tudni, hogy van egy miniszterelnök-aspiránsunk, aki szerint az iszlám az egyetlen reménysugár, a fény a nyugati éjszakában, aki szerint az iszlám emberek boldogabbak és elégedettebbek, mint mi, és aki szerint nekünk nem az unióban van a helyünk, hanem a turáni népekkel összefogva, törökök vezetésével el kell indulnunk keleti irányba, gondolom, sok-sok szúfizmussal a hónunk alatt.
És a miniszterelnök-aspiránsról mindez akkoriban derül ki, amikor Európát éppen elözönli az iszlám arrogancia és radikalizmus, az asszimilálódni nem akaró, a mi kultúránkat és civilizációnkat lenéző, megvető, a terrortól sem visszariadó muszlim hadsereg.
Tényleg megnyugtató. Ehhez már csak azt kell hozzágondolnunk, hogy éppen most esett neki Köves Slomó rabbinak egy Radnóti Zoltán nevű másik rabbi, miszerint Köves Slomó elárulta Istent meg nagy valószínűséggel antiszemita is, tesszük mindjárt hozzá, hiszen nem tart naponta kötelező Orbán- és Fidesz-gyűlölő félórát, és a zsinagógában sem cserélte még le az utálatos képet az Orbánéra. Hogy ilyen nem lehet?
Mármint hogy egy rabbi nem antiszemitázhat le egy másik rabbit vagy egyáltalán egy másik zsidót? Jaj, dehogynem! Hát mint tudjuk, a Mazsihiszbe tömörült megmondók szerint az izraeli miniszterelnök is antiszemita, hiszen jó viszonyt ápol Orbánnal, sőt ő is Sorost sejdíti a saját „civil” szervezetei mögött, akik most éppen az afrikai migránsokat akarják bármi áron bent tartani az országában.
Ugye-ugye, az ilyen alak csak antiszemita lehet. Mint Orbán és a Fidesz… Mostanában már csak a Vona nem antiszemita. Vonával éppen össze kell fogni, hiszen őszerinte az iszlám a fénysugár, és tele van kedves arab barátokkal, ráadásul az iszlám kevésbé vérgőzös szúfi irányzatát szereti a legjobban.
Világos ez, mint az egyszeregy! És olyan nagyon jellemző is, Istenem, de mennyire! Milyen jó tudni, immáron visszavonhatatlanul és örökre, hogy ezeknek a gazembereknek az antiszemitizmus is csak egy olcsó, fröccsöntött politikai termék volt, amivel kényük-kedvük szerint vádoltak és vádolnak meg bárkit.
És ugyanígy mentenek is fel bárkit a vád alól. Így kerül Vona a Spinoza Házba. És ezért kussol az amúgy minden bokor mögött nácikat sejdítő és pénzért rettegő kórus arról, hogy Párizsban ma már gyakorlatilag a zsidók testi épsége és élete is veszélyben van.
De hát ez kit érdekel, amikor aktuálisan az arabokat kell befogadni, nem igaz?