A magukat baloldalinak, liberálisnak nevező politikai erők előszeretettel állítják be úgy idehaza és nyugaton, hogy Soros György ellentmondásos tevékenysége előzmények nélkül került reflektorfénybe.
Holott a Szombat zsidó politikai és kulturális folyóirat már tizenhárom éve pontos diagnózissal szolgált a spekulánssal kapcsolatban. 2004. októberben jelent meg Az öngyűlölő kapitalista címmel Novák Attila és Seres László tanulmánya, amely olyan sokoldalúan rajzolta meg az üzletember motivációit, mintha most készült volna.
A szerzőpáros úgy fogalmaz: „A Szombat nem foglalkozna egy amerikai multimilliárdos magánügyével, ha az, amit a pénzével tesz, az ő vagy az amerikai demokrácia magánügye lenne. De nem az. Soros György ugyanis számos rokonszenves gondolat hirdetése és számos rokonszenves civil kezdeményezés támogatása mellett életveszélyes dolgokat is hirdet és támogat, s hétmilliárd dolláros vagyonával a hatalma is megvan ahhoz, hogy pénzét politikai/civil/véleményformálói hatalommá konvertálja. Legveszélyesebb gondolata mind közül az, hogy akinek határozott véleménye van, az potenciális diktátor és fasiszta.”
A cikkírók szerint „Soros a szabadság megvédésének, a morálnak és a rációnak üzen hadat” azzal, hogy szerinte nincs érvényes, végső igazság, senkinek nincs joga megmondani, mi a jó és mi a rossz.
Ennél szabatosabban nehéz lenne megfogalmazni a jelenben is, mik a fő bajok a spekulánscsászárral. Még akkor is, ha mi ma már nemigen tudnánk rokonszenvesnek nevezni a legtöbb kezdeményezését. De 2004-ben még sok minden másként látszott. Másrészt Soros talán mégsem véli úgy, hogy nincs egyetlen végső igazság, és senkinek sincs joga megmondani, mi a jó és mi a helyes. Megszólalásai alapján ezt az axiomatikus erkölcs- és istentagadó alapvetését magára nem, csak másokra nézve tartja érvényesnek. Magának minden esetben fenntartja az előjogot, hogy ítélkezzen, és megkérdőjelezhetetlen tekintélyként kizárólag a saját véleményét ismerje el.
Az esszé balra, szociális és balliberális értékrend felé orientálódó Sorosról beszél, aki szerint Bush elnöksége – 2004-et írunk – „veszélyt jelent a világra”. A pénzember fellépésére „a mögöttes ideológia az volt, hogy leginkább a balliberális eszmék terjedése akadályozza majd meg a nacionalista, rasszista jobboldal terjedését, pontosabban azt, amit ő ezalatt ért”. Ha George W. Bush nevét behelyettesítjük Donald Trumpéval vagy Orbán Viktoréval, akár Soros mai törekvéseinek körülírására is alkalmas lehetne a mondat. Hisz nem kell ahhoz tervnek sem nevezni egy mániát ahhoz, hogy valaki rá akarja erőltetni népekre, államokra, egész földrészekre. Talán a Soros háborúja kifejezés még az általa gyakran használt – és a baloldal által hisztérikusan tagadott – plan, vagyis terv szónál is hűebben jellemzi azt, amit művel.
Hadat visel hosszú évek óta a világ nem baloldali része ellen. Aki jobboldali, az szerinte fasiszta. Minden politikust, közéleti embert el akar takarítani az útból, aki nem baloldali. A spekulánsmogul mindenütt a szélsőbaloldalt támogatja, hogy ellensúlyozza vele a gyűlölt nacionalizmust – így válik a nyílt társadalom utópisztikus, kommunisztikus eszméjéből a nyírt társadalom kotyvalékmodellje.
A tanulmány felidézi a The Wall Street Journal akkori vezércikkét, amelyben szóvá tették, hogyan próbál Soros elvbarátaival együtt vélemény- és lobbimonopóliumot vásárolni. A tőzsdecézár által segített egyik szélsőséges honlap ugyanis állami fellépést sürgetett a Demokrata Párt támogatásával az egyetlen nem baloldali tévécsatorna, a Fox News ellen.
A Szombat találó értékelése: „Sajátos technikáival Soros – az állítólagos közérdekre hivatkozva – éppen annak a nyílt társadalomnak az eszméjét csúfolja meg, amelyet maga hirdet.” A szerzők hangsúlyozzák: nem szemlélhetik kritikátlanul sem azt a támogatási-adományozási módot, amely ideológiájában szelektív és egyoldalú, alapítványainak gyakorlatát tekintve pedig sokszor inkompetens és belterjes, sem pedig a milliárdos világnézetét. Azt a világnézetet, amely a gazdaságban a nemzeti kormányok és nemzetek feletti központi bank, a világpolitikában pedig az ENSZ világkormányi feladatait erősítené. További aktualizálható megállapításuk: az akkori elnökkel szemben az volt a milliárdos legfőbb kifogása, hogy határozott külpolitikai válasza volt a terrorizmusra az amerikai szabadságjogok, az egyén, a magántulajdon, a piac értékeinek terjesztésével világszerte.
A Financial Timesban megjelent szavainak viszont csak egy olvasata van: arra kéri az EU-t, büntessen meg minket. Igaz, Soros a kilencvenhez közelítve már abban a korban van, amikor a jó memóriát nem korrekt számonkérni. Úgy tűnik, már nem emlékszik pontosan saját szavaira, leírt terveire.
Beszédes, hogy videóüzenetében egyetlen szóval sem mondta, hogy nincs Soros-terv.