Nem is igen érdemes vitatkozni ezzel a ténnyel, hiszen a különböző pedagógustüntetések, alternatív oktatási-nevelési kerekasztalok csak úgy hemzsegnek a balos politikai exkáderektől, pártemberektől. Felesleges azonban olyasmikről beszélni, hogy a balliberális pártok rátelepedtek a tanárdemonstrációkra. Hát hogy is telepedhetne valaki oda, ahonnan le sem szállt egy pillanatra sem?
Emlékezzünk arra a baljóslatú és -sikerű klipre, amelyen a 2014 őszi önkormányzati választások előtt Kunhalmi Ágnes budapesti MSZP-elnök tündökölt, előre legorombítva a nézőket: utolsó esélyüket játsszák el az életben, ha nem mennek el szavazni és arra vetemednek, hogy a diktatúrát hagyják regnálni. Összeszűkített szemmel, fenyegetően menetelt szembe a kamerával, s az iránt érdeklődött, mit mondunk unokáinknak harminc év múlva, ha majd különböző kérdésekkel bombáznak bennünket. Itt átvették a szerepet a gyerekek, akik olyanok felől kíváncsiskodtak, mint hogy miért az oroszok építették a margitszigeti Orbán Viktor-atomerőművet vagy miért áll meg a 7-es busz Semjén Zsolt lovas szobra előtt is. Zárásként ismét megjelent a szigorú szocialista élnő és ránk ripakodva közölte: ha nem akarjuk, hogy ilyen állapotokra ébredjünk, kutya kötelességünk elmenni szavazni, különben sújtson le ránk a proletár internacionalizmus jogos haragja. Az eset még a liberális orgánumoknál is kiverte a biztosítékot és Falus Ferenc híres, bohózatszerű jeges vödrös videójával együtt emlegették. Azt viszont ők sem vették észre, hogy a posztkommunista utódpárt konkrétan utolsó esélyről beszélt. Vagyis bevallotta, hogy nincs több dobása. A választási eredmények tanúsága alapján pedig a közönség úgy foglalt állást: ha akkora bajban van az MSZP, hogy már a saját végét érzi, nem kell megrendíteni ebben a világvégehitében. És újólag leszavazták őket a helyhatóságokban is.
De arra is emlékezhetnek a hosszabb memóriájúak: nem az első fecske volt ez a komikusan harcias etűd a gyermekek propagandisztikus felhasználásában. A 2002-es országgyűlési választás előtt olyan reklámfilmecskével rukkoltak elő, amelyen egy kislány fiktív szöveget olvas fel, amit úgy hamisítottak, hogy Kövér László akkori Fidesz-alelnök szavait kiforgatták és penetráns rágalommá torzították. A leányka betűzi, hogy akik nem értenek egyet a kormánnyal, azok keressenek egy kötelet és akasszák fel magukat, majd édesanyjához fordul, ő érti-e ezt. A következő filmkockákon már az látható, hogy a mama szótlanul magához öleli gyermekét és megjelenik a felirat: És ön? A fentiek kiragadott példák. Lehetne még más videókat is sorolni, ahol egészen fiatal emberek révén akart a választók szívéhez közel férkőzni a baloldal. A legtöbb kampányspoton tizen- és huszonévesek mondják meg a tutit és olvasnak be keményen a társadalom és a politikai paletta tőlük eltérően, másként gondolkodó részének.
A balfélen az ifjúság stratégiai célközönség. Meggyőződésük, hogy ha valakit rászorítanak zsenge korában a haladó magaviseletre, ideológiára, később kevesebb pénzt kell mézesmadzagra és korbácsra költeniük. Listázzák a tanárokat is, úgymond a sztrájkkészültség felmérése céljából. Holott tudniuk kellene, hogy felénk a listázásnak különösen vészterhes, sötét színezete van. Ugyan mi a garancia arra, hogy a tanulókról nem készülnek listák? Ha szülőkről, tanárokról gyártják a lajstromokat, elkerülhetetlen, törvényszerű, hogy a gyerekeket is megbélyegezzék, amiért nem vettek fel kockás inget vagy elmentek az iskolába, amikor a liberóbaloldal azt parancsolta: eszébe ne jusson senkinek.
A „nem tárgyalunk, hanem holnaptól lövünk” Marosán György-féle agresszív, párbeszédellenes, polgárháborús hozzáállás célkeresztbe helyezi a gyermekeket. Azoknak, akik liberális janicsárképzőkké züllesztenék az iskolákat, ahonnan lelkileg deformált politikai gyerekkatonákat bocsátanának ki, semmi keresnivalójuk az oktatás környékén. A politikai pedofíliát nem tűri a demokrácia!