Szeptember 13-án hivatalba lépett a független Szlovénia tizenharmadik kormánya. A kormányfőt adó legerősebb koalíciós párt, a magát baloldali-liberálisként meghatározó Marjan Sarec Listája 13 százalékot kapott a választáson, ami egyébként feleannyi, mint amennyit a legerősebb ellenzéki párt, a konzervatív Szlovén Demokrata Párt szerzett. A 17 tagú kabinetnek 13 férfi tagja van. Egy babonás embernek már ez sem jó ómen, annak azonban sokkal valósabb okai vannak, hogy a szlovén választók nem nagyon bíznak a kormányzásra készülő pártokban.
Tizennégy százalékuk első látásra elégedetlen volt a miniszteri posztok várományosaival, beleértve a jövőbeni kormányfőt is.
Sarec ugyan ismert tévés személyiség, a nagypolitikában azonban kevés tapasztalata van, alig egy éve ismerhették meg a választók új hivatásában. Korábban komikusként, ismert szlovén politikusok utánzásával szerzett hírnevet magának. A retorikájuk annyira ráragadt, hogy a választás előtti tévévitában nem tudta meggyőzni közönségét arról, hogy saját gondolatai is vannak, nemcsak olyanok, amelyeket a publikum már hallott valakitől.
A parlamentben ugyancsak sok új arc van, jóllehet a 60 százalékos átlag Szlovéniában hagyomány. A csúcs a Miro Cerar-kormány idején volt, akkor 71 százalékot tett ki az újoncok aránya. Mivel a demokráciákban ez az arány 20-30 százalék között szokott lenni a tapasztalt, újraválasztott képviselők javára, joggal ébred fel a gyanú, vajon nem lesznek-e ezek a „nebulók” pusztán a Sarec-kormány szavazógépei? Ez az arány egyébként a konzervatív oldalon, a Janez Jansa vezette Szlovén Demokrata Pártban (SDS) 25 és 38 százalék között szokott lenni, hasonlóképpen a kereszténydemokrata Új Szlovéniában (NSi) is.
A parlamentben, a kormányoldalon tehát kevés a tapasztalat és a tekintély, de a Sarec-kabinet tagjai esetében sem jobb a helyzet. Egyrészt egyfajta helycsere ment végbe már ismert, korábbi kormányokban nem túl jól szerepelt politikusok között, másrészt az ismeretlenségből felmerültek új arcok, akik közül egyesek már szintén bizonyították valamely korábbi munkahelyen, hogy nem éppen tiszta kezűek és kompetensek.
Jó példa az előbbire Miro Cerar, aki kormányfőként az előző ciklusban nem sok eredményt könyvelhetett el. Mostantól külügyminiszterként viszi tovább az ügyeket, például a szlovén–horvát határ kérdésének zátonyra futtatott megoldását. Menekülési ösztöne azt súgta, hogy inkább a parlament elnöki posztját célozza meg. Ez a törekvése azonban nem talált pozitív visszhangra, főként a vártnál jóval szerényebb választási eredmény és a felkínált miniszteri posztok még annál is szerényebb száma miatt csalódott Szociáldemokratáknál (SD).
Végül Dejan Zidan szociáldemokrata vezért kárpótolták a nemzetgyűlés elnöki posztjával, így kikeveredhetett végre az örökös mezőgazdasági miniszteri skatulyából, aminél sokkal többre hivatottnak érezte magát. Karl Erjavec, a minden lében, illetve kormánykoalícióban „kanál” Szlovén Nyugdíjasok Demokratikus Pártjának (DeSUS) elnöke korábban környezetvédelmi miniszter volt, de egy korrupciós ügy miatt megbukott.
Azután védelmi miniszter lett. Ebben a pozíciójában már dörzsöltebbnek mutatkozott, s nem maga, hanem az akkori miniszterelnök, Janez Jansa esett bele az általa ásott verembe: megvesztegetés gyanújába egy katonaigépjármű-beszerzés kapcsán. Miután a szlovén katonák harckészültségét az idén a NATO nem találta megfelelőnek, ismét nagyobb mérvű katonai beszerzések várhatók. Erjavec elérkezettnek látta az időt, hogy visszaüljön a védelmi miniszteri székbe. Hogy – az adófizetőkön kívül – ki fogja most a kárát látni, majd kiderül.
Cerar kormányában egyébként a külügyi tárca gazdája volt. Legnagyobb „projektje” a már említett horvát–szlovén határvitában hozott választott bírósági döntés elfogadtatása volt Horvátországgal, illetve az Európai Bizottság bevonása a horvát ellenállás letörésébe, de ez egyelőre torzóban maradt. Sőt, a kétoldalú tárgyalások helyett, amit a horvátok ajánlanak, a vita mindenáron való „nemzetköziesítése” ártott Szlovénia renoméjának Brüsszelben. Az Európai Bizottság ugyanis nem kívánja felkarolni a keresetét Horvátország ellen az Európai Unió Bíróságán.
A védelmi tárca eddigi gazdája, Andreja Katic (SD), amint a fenti NATO-minősítés is mutatja, szintén nem volt túl sikeres. Most igazságügyi miniszter lett. Végzettségét tekintve jogász, de hogy képes lesz-e rendbe tenni a mindennel, csak pártatlansággal nem jellemezhető, tekintélyét vesztett szlovén igazságszolgáltatást, az nagy kérdés.
A másik végletre, a totális újoncokra jó példának kínálkozik az államigazgatásért felelős miniszteri posztra jelölt Tugomir Kodelja egykori autókereskedő, aki kínosan tájékozatlan volt a tárcájára, illetve rá váró feladatokat illetően. A nemzetgyűlés illetékes bizottsága ennek ellenére alkalmasnak találta a jelöltségre. Sarec azonban másnap, saját „szavazógépét” meghazudtolva visszavonta Kodelja jelöltségét.
Az államtitkári posztokra kinevezettekről általánosságban elmondható, hogy főként a Cerar-kormány azon ismert politikusai közül kerültek ki, akiket nem választottak be a nemzetgyűlésbe és nem is találtak maguknak más munkát. Így most ismét azoknak a sorsát alakítják, akik nem bízták rájuk az ügyeik képviseletét a nemzetgyűlésben. Bár Zidan nem nagy szónok, a minap mégis frappánsan jellemezte ezt a kormányt, amikor kísérletinek nevezte, amely Szlovénia történetében először kisebbségi és egy ellenzéki párt támogatásával került hatalomra, éppen ezért – mondta – megvan az esélye annak, hogy sikeres legyen.
Valóban.
Az egyedül és kizárólag a konzervatív SDS hatalomra kerülésének megakadályozására összekovácsolt, egy szélsőbaloldali párt támogatásával felállt ötpárti koalíció valószínűleg ki fogja tölteni a mandátuma teljes idejét, mert a politikai életet a háttérből irányító baloldali-liberális véd- és dacszövetség céljainak pontosan megfelel: a gyenge kormányzás neki gazdagodás. Ennek a szövetségnek, amely Szlovéniában a függetlenné válás óta közvetve vagy közvetlenül egyfolytában uralmon van, a szocializmus évei alatt éppen elég ideje volt megszerveződni s a gazdasági-politikai és a társadalmi élet egészét behálózni.
Nem véletlen, hogy miközben az EU-ban tiltottak a totalitárius rendszerek jelképei, Szlovéniában lépten-nyomon láthatók az ötágú vörös csillagok, hogy egymást érik a partizánharcot mitizáló megemlékezések, amelyeken a legmagasabb szintű állami vezetők mindig megjelennek, de a független Szlovénia zászlaja nem. Többnyire jugoszláv zászló alatt folyik az ünneplés és annak eltagadása, hogy a partizánok több polgárt öltek meg, mint a megszállók, olaszok és németek együttvéve.
Sarec kormányának élettartama nagyban függ az őt hatalomra segítő Baloldal (Levica) jóindulatától. Ennek jelvénye is a vörös csillag, és kommunista pártokhoz méltó követelésekkel lép fel, amelyekről azonban még kiderülhet (mint a NATO-ból való kilépésről), hogy nem gondolja komolyan. A kisebbségi kormány mindenesetre ki van szolgáltatva neki.
Az első erőpróba már napirenden is van: a migrációellenességéről ismert Damir Crncec miniszterelnöki nemzetbiztonsági tanácsadóvá történt kinevezése. A határkerítés lebontását követelő Baloldal angyalarcú koordinátora, Luka Mesec a múlt héten bejelentette, egyelőre nem ratifikálják a kormánnyal kötött együttműködési megállapodást, hiszen pontosan azért támogatták a megalakulását, mert meg akarták akadályozni a megosztó, idegengyűlöletet szító jobboldal hatalomra jutását.
Ha csakugyan igaz, hogy Sarecet a szlovén köznyelvben „mély államként” aposztrofált háttérhatalom juttatta a miniszterelnöki székbe, ami egy ilyen szédítő politikusi karrier esetében több mint hihető, akkor előbb-utóbb engedni fog a Baloldal zsarolásának. Valószínűleg inkább utóbb, mert előbb még felhasználja arra, hogy bizonyítsa: a döntéseit ő hozza, s nem a „bácsik” a háttérből.
A Crncec-ügy azonban egymagában kevés lesz erre. Ám Sarec kormányát, még ha a független Szlovénia leggyengébb kormánya is, megilleti a bizalom, legalábbis az első száz napra. Aztán majd meglátjuk.
A szerző Balkán-szakértő