Nem sokkal azután, hogy az Iszlamizált Unió maradéktalanul végrehajtotta a folyamatos, felső határ nélküli kötelező migránskvóta gyakorlatát, az addig téli álmot alvó haladó magyar politikusok is elemükbe kerültek. Például a saját személyes környezetükbe fogadják be a kvótamenekülteket.
A Szemlőhegyi Befogadóközpontban Gyurcsány Ferenc ezúttal nemcsak egy élő CNN-riport és egy gyors zuhanyozás erejéig látta vendégül a jövevényeket, hanem maga is kiköltözött családjával hátra a sufniba, s merő tapintatból még a jakuzzit is csak ramadán idején használta.
Beilleszkedési tanfolyamot is tartott a bennlakóknak olyan tárgykörökben, mint pénzügyi kölcsön nyújtása csaló gyermekmunkás-foglalkoztatóknak, csillárkereskedelem, illetve retorika minden napszakban. Niedermüller Péter, Az év hazakereskedője büszke cím birtokosa nem csupán ingatlanjait, hanem gépjárművét is önzetlenül a befogadottak rendelkezésére bocsátotta. Ám magyarázkodásra kényszerült, hogy amikor istápoltjai a Lánchídon belehajtottak a Budapest Maraton mezőnyébe, nem biztosított számukra elég gyorsan csereautót.
A befogadás eme szívmelengető példáit látván a magyar nép is egyszeriben magához tért a sokéves bódultságból, feladta röghöz kötő identitását és idejétmúlt honvédő illúzióit, azonmód berekesztette a Nemzeti Együttműködés Rendszerét, s egyben közfelkiáltással csatlakozott a Nemzetközi Együttműködés Rezsimjéhez. A Gyurcsány–Vona-kormánynak sikerült hasznosítani a letűnt világ rekvizitumait: a stadionokat például koncentrációs célokra. A felcsúti kisvasút is végre telt házzal üzemelt – kivezényelt européer kisdobosok csúfolkodva kiabálták oda az orbánista internáltaknak: „Indul a vonat!”
Az Iszlamizált Unió rendkívüli ülésen döntött arról, hogy a kohéziós programok pályázatait mostantól csakis minaretépítésre lehet igénybe venni. Hiller István a Szanyi Tibor Szépkiejtési Verseny megnyitóbeszédében bejelentette: más népek és vallások érzékenységére való tekintettel Balassi Bálint és Zrínyi Miklós után Gárdonyi Gézát is száműzik a nemzeti alaptantervből, Dobó István egri szobrát pedig bizonytalan időre elszállítják restaurálni. Indexre került Ottlik Géza Iskola a határon című regénye, mivel rossz képzettársításokat kelt: a lebontott kerítésre és az egyetemes mozgásszabadság korlátozására emlékeztet.
Kikerült az érettségi anyagból Kosztolányi is – őt a kulturális kormányzat Kostelancik-idézetekkel pótolta. A Roland-éneket olcsó hamisítványnak nyilvánították, az óvodákban pedig a sípos-dobos-nádihegedűs dalocskát mostantól úgy kell megtanítani a dadusoknak, hogy magyar gyerek megvágta, török gyerek gyógyítja. Egyúttal Grecsó Krisztián és Lackfi János gitáros-vicces országos irodalom-népszerűsítő körútra indult Idejekorán – A Korán ideje címmel.
A szünetekben a lefüggönyözött Karafiáth Orsolya mutatott be erotikus hastáncot. Parti Nagy Lajos arról nyilatkozott az Al Literának, hogy hozzáfog a Muszlim mesék című életösszegző könyvéhez.
Czeglédy Csaba kereskedelmi miniszter biztosította az aggódó közvéleményt arról, hogy a kiemelt mecsetépítési programot nem veszélyeztetik az építőanyag-kereskedelem futó anomáliái. Cementből és homokból van bőséggel, az átmeneti kőhiány pedig nincs összefüggésben az országszerte spontán elharapódzó megkövezésekkel. Miután provokatív címkéje miatt a fogyasztóvédelmi hatóság betiltotta a Hunyadi keserűvizet, a kormányülés eltörölte a déli harangszót is, amely sok helyen indokolatlanul akadályozta a müezzineket mindennapi munkájuk lelkiismeretes végzésében. Emiatt mind többen távoztak a napnyugati tagállamok irányába, ami fokozta a nemzetgazdaság akut munkaerőhiányát.
Karácsony Gergely zuglói polgármester a Bosnyák téri piacon csakis halal áruk árusítását engedélyezte. Hungarikumnak minősítették a kukutyini kuszkuszt és az erzsébetvárosi döner kebabot. A politikai élet is megpezsdült. Szaúd-arábiai küldöttség érkezett Budapestre ama gyümölcsöző tapasztalatok átadása céljából, hogy miként lehetne férfi káderekkel feltölteni a vészesen elnőiesedett feminista mozgalmakat. Papp Réka Kingát férjhez adták annak, aki a legtöbb szürkemarhát ígérte érte, s akit természetesen csak a nászéjszakán ismerhetett meg.
A Budapest Pride-ot akkortól a Gül Baba sugárúton rendezték, s csakis olyanok vehettek részt rajta, akik már túl voltak a mekkai zarándoklaton. Az Eurábiai Bizottság az Erasmus-ösztöndíjat átnevezte Evlia Cselebi-ösztöndíjnak, melynek jóvoltából a modern, világra nyitott magyar fiatalok elit nyugat-európai mecsetekben végezhették tanulmányaikat. Szél Bernadett és Szabó Tímea mozgalmat indítottak „Több nőt vezető pozícióba!” jelmondattal. Annyit már sikerült elérniük, hogy a nők is vezethetnek autót, feltéve, ha egy férfi ül mellettük a mitfárerülésen, s a lábuk egy beépített féken nyugszik. Havas Henrik önkormányzati képviselő kezdeményezte, hogy településüket nevezzék át Kisorosziról Kisarabira.
A Balóval arabul című műsor azt taglalta, muzulmánellenes-e, ha Soros Györgyöt egyes megveszekedett karikaturisták imámként ábrázolják, s nem kellene-e vajon meglátogatni a szerkesztőségüket egy csőre töltött gépfegyverrel, hogy sürgősen megtérjenek Allahhoz. Miután Luxemburgból mintakalifátust szerveztek (az offshore vívmányok megtartásával), az RTL Klub is bővítette műsorkínálatát. Minden nézettségi rekordot megdöntött például a Prédikátor Faktor nevezetű tehetségkutató, ahol a két szemközti szószéken valódi nagyágyúk tüzeltek egymásra a legprogresszívebb prófétai tradíciókat követve.
A nívót jól mutatja, hogy már a selejtezők során olyan tehetséges versenyzők hullottak el, mint Hont András, Balavány György vagy Tóta W. Árpád; a döntőbe azonban megérdemelten jutott be a szúrák két legharsányabb védelmezője: Gulyás Márton és Puzsér Róbert.
A publikum stílszerűen kába képpel fogadta páros produkciójukat, amely legfeljebb Muhammad Ali és Joe Frazier összecsapásához volt mérhető. Meg esetleg ahhoz, amikor Veiszer Alinda és Kálmán Olga tíz, magát kiskorúnak hazudó migránssal bevonultak a Való Villába, hogy megpróbálják példaszerűen integrálni őket.
Schilling Árpád – akinek a Vörös Félhold egy divatos burnuszt ajándékozott, hogy ne foltos kisgatyóban kelljen videóznia – az élére állt a „Tiltsunk be minden színházat, mert akkor megszűnik minden szereposztó dívány is!” kezdeményezésnek, elvégre Mohamed sehol sem mondja, hogy az alakoskodásra bármi szükség volna. A mozgalom arca a négy közül az egyik felesége, Sárosdi Lilla lett volna, de a próbafelvételen kiderült: semmi sem látszik az arcából attól a fránya csadortól.
Az akció ellen amúgy kétségtelen civil kurázsival fellépett Alföldi Róbert örökös nemzetiszínház-igazgató, akinek ezek után mit sem ért a temérdek rendezéssel kiböjtölt örökös állás: becsukhatta a boltot. Ezzel egy időben független Soros-ösztöndíjas művészek felszólították a művészeti akadémiát: azonnali hatállyal számolja fel a képzőművészeti és filmes tagozatát, hiszen mindkettőt az erkölcstelen, emberközpontú látásmód jellemzi.
A Momentum, amely akkor már a 2026-os hatalomátvételre készült, aláírásgyűjtő kampányba kezdett, hogy ne legyen Budapesten zsidó olimpia sem, ehelyett rendezzenek a Nagykörúton tevehajcsárfutamot, hiszen annak rendelkezésre áll az infrastruktúrája. A hajcsárok mindjárt itt maradhatnának, beállítva őket a kecskeméti Mercedes-gyár futószalagjaihoz – nem is szólva a tevékről.
A kizárólag megtakarításaiból élő párt szakértői ugyanis látták fényképeken és filmeken a magyar vidéket, s feltűnt nekik, hogy habár előrehaladott a sivatagosodás, teve egy sincs. Ha legközelebb jövőre az országjárás keretében eljutnának az Alföldre is, hogy találkozzanak mind a húsz szavazójukkal, egyúttal vinnének magukkal legalább egy dromedárt is: az nagyon fotogén lenne a híradókamerák kereszttüzében.
A Jobbik igyekezett a kemény, elvi alapokon álló koalíciós társ szerepét alakítani, ahogyan azt annak idején a legendás példaképtől, az SZDSZ-től látta. Kemény kérdéseket intézett napirend előtt a szigorú, de igazságos miniszterelnök effendihez – például arról, hogy „Allahnak tetsző cselekedet-e a szemöldökszedés, vagy önként mondjunk le róla?” Vagy amikor a Tamás Gáspár Miklós vezette médiahatóság betiltotta a Fedél nélkül című lapot, sőt még a remittendáját is bezúzatta, mert felmerült, hogy az egyik hajléktalan munkatárs fontolgatta, hogy álnéven olvasói levelet küldjön a Magyar Időknek, a Jobbik elvszerűen, kérlelhetetlenül felvetette: „Nem kéne a helyüket sóval behinteni?” Gyurcsány Ferenc válaszában elmondta: „De.” Egyúttal intézkedett arról is, hogy az ellenzéki sajtót ne csak a jelenből és a jövőből, de a múltból is végképp kitöröljék – a közkönyvtárakból csakúgy, mint az internetes archívumokból. Mert – mint ahogy legutóbbi jelentésében a hiperobjektív Freedom House is megállapította – a magyar publikum hírigényét bőséggel ki tudják elégíteni olyan patinás, definíció szerint elfogulatlan orgánumok is, mint a Magyar Törökméz, az Élet és Korán, a 168 Szúra meg a másik harminckettő.
És akkor felébredtem. Remélem, nem csak én.
