Ugyan Csurka István MIÉP-jének gondolatai jelen voltak a Jobbik fogantatásánál, az új párt nem elégedett meg a szalon-antiszemitizmussal. Ők a hungarizmus újraélesztését vizionálták. A Jobbik létezése okafogyottá válik, ha ideológiájának eszenciáit, a cigányellenességet, a rasszizmust, az antiszemitizmust és a többi hungarista zagyvaságot a Jobbik állítólagos tömegpárttá való átalakulása folyamán feladja.
Ettől azonban szükségtelen tartanunk. A tömegek megtévesztésére irányuló folyamat, amelyet a Jobbik vezetői „néppártosodásnak” neveznek, egy nehezen hihető, és még nehezebben kivitelezhető feladatnak bizonyult. S ez nem csak azért van így, mert a párt holdudvarában továbbra is megjelennek azok a neonáci szerveződések, amelyeket Vona Gábor és társai támogatnak és rokonszenvvel beszélnek róluk.
S nem csak azért, mert Tyirityán Zsolt, a hírhedt Betyársereg vezetője magát nemcsak nácinak, de Vona Gábor barátjának is vallja. A néppártosodási folyamat gátja maga a tagság, és a Jobbik vezetői, aktivistái.
A Jobbikot akkor sem lehet a néppárt kategória felé fejleszteni, ha egyes választókerületekben a vártnál nagyobb támogatottságot kapnak. Már a helyi vezetők is a legextrémebb gondolatok mentén képzelik el a Jobbik irányvonalát.
Nem Novák Előd és más rasszista központi Jobbik-vezetők okozzák az igazi problémát. Vegyünk valakit, aki egyéni listás képviselőként indult a 2014-es önkormányzati választásokon, Üllésen. A helyi alapszervezet elnöke, a Nógrád megyei Jobbik sajtófőnöke egy valódi alapszervezeti funkcionárius.
Az Árpád népe című jobbikos sajtótermékben, amely címlapján egy attraktívnak nem mondható, szőrös, szakállas, óriási orrú zsidó karikatúrával jelentkezik, a fent említett Dobi Zsolt nem hisz „a szemtanúk zavaros beszámolóinak”, ami a holokausztot illeti. Szóval egyszerűen tagadja. Mohácsi László, a Jobbik Hajdú-Bihar megyei önkormányzati képviselője deportáltatni szeretné a cigányokat. Hogyan tudna egy ilyen szélsőjobboldali tagsággal terhelt párt a magyar nép pártjává válni?
Talán az olvasók kinevetnének, ha azt írnám, hogy „világméretű zsidó összeesküvésnek vagyunk tanúi, amelynek célja országunk gyarmatosítása és erőforrásaink ellopása”. Ezt pedig nem más mondja, mint Pörzse Sándor volt jobbikos képviselő, a Jobbik elnöki szóvivője. Pörzse vagy Zagyva György Gyula távozása különböző jobbikos pozíciókból egy teljesen reménytelen próbálkozás a választók megtévesztésére.
Teszem hozzá, nem is kimondottan jó kísérlet, mert azok, akik maradtak és viszik tovább a fáklyát, sem minőségileg, sem morálisan nem alkalmasak arra, hogy egy hatalmi ambíciókkal rendelkező pártban tisztséget viseljenek.
Látni kell, hogy amikor Ágoston Tibor, a Jobbik debreceni és Hajdú-Bihar megyei alelnöke és 2014-es országgyűlési képviselőjelöltje nyilvános ünnepségen „holokamuról” beszél, majd barátja az Ágostont kritizálókat rendreutasítja mint a cionisták holdudvarát és hazaáruló kozmopolitákat, akik egyben Magyarország ellenségei is, még elképzelni is lehetetlen, hogy ilyen megjelenésekkel a Jobbik maga mögé tudja állítani a tömegeket. Ágoston urat különben Mohácsi László presbiter, jobbikos lelkipásztor vette védelmébe.
Sokszor bizonyított tény, hogy az extrém nézeteket valló pártokban és azok vezetésében több a bűnöző és az erkölcsi neandervölgyi, mint a hagyományos értékeket képviselő szervezetekben. A Jobbik egyik prominens aktivistája és 2010-től országgyűlési képviselője Sneider Tamás. Érdemes felidézni az ő álláspontját is, ami egy szekszárdi rendezvényen hangzott el. Sneider úr megerősítette, hogy stratégiai szövetség van a Jobbik és a hírhedt Betyársereg között. De ami igazán érdekes Sneider Tamással kapcsolatban, az az, hogy elszámolási vitába keveredett édesapjával és édesanyjával, és úgy döntött, kéri a bíróságot, szüleit helyezze cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá.
A pert persze elvesztette, hiszen édesapjának és édesanyjának semmi baja nem volt, de az ilyen és hasonló tettek nem erősítik a választók bizalmát egy olyan párt iránt, amely néppártiságról álmodik.
Talán a legérdekesebb megfigyelés az, hogy a Jobbik-vezérkar cukisodása a zsúrfiúimázs felé nem változtatja meg a belső kényszert, amit a megmaradt vezető káderek éreznek valódi eszmeviláguk iránt.
Az egyik legszalonképesebb, jó kiállású, prezentálható jobbikos képviselő Dúró Dóra. De amikor kérdezik, ő sem tudja megtagadni a párt riasztó eszmeiségét. Elmagyarázza, hogy a vállalhatatlan kijelentéseket tevő Sneider Tamás miért lenne jó parlamenti alelnök, hogy nagy baj az, hogy csak a zsidók kiirtását nevezik holokausztnak, és a gyalázat sajtótermékét, a Kuruc.infót nem szabad bántani, mert senki sem mondta ki, hogy Magyarországon törvénysértő módon működik. Na meg persze a „…zsidó szervezetek, amelyek a holokauszt-emlékévre fordított támogatásokat nem csupán az áldozatokra való megemlékezésre, hanem politikai haszonszerzésre is használják”.
Tehát a Jobbik berkeiben nem bizonyos radikális erők létezése a fontos, hanem a közösség eszmei identitása, amely még a párt által nem radikálisnak tartott vezetőkben is hiány nélkül megvan. Ahogy a minden jobbikos által mérsékeltnek tartott Gyöngyösi Márton kijelentette, „… Magyarországon már a szuverenitás látszata sincs meg, kormánya folyamatosan a cionista lobbierők nyomása alatt tevékenykedik”. Nesze neked, néppárt!
A Jobbik néppártosodását nem a párt radikálisai fogják megakadályozni. Sem ők, sem Orosz Mihály Zoltán, Érpatak polgármestere, aki izraeli vezetőket ábrázoló bábokat akasztott fel, véleménye szerint összhangban a politikai véleménynyilvánítás szabadságával. A Jobbik néppártosodását a párt kinyilvánított, és minden szintjén tapasztalható eszmeisége akadályozza meg.
A választók nagy része tisztában van azzal, hogy ugyan a magyar cigányság bűnelkövetési mutatója magasabb, mint a nem roma magyaroké, de azt is tudja, hogy a cigányok többsége istenfélő ember, aki ugyanúgy szeretne javítani sorsán, mint a többiek.
A választók tudják, hogy a holokauszt megtörtént, az antiszemitizmus egy komoly lelki betegség, és nem egy jó választási fogás, s a magyar zsidók ugyanolyan hasznos tagjai a társadalomnak, mint más felekezetek tagjai.
A választók tudják, hogy az úgynevezett néppártosodás nem több ócska szemfényvesztésnél, amit minden magára adó párt inkább szégyellne, mint hirdetne. Szóval a lakosság ezt mind tudja. Amikor eljön a választás ideje, szerintem ezt a Jobbik tudtára is adják.
A szerző amerikai–magyar üzletember, ügyvéd
