Egy Európai Unióhoz kapcsolódó, hazai fejlesztési program neve a Széchenyi 2020. A tájékoztató szóbeli hírverések során „Széchenyi húszhúsz” néven illetik azt az – immár pár éve futó – keretprogramot, amely nyilvánvalóan a nevében hordozza, hogy a 2020-ig (ejtsd: kétezerhúszig) terjedő időszakra elnyerhető pályázati forrásokról szól.
Valószínű, hogy még a németül talán még jobban is tudó Széchenyi fülét is bántaná, mi több, a magyar nyelvvel szembeni merényletként értelmezné a nevéhez kapcsolódóan elhangzó „húszhúsz” megnevezést.
A program nemes céljaihoz és a professzionális marketinghez nyilván nem fér kétség. Ám felmerül az „írástudók” felelőssége akkor, amikor a divatos és fiatalos hangzás kedvéért a magyar nyelvnek ellentmondóan, az emblémában megjelenő négy számot nem évszámként, hanem két számként mondják.
A magyar nyelv tele van olyan üzenetekkel, amelyek még a kevésbé művelt, de magyarul beszélő, értő embereknek is (szinte észrevétlenül) segítenek a világban való eligazodásban.
Egy-egy kifejezésünk olykor már eleve a problémára való megoldást is tartalmazza: a hidegben a magyar embernek nem „hidege van”, mint a legtöbb nyelvben, hanem fázik, amely kifejezés nyilván a legősibb tüzelőanyaggal való tevékenységre, magára a megoldásra utal.
A nyelvünk segít például abban is, hogy megértsük, nem körülöttünk forog a világ, s magunkat mint egyént (egyet) a nagy egészben, abból kiindulva tudjuk elhelyezni, ezért kezdődik nevünk a családnévvel (ahogy a nyugati telefonkönyvek és a sportversenyek névsorai is kénytelenek ezt a módszert alkalmazni), és ezért város-utca-házszám sorrendű a leveleink címzése.
Orwell 1984 című könyvét az angol úgy mondja, hogy nineteen eighty-four (ejtsd: nájntinéjtifór) vagyis tizenkilenc-nyolvannégy. Ez alapján egy angol számára kissé keveredhet a XIX. század és az ezerkilencszázas évek jelentése. Számunkra azonban egyértelmű, hogy ha azt az évszámot látjuk, hogy 2020, akkor az a kétezres évek 20. évét jelenti.
Ahogy egyértelmű, s a gyermekek számára is segíti a számok világában való eligazodást, hogy a 20 után a 21 következik, vagyis huszonegy, mert a húszon még van egy. Nem úgy, mint a németben, ahol az mondják: ein und zwanzig, vagyis egy és húsz.
Sok egyéb tényező mellett a magyar nyelvben elrejtett „világszemlélet” és a számok magyar rend szerint történő elnevezése és rendszerezése is eredményezte világhírű matematikusaink sokaságát.
A nyelvünkkel kapcsolatos – talán nem tudatos, de mégis – felelőtlen magatartást tapasztaljuk már jó ideje a rádiófrekvencia-sávok és a számítógépes programok nyugati nyelvekben használt elnevezéseinek átvételénél: 100.5 (száz pont öt) vagy 4.0 (négy pont nulla). Ezekkel a szóhasználatokkal elfedik, hogy száz egész öt tizedről van szó (már az is jobb lenne, ha száz egész ötöt mondanának), ahogyan a százméteres síkfutás világrekordjáról (9,58’) is tisztán látszik számunkra, hogy kilenc egész ötvennyolc század másodperc.
A divatos hangzásokkal nem lenne szabad elfednünk a nyelvünktől kapott segítséget.
A Széchenyi 2020 projekt sikeresen zajlik. Élő szóbeli kommunikációján már nyilván nem lehetséges változtatni, s bizonyára nem is ezen múlik a további eredményessége.
Ám már a közeli jövőben is érdemes lenne megfontolni, hogy a széles nyilvánosságot kapó programok elnevezéseinél őrizzük meg a magyar nyelvben élő erőforrásokat. Nagy az írástudók felelőssége a jövő generációival szemben.
A szerző grafikusművész
