Mióta Szanyi Tibor lement a Nyugati téri aluljáróba, s ott szóváltásba keveredett az aláírásgyűjtő főmomentumos Fekete-Győr Andrással, azon töröm a fejem, hogy a nemzet számára végződhetett volna-e még ennél is szerencsétlenebbül az olimpiai kaland.
Az ifjú titán elfogadott ugyan tőle valamennyi szignót, de aztán azt nyilatkozta: nem akar maga körül piros kabátos politikusokat látni. Szanyi a PestiSrácok.hu-nak nyilatkozva feldúltan mondta, hogy Fekete-Győr előre begyakorolt szerepet játszott: az volt a célja, hogy őt provokálja. „Belém rúgott, kvázi felkapaszkodva a viszonylagos ismertségemre. Rákészült, hogy engem és az MSZP-t lejárassa, miközben ex-SZDSZ-es módra tolta a szövegét, simán végrehajtotta a kitalált feladatot az odakészített saját videósának, de közben alighanem lejáratta a mozgalmát, mivel csúnyán szerepet tévesztett.” Ám érezte azt is, hogy leiskolázták: „Az ominózus Nyugati téri akció után többen meg is kérdezték tőlem, hogy miért nem vágtam szájba Fekete-Győr Andrást; amelyre most is az a válaszom, hogy azért, mert az ügyet fontosabbnak tartottam.”
Nos, ha akkor felreped egy száj, vérezni kezd egy orr, felhasad egy szemöldök, az vezető anyag lehetett volna még a CNN-en is, a szignók pedig az áldozat mellé állás logikája szerint súrolnák akár a félmilliót is.
Az eredmény nagyjából ugyanez, de már végképp senkit nem érdekel az olyan magyarázkodás, hogy „először leszögezem, hogy politikusok ne páváskodjanak körülöttem, majd azon vinnyogok, hogy a pártok, de főleg az MSZP nem segít”. Viszont Szanyi, aki a lelke mélyén sejti, hogy a Momentum jól megvezette a komplett ellenzéket, a hátukon kapaszkodva fel a rajtkőre, legalább szabadon beszélhet: „Az a mozgalom, amely ilyen ostoba fondorlatokkal próbálkozik zászlót bontani, nem feltétlenül jelent jót a jövőre nézve. Nem vezet jóra, ha egy mozgalom csuklóból nem korrekt.” Továbbá: „Ma még persze ünnepelt sztárok, de majd jönnek a hétköznapok.”
A hétköznapok pedig már el is kezdődtek: most épp az LMP próbálja beelőzni az ifjú mozgalmárokat a paksi népszavazás ügyében. (Igyekeztek fondorlatosan fogalmazni, hogy az atomerőmű ne legyen költségvetési tétel.) Szanyi pedig picit rombolja a mozgalom szűzies imázsát: „Akár hiszi, akár nem, az MSZP-n belül már hónapok óta nyílt titok volt, hogy Haris Éva gründol valamit, és milyen érdekes, hogy a Momentum mögött éppen Haris Éva meg a pénze tűnik fel. Ez számomra világosan Éva műve, mert ingatlanmogul férje segítségével megvan az a képessége, hogy finanszírozzon egy új alakulatot.”
Harisék meglehetősen közel álltak a baloldali politikumhoz, úgyhogy már-már kezdene az ember hitelt adni a bennfentes értesülésnek, mivel az érvelés sem elvetendő: „Lehet, hogy sokakkal még el lehet hitetni, hogy nulláról lehet hálózatot építeni, de mi tudjuk, hogy az kegyetlenül sok pénzbe kerül. A hálózatépítést aranyos, helyes, munkanélküli, fizetés nélküli szabadságon lévő fiatalok pont nem tudják megcsinálni. Ez bizony több száz milliós tétel, amelyet nem lehet csak úgy leakasztani a falról.”
Csak aztán Szanyi meglepő kanyarulatot tesz: „Haris Éva szerepe számomra világos, a gyanúm pedig az, hogy Haris Éván keresztül akár a Fidesz is pénzelheti a Momentum Mozgalmat.” Akár. A Fidesz annyira unta már a jó dolgát, hogy létrehozta saját ellenzékét: zúzzák csak szét a dédelgetett olimpiai terveit, nehogy elkényelmesedjen.
De a szabadszájúság a szélrózsa minden irányában működik. Az interjú arra is kitér, hogy „Puch László két székházból is kipenderítette az MSZP-t. Előbb a Köztársaság térről, majd a Jókai utcából is mennünk kellett, hogy aztán Puch beköltöztethesse oda a saját cégeit. Puch László művelete maga a meztelencsiga-hadművelet: az MSZP-nek se gerince, se háza ne legyen, de létezzen! Aki az MSZP-t kitúrta a templomaiból, az számomra gazember.”
Ezt aztán kiterjeszti a kilakoltatásban bűnrészes Gyurcsányra is, aki „gyönyörű látvány lesz, amikor a roncstelepen kikiáltja magát főnöknek”.
Ha pedig összefoglaljuk az interjút: Szanyi szerint a Fidesz által pénzelt Momentum megérdemelne egy szájon vágást; a voltaképp az MSZP testéből kivált kis pártok az anyaszervezet vérét szívják és elszipkázzák a szavazóit; a Jobbik bármit tesz, maga a farkas, aki épp felfalni készül Piroskát; a magát a Népszavába bevásárló volt pártpénztáros éppúgy erkölcsi nulla („gazember”), mint a DK elnöke; az MSZP-vezérek pedig kollaboránsok.
Hát Szanyinak sem lehet túl könnyű ott, az aluljáróban.